Adatátvitel elektromos hálózaton

Nemrégiben segítenem kellett egy ismerősömnek egy frissen beszerzett IPTV (T-Home) rendszer bővítésében. Mivel nálam még az analóg TV is ellenség, nem gondoltam, hogy egyszerű mutatvány lesz…

Tehát adott volt a lakásba bevezetett digitális rendszer és hozzá két televízió a szükséges energiazabáló adattároló egységek is, ami hiányzott, az a kettő összekötése. A legegyszerűbb megoldás egy UTP kábel átvezetése lett volna a két – egyébként a lakás két legtávolabbi pontján elhelyezkedő – helység között, de ehhez nem igazán volt gusztusunk. Ennek elegánsabb módja a lakás kábelezése, ami viszont igen költséges, elsősorban az emberi erőforrások ára miatt. Arról nem is beszélve, hogy ehhez fúrás-faragás lett volna, ami az esetek jelentős részében több kárt okoz mint hasznot.

A kábeles megoldást kiejtve nézelődtünk a vezeték nélküli (WiFi, 802.11b, 802.11g) adatátvitel irányába, de ettől meg sávszélesség és a magas késleltetés miatt kellett lemondanunk. Nem is beszélve a fölöslegesnek ítélt sugárzásról, amit a lakók kifejezetten elleneztek.

corinex-hd200Ekkor került elő egy kézenfekvő, ámde bennem előzetesen igen komoly ellenérzést kiváltó megoldás a PowerLine (PLC), azaz a meglévő 220V-os hálózaton átvitt ethernet csomagok rendszere. Mikor először olvastam ilyen technológiáról azonnal kivert a víz, elképzeltem ahogy a számítógépem ethernet portjába beszabadul a kettőhúsz és azonnal karácsonyfaizzásba kezdenek a billentyűk.

A T-Home előfizetéshez lehetett kérni ilyen eszközt, melyet előzetes árkalkuláció után közvetlenül a szobák közötti ronda lengőkábeles után és mindenképpen a wifi – nem véletlenül a Ruckus wireless eszközöket preferálják, azok nagyon jók és persze nem olcsók – és a strukturált hálózat kialakításának költsége elé lőttünk be. Azaz ha már luxusból az ember ilyen digitális tévét vesz és ahhoz még nagyobb luxusként a Dajcse Matávtól rendel hozzá nézhetetlen műsorokat jó drágán, akkor ne nyafogjon, ha az adatátvitel elegáns módjáért is fizetnie kell. Ha meg egyből kettőt akar ebből a cuccból, akkor örüljön neki, hogy nem kell miatta szétfúratnia a lakását a mesterekkel, röpke 1-2 hét lélek- és pénztárcaterrorral egybekötve.

Nos, megérkezett a két Corinex szerkezet a hozzá tartozó kábellel, amit jó informatikushoz méltóan egyből megtámadtunk a WEB-es beállító felületén. Mint később kiderült teljesen fölöslegesen, mert a tennivaló mindössze annyi volt, hogy a fehér dobozkát bedugjuk a fali aljzatba, majd az UTP kábelt a vevőegységbe és láss csodát, a két HD200 összefütyült (zöldre váltottak rajta a LED-ek) és kész. Nem kell telepíteni, varázsolni meg beállítgatni, bedugod és működik.

Ha az eszköz csak a felét tudja a prospektusban írt 200 Mbps-nek és azt olyan latency-vel, ahogy tapasztaltuk, kijelenthető, hogy ennél egyszerűbben 100 megás hálózatot nehéz csinálni. Egy huszárvágással pedig akár a szomszédhoz is áttolható a hálózat… Ha nem akarjuk, hogy áttolódjon, akkor néhány gombnyomás az eszközön és máris titkosított VPN-en mennek az ethernet csomagjaink, legyen szó TV-ről, vagy net-ről. Egyszóval az ezzel kapcsolatos sztereotípiámat kukába dobtam, valódi és működő megoldás a powerline – bár eszköz és eszköz között vannak különbségek. Akárcsak egy ócska wifi router és egy Ruckus teljesítmény között…

Persze azt továbbra sem tudom felfogni, hogy egy vacak műsor bámulásához egy rakás zúgó (a T-Home vevő egységében nem csak a winchester karattyol, hanem más zúgások is vannak rendesen), energia zabáló eszközt kell üzemeltetni. Lehet, hogy nagyobb a felbontása ezeknek az adásoknak és megjelenítőknek, viszont az ember nagyobb képernyőt bámul messzebbről, tehát az élmény nagyjából ugyanaz. Remélem a nézők örömüket lelik benne, hiszen ez volna az egész színház lényege…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *