CHIP – Egy jól működő AmigaOS felépítése

Egy jól összerakott AmigaOS-szel megkímélhetjük magunkat a lehető legváratlanabb pillanatokban bekövetkező rendszerösszeomlásoktól.

Ez az ‘összerakás’ – mint a későbbiekben kiderül – semmi extra tudást, vagy mélyebb rendszerismeretet nem igényel, és ugyanúgy vonatkoznak ezen információk az UAE mint az ‘igazi’ Amigák használóira. Mivel az AmigaOS-ről magyar nyelven csak egy-két könyv jelent meg (azok is jó néhány évvel ezelőtt, és tartalmuk igencsak aktualizálásra szorulna), így nagyon sok esetben a sokévi aktív használat, és a programozásból adódó rendszerismeret szülte a jó megoldásokat. Jelen esetben a Workbench 3.x-szel foglalkozunk, mert operációs rendszer szinten (trackloader-es játékok, és demók kivételével) ez a legújabb, és legalkalmasabb az aktív használatra.

Az AmigaOS installációja nagyban különbözik a Windows szerű operációs rendszerek telepítésétől. Elsősorban áttekinthetőbb, másodsorban nagyon ritkán fordul elő az, hogy a teljes rendszert frissíteni kéne. Az installáció tulajdonképpen a számítógéphez adott Workbench lemezek tartalmának bemásolását takarja a winchester-re. A lemezeket egy egyszerű file-másoló programmal, vagy a Workbench (Workbench lemezről való boot-olás után természetesen) drag-&-drop technikájával áthelyezzük az előzőleg létrehozott partícióra. (A harddisk particionálása a HDToolBox program segítségével történik, UAE használók esetében erre nincs szükség, ott az emulátor beállításai tartalmazzák a partíciók adatait.) A partíciók bármelyike lehet boot-olható, mindegyik kap egy prioritást, és ennek megfelelően történik az indulás. Persze ezt is meg lehet változtatni bármikor (HDToolBox – Boot Priority) de az OS boot-menüjében is, ami közvetlenül a RESET után a két szélső egérgomb lenyomásával aktiválható.

A lemezek bemásolása után a rendszer a winchester-ről fog elindulni. Az alap Workbench ennyiből áll, körülbelül 3 megabyte-nyi lemezterületet foglal, és a futásához 512 kbyte memória elegendő.

Most nézzük a rendszer finomítását. A felsorolásra és bemutatásra kerülő programok mindegyike freeware, vagy shareware, és az AMINET-ről bármikor letölthető, továbbá minden regisztrációs procedúra nélkül használható a rendszerben. (tehát nem timelimit-es, stb.)

1. ENV – Az Environment, azaz környezeti beállítások

Alap esetben a Workbench a környezeti változókat egyszerre két helyen tárolja, az ‘ENVARC:’-ban, és az ‘ENV:’-ben. Az ‘ENVARC:’ funkciója, hogy a következő induláskor az eltárolt beállításokat aktualizálja (vagyis innen kerül átmásolásra az ‘ENV:’-be), mert az ‘ENV:’-ben csak az éppen aktuálisan használt értéket vannak. Az ‘ENV:’ alap esetben a RAM: diszken van, aminek tartalma természetesen reset-kor törlődik. Ezen alapbeállítás helyett érdemes valamelyik partícióra létrehozni egy ENV könyvtárat és az ‘ENV:’ assign-t hozzárendelni. (S:Startup-Sequence)

2. MUI – Magic User Interface azaz a bővített GUI

A rendszerinstalláció után közvetlenül célszerű a MUI-t (Magic User Interface) telepíteni, mert az újabban megjelenő programok nagy része ezt a grafikus felhasználói felületet (GUI) használja. Ide tartoznak az Internet programok (Miami, Voyager, IBrowse, AmIRC, AmFTP, WebVision), és létezik sok MUI-t használó file manager és játék is. A MUI shareware program, a regisztráció nélkül is használható, viszont egyes grafikai beállítások nem engedélyezettek. A MUI plug-in rendszerű, így számtalan kiegészítő készül hozzá, ezeket MCC-nek (MUI Custom Class) nevezik. Az MCC-okkal kiegészült MUI tartalmaz többféle gadget-et, input field-et, HTML objektumok automatikus kezelését, terminál (modem) osztályt, stb. Ezen kiegészítőkkel viszont nagyon óvatosan kell eljárni, mert egy rosszul működő osztály összeomlaszthatja az egész rendszert. Fölöslegesen nem érdemes felinstallálni ezeket (az AMINET-en számtalan létezik) mindig csak az aktuális programhoz tartozót (pld.: Voyager), amit amúgy a program saját maga meg szokott csinálni, nem szükséges máshonnan előkeresni. Aki nem vette meg a MUI regisztrációs file-jait, és egy kalóz verziót használ, annak időnként elég érdekes fagyások fognak megjelenni a gépében. Ugyanezek a shareware, vagy a hivatalos verzióval NEM fordulnak elő, ezt több teszt után jelentjük ki!

3. MagicWB, NewIcons – új icon-ok, új arc

A MUI ugyan nem szükséges az új ikonkészletek használatához, de célszerű ebben a sorrendben folytatni az installáció menetét… A Workbench eredeti ikonjai manapság nem igazán nevezhetők ‘korszerűnek’. Elsősorban azért mert csak négy színt használnak, másodsorban azért mert csúnyácskák. (1991-92 táján még szépek voltak) Szerencsére számtalan icon áll rendelkezésünkre, több csomagban, illetve szín-rendszerben. Az egyik ilyen a MagicWB, ami már sokkal szebb mint az eredeti, a másik – igazán korszerűnek mondható – a NewIcons. A NewIcons egy patch segítségével használhatóvá teszi a Workbench számára a bővített színkészletű icon-okat, illetve képes a Workbench színmélységéhez igazítani az icon-ok kinézetét (rendering). Lassabb gépeken (68000, 7 MHz), és emulátoron a NewIcons kicsit nehézkesnek, lassúnak tűnhet, így ez helyett érdemes a MagicWB-t használni. Viszont az ennél gyorsabbakon már gond nélkül megy a NewIcons.

4. DataTypes – a rendszer adattípusai

Talán a rendszer legsebezhetőbb pontja most következik. Az AmigaOS a DataType-okon keresztül azonosítja, és használja a file-okat. Főleg a kép DataType-okkal szokott gond lenni (például ha rossz az ILBM datatype, akkor az összes MUI-s program rosszul fog működni, és az embernek eszébe se jut, hogy nem a MUI a hibás!) mert azokat használja legsűrűbben a rendszer. Ezért NEM SZABAD – az MCC-okhoz hasonlóan – mindent felinstallálni, mert a rendszer indulásakor az AddDataTypes parancs inicializálja az összes DataType-ot, és utána az OS az azonosítás során használni is fogja azokat. A legmegbízhatóbbak az eredeti Commodore által készített, – és természetesen a Workbench lemezeken megtalálható – és az ‘ak’ kezdőbetűkkel ellátott (akGIF, akJFIF, akPNG) DataType-ok, és ezeken kívül nem is ajánlatos mást felrakni, kivéve ha valamelyik programnak szüksége van egy újra.

5. Picasso96, CyberGFX – grafikus rendszerek

Manapság – szerencsére – egyre jobban nő a külső grafikus kártyák tulajdonosainak száma (BVision/PIV…). Az UAE-t használók számára a Picasso96 rendszer tartalmaz egy ‘UAEGFX’ nevű driver-t, ami elérhetővé teszi a pc videó-kártyáinak felbontásait az emulált AmigaOS számára. Ezt mindenképpen érdemes használni, mert a nagyobb felbontások (800×600, 1024×768, stb.) csak így érhetők el a Workbench számára. A Picasso96 installációja nem igazán igényel magyarázatot, viszont ami utána következik, az igen. (Ez érvényes a CyberGFX-re is!) A grafikus rendszer telepítése után a Workbench nem fog automatikusan átváltani az új képernyőmódokra, és a SYS:Prefs/ScreenMode beállítóprogrammal ki kell választani, és el kell menteni.

6. MultiCX, MCP – rendszerbővítések

Az AmigaOS felhasználói szempontból ugyan a barátságos rendszerek közé sorolható, de nagyon sok olyan funkció létezik, amit annak idején nem tettek bele a fejlesztők. Ilyenek például; a háttérben fekvő ablak előrehozása a bárhova kattintással, screen-váltás középső egérgombbal, requester-patch, screenmode promote, képernyőkímélő, hotkey-ek, noguru, stb. Ezekre ugyan gondoltak akkoriban is (Commodity) de szerencsére léteznek olyan programok amelyek ezen funkciókat (kibővítve még pár százzal) egyben tartalmazzák, és egyszerű módon beállíthatóvá teszik. A MultiCX maximálisan rendszerbarát módon valósítja meg ezeket, az MCP (Master Control Program) ugyan használ hack-eket, viszont sokkal több funkcióval rendelkezik. A kezdetekben a MultiCX-et érdemes használni WBStartup-ból indítva, a későbbiekben (a funkciók megismerése után) le lehet cserélni az MCP-re, de ott mindenképpen érdemes elolvasni a dokumentációt a program indításával kapcsolatban.

7. KingCON – a Shell lecserélése

A Shell (CLI – Command Line Interface) is némi bővítésre szorul, erre több lehetőség is van, de a legjobb jelenleg a KingCON. Ez kibővíti a Shell-t olyan funkciókkal, mint TAB-ra file név kiegészítés, scroll-ozható, ikonifizálható ablak, menthető tartalom, stb. Az installációjakor érdemes odafigyelni, hogy a ‘CON:’ device ‘KCON:’-ra cserélésekor ne legyen aktív konzol nyitva. (Ezt érdemes az S:User-startup file elején érdemes végrehajtani)

8. ToolManager – az egyszerű programindítás

Stefan Becker ezt a programot 1992-93-ban írta, és azóta szinte minden Amigán megtalálható, bár születtek sokkal jobb programok is erre a célra az utóbbi években. Nagyon leegyszerűsíti a programok indítását, nem kell Workbench-ből megkeresni az icon-ját, hanem akár szöveges, akár grafikus módon megjeleníthető, természetesen csoportokba rendezve is. Az egyes indításokhoz hangokat is lehet rendelni. A Toolmanager installációja után a WBStartup-ból indul, és bármikor egyszerűn el is távolítható az Exchange programmal, mivel Commodity-ként fut.

9. Executive – egyenletes teljesítmény

Ezt a programot viszonylag kevesen használják, bár aki megszokta, az nem tudja elképzelni a rendszerét e nélkül. Az Executive egy dinamikus task-scheduler, azaz a futó programok, device-ok, stb. prioritását változtatja a beállított ütemezőnek megfelelően. A regisztrált verzió hat féle ütemezést tud, a shareware verzióban viszont csak a STANDARD használható. Ez a STANDARD viszont teljességgel megfelel, sokkal egyenletesebbé teszi a rendszer működését még akár 5-6 nagy processzorigényű program futtatásakor is. Az Executive installációja során az S:Startup-Sequence file-ba kell hogy kerüljön, méghozzá érdemes közvetlenül a LOADWB program előtt elindítani.

10. MultiUser FileSystem

Bár az újkori Windows verziók, vagy a Linux felhasználói számára már természetes az egyes user-ek illetve a hozzájuk tartozó beállítások elkülönítése egy rendszeren belül, ez Amigán nem nagyon divatos. Az UAE emulátor ezt jelenleg nem támogatja, mivel a mUFS közvetlenül a winchester Rigid Disk Block-jába írja bele magát. Főleg akkor célszerű felinstallálni, ha a gépet többen használják, vagy az Internet felől valamilyen server-en keresztül másokat is beengedünk a gépünkhöz.

11. PowerPC kártyák – csak az alapok

A PowerPC kártyák megjelenésével egy új hibalehetőség is bekerül az Amigások közé, akik hozzászoktak a ‘bedugom és már működik is’ rendszerhez. Ezen kártyák ugyanis némi installációt is igényelnek, sőt érdemes végigolvasni a dokumentációt is, szemben a többi Amigás turbókártyával. Első fontos momentum, hogy a kártya a legújabb flashrom-ot tartalmazza. Ennek update-jét lépésről lépésre leírják a dokumentációban, és ezt fokozottan be kell tartani, mert egy esetleges megszakadt folyamat a kártya autoconfig software-ének ‘meghibásodását’ vonhatja maga után. A megfelelő (legújabb) flashrom-mal rendelkező kártya még okozhat kellemetlen meglepetéseket. A BlizzardPPC kártyák (A1200) egy része valami oknál fogva – ezt e készítők RAM elégtelenséggel magyarázzák – lefagynak, ha a S:Startup-sequence file-ban a SetPatch parancs fut le elsőként. Viszont ha elé írunk egy ‘Stack 16384’, vagy egy ‘Wait secs 2’ sort, vagy nem túl szép megoldással ‘Run >NIL: SetPatch’ formában indul a gép, akkor minden rendben lesz. Fontos tudni, hogy a PPC-s programok jó része (ez a portolásból, és a fordítókból adódóan) nagy Stack-et igényel, és erre nem mindegyik figyelmeztet. Ilyenkor érdemes a ‘Stack 1000000’ parancsot kiadni a Shell-ben a program indítása előtt. (Hamarosan egy bő cikkben fogunk foglalkozni ezzel a témával, illetve a BVision installációjával, és használatával kapcsolatos információkkal is.)

Az itt leírt 11 pont (UAE használóknak csak az első 9), és természetesen az alap Workbench telepítése után egy nagyon megbízható, és szép rendszert kapunk. Akinek van erre a procedúrára kb 20-30 perce (mert maximum eddig tart az egész) annak érdemes kipróbálni, miután elmentette valahova az éppen használatos rendszerét. Főleg azok számára ajánlatos, akiknél ‘megmagyarázhatatlan’ rendszerösszeomlások vannak, illetve most ismerkednek az UAE-vel…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *