- ARCHIVE / Poetry / Rímek, Versek
- Igaz szóval
Igaz szóval fojt majd borba A csendes többség – ez a dolga! Számmal, széppel, testbeszéddel Háborodva tör majd széjjel Álnok tabut, néma valót Annak hírét író csalót Azt bújtató gazdag urat, Meg sok szolgát aki mulat! Sok-sok félő, félni termett Ember-morzsa élni kezdett Kovászolja sorsa újra Múlttalanul földön kúszna! Dárda böki, éhség hajtja Élősködő népnek [...]
- Néped butasága
Királyom, királyom! Néped butasága, hatalmad forrása Mi lesz ha elapad, hová mész utána? Mi egyszerű népek – kik csöndben éldegélnek Egymástól pár tojást és cukrot, lisztet kérnek – Hogy fognak majd félni, utcára kilépni Ahol most még rend van, de húsz év múlva néni És bácsi leszünk akkor, ruhánk az öregkor Nyugdíjunk a kölcsön, mit [...]
- Tizennégy
Tizennégy hangon játszott a gyermek Tizennégy másodperc csöndben felejtek Tizennégy mondatot szoruló torokkal… Tizennégy ujj matat, szorítja hurokkal Tizennégy percben önti rá mocskát Tizennégy órája menekül, mondják… Tizennégy napig tart, a rettegő házban Tizennégy rokonnak hiányzó lány van Tizennégy gyilkosa akarta – ölni Tizennégy évet kap, felét se tölti! Tizennégy év múlva, tízből négy ez [...]
- A nyelv temploma
A nyelv temploma, a könyv Vastag kapuja ha döng Mert betérne rajta az elme És foszladozó figyelme A betűkre fonna vékony selymet Az Istenre, a szóra kapna kedvet Papjai ott bent az ólom sorokat Rendben is tartják – óvják a koromat A régit, az újat, jelentőt és dúltat Vidámat és kedvest – egy picit még [...]
- Omlik!
Omlik szét a világ! Rogyadozó alapján A gyenge emberi elme Játszik – leng a hintán És szakad le a lánc – Elporladt, mer’ a ránc Se az öreg arc része már Inkább egy lőporos hordón Taposó részeg tüzér – akitől Senki nem vár oly mohón Csókot, mint szűz, a szép, a ledér!
- Harminchét
Lezártam. Fújtam, mint a macska, Aztán meg karomba Fogtam, s el nem ejtem, vajúdtam Megszülhettem, talán odúmba Mást is beengedtem, akit egyszer, kétszer, Akit kétszer százszor! Ha egyszer betértél, onnan már hiányzol! Hiába a kinti, zord másság, nem hinti Porral be a házam, lakatját rázártam Rozsdával bekentem, idővel serkentem – Fel népemet, ahogy a dal [...]
- Papíros
Van, hogy ki kell mondani azt, ha elégedettek vagyunk valamivel, valakivel. Esetemben ez a fenti képen legyezőt formáló kis kiadvány létrehozásával kapcsolatos, annak minden porcikájával egyetemben. Tervbe vettem néhány hónappal ezelőtt, hogy alkotok valami maradandót, valami olyat ami nem csak bitekben van jelen egy virtuális univerzumban, hanem kézzel is megfogható, súlya és szaga is van. [...]
- Párizs mellett
Valahol, Párizs mellett született az Élet! A Szajnából mászott ki, hosszú haja érett Nőt rajzolt a porba, amolyan gyönyörűt, Amilyen filmeken vetkőzik nap előtt Lemenő napja van, nem amolyan fenti Hosszú árnyéklábon formáit lefesti Megint csak a porba, vízcseppei szeplők Ráhullanak, párát vetnek – sötétbarna kendőt Terít a vállára, míg térdein támaszt Mellé kerül város-képpen [...]
