Álmos

almos.jpgAz internet korában
Kelhetnénk korábban
Járhatnánk harmaton
Meztelen talpakon
Ujj között fűszállal
Rémült kis bogárral
Csöngetne az Élet!

Itthon vagy? Kérlek,

Nézz ki a kulcslyukon
Én vagyok, nem hagyom
Magára az álmost
Ilyenkor, – namármost’
Szóba elegyednék,
Veled is, bemennék
Kínálnál hellyel is,
Ki tudja, benned is
Pendíthet egy hangot
A húrjára akasztott

Érzelmektől mentes
Hangszer-testű jellem
Hogy bújáról mesélve
A Példákra vetítve
Tanítani tudna,
Nem nagyon, de hogyha

Apró Valóságot a hajhálódba fogva
Éreznéd az ízét, illatát, mert így szép
Fickándozó teste az élet-vízbe vetve
Mint halacska a tóban,
Fogolyként – de jól van