A Tudat ára

Ha az embert a többi – általa alacsonyabb rendűnek tartott – élőlénytől valóban csak a tudata különbözteti meg, akkor bizonyára kapott ezáltal valami olyat, amiért cserébe adnia is kellett valamit.

Ez a valami pedig olyasvalami lehet, ami a többi élőlénynek megvan, az embernek viszont a Tudatát kell használnia hozzá, hogy pótolhassa, megszerezhesse. Nincs kétségem affelől, hogy a valamit valamiért és az egyensúly elvének itt is működnie kell.

Platón a nagy görög filozófus, annak idején úgy gondolta, hogy az különbözteti meg az embert az állattól, hogy az ember fölfelé néz, az állatok pedig inkább lefelé…

A galaxisok és a bolygók rendszerben működnek, kifogástalan programjuk van, amely évmilliókig fut hiba nélkül. A gravitációs vonzás és a tömeg tökéletes iránymutatást ad minden egyes pillanatra. Ugyanez érvényes atomi szinten is, sőt a szubatomi szinteken is megvannak a törvények, melyek alapján – megfelelő számítási kapacitás birtokában – leírhatók az egyes entitások múltbeli és jövőbeli állapotai.

kalapacsos_szobor_fejbe_veri_LouiSe-tAz általunk ismert élőlényeknél szintúgy, a növények és az állatok a hozzájuk tartozó program szerint működnek, nem kételkednek affelől, hogy azt kell tenniük, amit éppen tesznek. Abban is biztosak, hogy amit tesznek annak az a célja, hogy ők “boldogok” legyenek, azaz (túl)éljenek és szaporodjanak.

Egy, a Newton-i fizika szerint – leírhatóan – működő objektum – legyen az egy bolygó, vagy egy sejt – számára véletlen nem létezhet. Ami vele történik, az nincs megírva, nincs megjósolva, hanem ki van számítva, pontosan. Ez a jó a fizikában és a matematikában, hogy kiszámítható. Persze csak egy bizonyos szintig, pont addig, hogy szondát tudjunk küldeni a Marsra, vagy meghatározhassuk egy élőlény genetikai térképét. Ezek nem kis dolgok, sőt, az emberiség tudatos és az élőlények tudattalan milliárdjai számára tökéletesen felfoghatatlan dolgok…

Ezekben a világokban a véletlen nem létezik, ahogy egy mikroprocesszorban sem szokott véletlenül megváltozni a “0” értéke “1”-re – és ha nem változik meg, akkor maga a program is a definíciójának megfelelő eredményt fogja produkálni. Persze ebben a szoftverek gyártói nem ilyen biztosak – védve a mundér becsületét számtalan nyakatekert kifogást képesek felhozni a hibás működés magyarázatára -, de majd ha mutat nekem valaki “véletlenül” eltévedt bitet, ami nem a szoftver vagy a hardware készítőjének hibájából változott meg, elhiszem az állítás ellenkezőjét.

A Tudatban – mint extra felszerelésben – egyfajta opciós irányítópultot, konzolt és a hozzá tartozó input-output eszközöket kellett megkapnunk. Ezt kaptuk cserébe azért, hogy megváltoztathassuk a programunkat, fizikai és tudati szinten is. Bárkiből lehet izompacsirta, zenész, vagy szerető szülő – és ugyanebből az emberből lehet gépeken életben tartott beteg, részeges randalírozó és a gyermekei életét pokollá tevő képződmény is. Hogy melyik lesz belőle, azt a Tudata dönti el, a “letölthető” programok száma végtelen, sőt sajátot is gyárthatunk, akár percenként újakat!

kockahaz_a_szigeten

A Tudattalan élőlények nem választhatnak, nekik egy biztos folyamat jutott, talán eggyel kevesebb dimenziója a valóságnak.

A Tudat lehet maga a véletlen. Amikor olyan dolgokra hivatkozunk, amire nincs programunk, nem merünk vagy akarunk programot gyártani, akkor azt hazudjuk, hogy ez a véletlen-ág, egy hibaág, amit elfelejtettünk lekezelni. Ráfutott a kód, és ott valami más történik mint amire számítottunk, amit szeretnénk… Persze… Jó szöveg.

Valójában azon az ágon is pont az a program van, amit legyártottunk, csak utólag megmagyarázzuk a vevőnek – aki pechünkre mi magunk vagyunk – hogy ez a program ilyen lett, fogadja el így. A buta vevő pedig beveszi ezt a süket szöveget – ugyanúgy mint az informatikában, újraindítja és reméli hogy másodjára már nem fagy le a szövegszerkesztője – és azt hazudja magának, hogy neki ilyen szoftver jutott.

Ha nem lenne igazam és mégse mi vagyunk a kóderek, hanem valaki/valami más, akkor milyen adomány ez a Tudat nevű játékszer? Ki az a megfigyelő aki megfigyeli az Univerzumot, hogy az létezzen és reméli, hogy őt is megfigyeli valaki éppen, hogy megfigyelhesse az Univerzumot? Na ne már…

Kérek egy szép bizonyítást arra vonatkozóan, hogy a Tudattal rendelkező élőlény – pl. az ember – nem oka a vele történt dolgoknak és nincs választása. Amíg ezt nem sikerül valakinek hitelt érdemlően bizonyítani, azt hiszem maradok a másik teóriánál – mert erre szinte mindenki tud bizonyítékot mutatni – azaz annál, hogy ami velem történik annak én vagyok az oka.

A Tudat ára a Felelősség!

Olyan nincs, hogy váltogatunk a tudatos (saját magunk által írt program) és tudattalan (ROM-ba égetett program) állapotok között, annak megfelelően, hogy mit akarunk hazudni magunknak. Ennyire nem nézhetjük hülyének világot, a sejteket, az atomokat és a mozgást, az életet biztosító rendet. Csak magunkat nézhetjük ennyire hülyének, mert éppen azt a programot futtatjuk, ahol hülyének akarunk mutatkozni. Márpedig ezt a programot se a Mikulás hozta, sőt nem is fogantatásunkkor írta belénk az anyukánk…

Ha az alacsonyabb rendű élőlényektől a Tudatunk különböztet meg, akkor mi különbözteti meg tőlünk a nálunk magasabb kasztba tartozó élőlényeket? Csak nem a Tudat fölötti Tudat?

Egyáltalán léteznek ezek a szintek, vagy egyszerűen egy hiba van a mátrixban, amit egysejtűként megérteni vélünk? Ez már kőkemény filozófia

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *