Most egy fordított illusztrációs eset forog fenn… Lya 2007-es portfolioját készítve arra gondoltam, mi lenne, ha nem a szokásos, olvashatatlan ömlengés lenne a képek melletti szöveg, hanem néhány négysoros, ami valamilyen viszonyban van a képekkel, vagy azok mondanivalójával.

Így született meg a versekkel illusztrált képeskönyv:

Nyakamon a tavasz lehelete
Megérint, barátok vagyunk vele
Barátok régóta – a vérembe festi
Vörössel, vörösen csapdába ejti

Ruhám a múltam
Születtem, voltam
Egy tradícióban
Magamhoz bújtam

Eper és Rózsa

A testek, ha versbe mennek,
Csukott szemmel epret esznek
Boldog színek elé állnak
Szép kalapban paroláznak

Rózsák kertje illatával
Sárga fények vad dalával
Tüske nélkül, fodra árnya
Virágszirmok dalárdája

Kék szemek és rétek

Kék szememmel, kékkel fedve
Rád tekintek, láthatsz kedves
Biztos vagyok most magamban
Bármit látsz is, hívj ha gond van!

Kis falumban, apró réten
Kis virágok nyílnak, féltem
Jön a hideg, jeges foga
Elpusztítja, nincs rá joga!

Tél és madár

Zord a táj, a tél a hóval
Betakarja, semmi jóval
Nem hiteget, csak a fagyos
Fakéregbe karcol napot

Apró madár, halra váró
Kuporogva dalolászó
Csepp a tolla, csepp a szeme
Áldozatot ont tengere

Színes tánc

A szalagok között, a táncomban
Mutatom magam, mert álmomban
Ilyen szép színekkel forogtam körbe
Szédültem, borzongás fogott el tőle

Meseház, mesehold
Ilyen még sose volt
Piros kis kalapban
Esernyőbe’ laktam

Vörös és zöld

Nyakamon a tavasz lehelete
Megérint, barátok vagyunk vele
Barátok régóta – a vérembe festi
Vörössel, vörösen csapdába ejti

Ruhám a múltam
Születtem, voltam
Egy tradícióban
Magamhoz bújtam

Távoli sámán

Ha megnövök egyszer, szép leszek
Ha szép leszek, jobban féltenek
Ha féltenek, akkor nem növök!
Gyerekként jobbnak készülök

Szárnyas sámán
Táncol, lábán
Sár és hamu
Nem lesz tanú

Ifjúságom hajnala

Elszáll az ifjúság?
Mi jön majd utána?
Koromból tanulva
Bölcsebben utálna?

Ölelő karomból hiányzik valaki!
Hajnalban ébredek, madárdal odaki’
Hívogat, párja egy másik fán ébredez
Jó reggelt kedvesem, illatod felfedez

A görög és a tündér

Ezer év a múltból
Egy már letűnt korból
Szobrok és vonalak
Ifjúnak mutatnak

A tündér figyel, zöldje rejti
Kis világa földre ejti
Nagyot huppan, aztán feláll
Megérkeztem, szervusz világ!

A lélek és a fej

Elfáradt barátom
Munkádon se látom
Az élvezet íveit
Feküdj le, de ne itt!

A nászom másnapján
Más néven, letudván
Az elvárt régi táncot
Boldognak se látszok