A világ leghidegebb hóembere

A szín a színpad, függöny fel, egyszer csak bekapcsolódunk a történetbe, ahol is Boborján a maga egyedi stílusában áll, összeérő térdekkel és lelógó kezekkel. Mellette a meglepett ex-margit, aki most műsorvezető. Boborján belefog;

– … és a Besenyő Pista bácsi mondta, hogy én vagyok a világon a leg-e-hidegebb hóember.

– Nade Boborján, mindig maga az aki ilyen rendkívüli hír bejelentése után megjelenik? Mindig?

– Neeem, nem én, hanem a hideg. Annyira hideg jelenik meg mint a hóember. Bizony.

– Miből gondolja, hogy maga hóember és azok közül is a leghidegebb?

– Hááát, azt mondta a Besenyő Pista bácsi, hogy mikor edzünk, és nekem hidegnek kell lennem, akkor koncentráljak. Nagyon. Ettől.

– És ezt mi hogy higgyük el magának? Tapintással kell megbizonyosodni róla, vagy hőmérővel, vagy hogyan?

– Igen. Nem.

– Most igen, vagy nem?

– Neeeem.

– Tehát nem bizonyosodhatunk meg róla, hogy valóban maga a leghidegebb a világon.

– Igen. De.

– Ide figyeljen Boborján! Maga átveri a nézőket és engem is. Szerintem maga 36 fokos, nem hideg. Nem is hóember. Hogy került maga ide?

– Ide? Dehát én nem is vagyok itt. Majd érkezem. Nemsoká.

– Mikor fog megérkezni, csak hogy mi is tudjuk és fel tudjunk rá készülni?

– Hirtelen. Egyszercsak.

– Honnan fogjuk tudni, hogy megérkezett?

– Hát onnan, hogy hideg lesz. Mert koncentrálok.

– Ohh, értem. Maga egy olyan hóember, aki még nincs itt, de majd ha ideér hideg lesz, ebből tudjuk, hogy megérkezett.

– Neeem.

– Hát akkor hogyan? Kezdem elveszteni a fonalat ebben a történetben.

– Hirtelen. Ahogy a hóemberek szoktak. Hirtelen jön a sok hópihe, aztán leesik a földre. Összelapul a leeséstől, kicsit sír is. Ezért látszik a könnye ott. De nem baj, mert jönnek a sapkás gyerekek és rátaposnak. Aztán a talpukon behordják az előszobába és ronda latyak lesz belőle, szerteszét ott. Aztán Besenyő Pista bácsiéknál a Margit néni rájuk kiabál. Mert ő most nincs itt.

– Nincs itt. De hogy jön ez a hóemberséghez?

– Sehogy. Csak szokott kiabálni.

– Magával is szokott kiabálni, vagy csak a sapkás gyerekekkel?

– Nem. Mert velem nem szokott, ha Besenyő Pista bácsi edzést tart nem szokott. Hirtelen megjelenek és a latyak is.

– És a latyaknak mi köze van a maga ma esti fellépéséhez?

– Nem érti. Szerintem a műsorvezető bácsi nem okos. Nem bizony.

– Jó akkor okosítson meg Boborján, csak gyorsan, mert már vörösödik a fejem!

– Na. A latyak az folyadék. Vízből. Az meg hó, csak olyan ami már könnyezett.

– Értem, de mi köze ennek magához?

– Hóember.

– Oh, tehát azzal bizonyítja, hogy maga hóember, hogy bemegy valahova és latyakot hagy a cipője?

– Igeeen.

– Jó, hogy haladjunk, már csak azt kell bebizonyítania, hogy maga a leghidegebb – aztán haza is mehetek, hogy jól elverjem az asszonyt. Valahol le kell vezetnem a feszültséget, maga, maga Boborján egy életveszély.

– Pedig én vagyok a leghidegebb, azt mondta a Besenyő Pista bácsi. Elég ha koncentrálok, akkor megjelenek hirtelen és hideg leszek. Mint most is.

– Én nem érzem a hideget, most érezni kéne?

– Nem. Már nem. Az előbb volt a most.

– Kalap, kabát. Viszlát.

– …

p.s.: ja, ez egy hamisítvány, nem eredeti L’art pour L’art, hanem most így eszembe jutott, oszt leírtam. respect. :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *