A szín a színpad, függöny fel, egyszer csak bekapcsolódunk a történetbe, ahol is Boborján a maga egyedi stílusában áll, összeérő térdekkel és lelógó kezekkel. Mellette a meglepett ex-margit, aki most műsorvezető. Boborján belefog;

- … és a Besenyő Pista bácsi mondta, hogy én vagyok a világon a leg-e-hidegebb hóember.

- Nade Boborján, mindig maga az aki ilyen rendkívüli hír bejelentése után megjelenik? Mindig?

- Neeem, nem én, hanem a hideg. Annyira hideg jelenik meg mint a hóember. Bizony.

- Miből gondolja, hogy maga hóember és azok közül is a leghidegebb?

- Hááát, azt mondta a Besenyő Pista bácsi, hogy mikor edzünk, és nekem hidegnek kell lennem, akkor koncentráljak. Nagyon. Ettől.

- És ezt mi hogy higgyük el magának? Tapintással kell megbizonyosodni róla, vagy hőmérővel, vagy hogyan?

- Igen. Nem.

- Most igen, vagy nem?

- Neeeem.

- Tehát nem bizonyosodhatunk meg róla, hogy valóban maga a leghidegebb a világon.

- Igen. De.

- Ide figyeljen Boborján! Maga átveri a nézőket és engem is. Szerintem maga 36 fokos, nem hideg. Nem is hóember. Hogy került maga ide?

- Ide? Dehát én nem is vagyok itt. Majd érkezem. Nemsoká.

- Mikor fog megérkezni, csak hogy mi is tudjuk és fel tudjunk rá készülni?

- Hirtelen. Egyszercsak.

- Honnan fogjuk tudni, hogy megérkezett?

- Hát onnan, hogy hideg lesz. Mert koncentrálok.

- Ohh, értem. Maga egy olyan hóember, aki még nincs itt, de majd ha ideér hideg lesz, ebből tudjuk, hogy megérkezett.

- Neeem.

- Hát akkor hogyan? Kezdem elveszteni a fonalat ebben a történetben.

- Hirtelen. Ahogy a hóemberek szoktak. Hirtelen jön a sok hópihe, aztán leesik a földre. Összelapul a leeséstől, kicsit sír is. Ezért látszik a könnye ott. De nem baj, mert jönnek a sapkás gyerekek és rátaposnak. Aztán a talpukon behordják az előszobába és ronda latyak lesz belőle, szerteszét ott. Aztán Besenyő Pista bácsiéknál a Margit néni rájuk kiabál. Mert ő most nincs itt.

- Nincs itt. De hogy jön ez a hóemberséghez?

- Sehogy. Csak szokott kiabálni.

- Magával is szokott kiabálni, vagy csak a sapkás gyerekekkel?

- Nem. Mert velem nem szokott, ha Besenyő Pista bácsi edzést tart nem szokott. Hirtelen megjelenek és a latyak is.

- És a latyaknak mi köze van a maga ma esti fellépéséhez?

- Nem érti. Szerintem a műsorvezető bácsi nem okos. Nem bizony.

- Jó akkor okosítson meg Boborján, csak gyorsan, mert már vörösödik a fejem!

- Na. A latyak az folyadék. Vízből. Az meg hó, csak olyan ami már könnyezett.

- Értem, de mi köze ennek magához?

- Hóember.

- Oh, tehát azzal bizonyítja, hogy maga hóember, hogy bemegy valahova és latyakot hagy a cipője?

- Igeeen.

- Jó, hogy haladjunk, már csak azt kell bebizonyítania, hogy maga a leghidegebb – aztán haza is mehetek, hogy jól elverjem az asszonyt. Valahol le kell vezetnem a feszültséget, maga, maga Boborján egy életveszély.

- Pedig én vagyok a leghidegebb, azt mondta a Besenyő Pista bácsi. Elég ha koncentrálok, akkor megjelenek hirtelen és hideg leszek. Mint most is.

- Én nem érzem a hideget, most érezni kéne?

- Nem. Már nem. Az előbb volt a most.

- Kalap, kabát. Viszlát.

- …

p.s.: ja, ez egy hamisítvány, nem eredeti L’art pour L’art, hanem most így eszembe jutott, oszt leírtam. respect. :)