Bizonytalan valóság

A barlanglakó ősember szerint vajon a körülötte lévő, az általa észlelt világ mennyire lehetett valóságos? Mennyire különbözött attól, amit álmában képzelt, egyáltalán az álma és az ébrenléte között tudott-e, akart-e különbséget tenni?

brainMa azt hisszük, tudományosan úgy gondoljuk, hogy tudunk különbséget tenni a valóság és a képzelet, képzelgés, hallucináció között. Azaz biztosak vagyunk benne, hogy az agyunk által vetített színes-szagos élőképről minden esetben meg tudjuk mondani – ugyanazzal az aggyal értékelve, ami éppen a képet vetíti -, hogy az valódi, vagy valótlan-e. Erre egyrészt gyógyító, másrészt kábító iparágak épülnek, mindkettő komoly praxissal és hatékonysággal.

Tegyük fel – elfogadva a tudomány aktuális álláspontját ebben az ügyben -, hogy az észleléshez használt receptoraink valami egységes, kémiai képletekkel leírható módon továbbítják az információkat az agyunkig, ami szintén kémiai és fizikai képletekkel leírható módon dolgozza fel azt. Az eredményeket tárolja – szintén elektrokémiai úton – és összeveti a már tárolt adatokkal, majd az analízis eredményét szintén tárolja. Eddig jól követhető a folyamat, az érdekesség innen kezdődik…

Hol van ebben a rendszerben az a vetítővászon, amin a tudatunk nézi a fent említett élőképet?

Egyáltalán a Tudat nézi-e, vagy éppen fordítva van, az agy és a hozzá kapcsolódó észlelőszervek szereznek tudomást a tudatról, azaz nem a fény jut el a szembe, hanem a szemből nyúlik ki egy sugár és ez vonzza magához azt a képet, amit végül is maga a receptor észlel?

Évszázadokon át fennmaradt az az elképzelés, mely szerint a látás folyamata során valami kiáramlik a szemből. Platón, aki Kr. e. 428 és 347 között élt, a belső és a külső fény menyegzőjéről írt. Eukleidész, aki Kr. e. 330 körül született és Kr. e. 260 körül halt meg, egyebek között a látás működésének sebességén töprengett. Rámutatott, hogy ha becsukjuk, majd ismét kinyitjuk a szemünket, akkor a nagyon távoli csillagok is azonnal megjelennek a szemünk előtt, bár a látás hatásának el kellett jutnia a szemünktől a csillagokig és vissza, ahhoz, hogy megpillanthassuk a csillagokat. – John Gribbin: Schrödinger kiscicái és a valóság keresése

human mind and quantum spaceVéleményem szerint minden attól függ, hogy a Tudat – már ha van ilyen entitás valójában, azaz definiálható-e a materiális, elektrokémiai szinten – hol helyezkedik el. Ha a newtoni fizika érvényes rá, akkor meg kell találni az agyban valahol, sőt reprodukálni is lehet, ahogy minden kémiai vagy fizikai elemet. Ha viszont nem a newtoni fizika, hanem a szubatomi – esetleg egyidejűleg mindkettő, ami most még biztosan nem elfogadható – azaz a kvantumfizika érvényes rá, akkor számára a sejtekből álló agy, saját pozíciójának, pozícióinak, vagy éppen szuperpozíciójának szempontjából maximum egy részhalmaz lehet. Az egyik – vastag – interfésze belelóg a fizikai testbe, a másik – vékony – interfésze pedig a fénysebességgel száguldozó és hullámzó, részecskék közötti szinten lebeg.

Ezt a lebegést a jelenlegi kvantummechanikai modellek szerint térbeli helytől és időtől függetlenül teheti, egy határtalan és a klasszikus gondolkodással igen nehezen felfogható, energiából álló rendszer részeként. Az információt – intuíció, érzés, gondolat – létrehozó trigger is származhat ebből a közegből, illetve a testi szintről is kerülhet át ebbe a térbe információ. Az érdekes kérdés az az egészben, hogy egy kvantumszinten létrejövő információ és egy klasszikus fizikai szinten tapasztalt, feldolgozott információ között hogyan lehet bármiféle kapcsolatot is létrehozni? Hacsak nem pontosan az a célja ennek a kapcsolatnak, hogy információ-átadás, tanulás történjen…

Elég sokáig volt a Föld lapos – beleértve egyes teremtés elméletek faramuciságát is, ami elsősorban az Univerzum, bolygónk és a rajta fellelt élőlények korával kapcsolatos problematikában csúcsosodott ki – ahhoz, hogy a tudományos – sok esetben dogmatikus – elképzeléseket kétségekkel fogadjuk, főleg ha olyan területekről van szó, amelyre csak nemrégiben merészkedtek be a tudósok.

Ha elvonatkoztatunk a tudománytól és a társadalmi változásokat nézzük az utóbbi évszázadokban, előfordult már keresztény diktatúra, feudális diktatúra, fasiszta diktatúra, kommunista diktatúra, a jelenlegi periódusban egy kapitalista diktatúra működik, amit vélhetőleg valami katonai és vallásos diktatúra fog követni. Az előbbiekben és az utóbbiakban az a közös, hogy a termelőket (azaz a hierarchia legalján állókat) mindig valami jutalommal kecsegtetik, ami vagy túlvilági, vagy evilági lesz – a lényeg, hogy lesz. Egyszer majd, ha jól termel, ha jól hisz, ha jól adakozik és jól elvegyül, akkor lesz. Különben a jutalom ellentétével kell számolnia, ami lehetőleg elég nagy félelmet kelt benne ahhoz, hogy ne akarja.

Számomra a fő kérdés jelenleg az, hogy a társadalom működéséből adódó valóságfestés, azaz a fizikai és tudati szinten észlelt dolgok valósággá transzformálása miként hat vissza magára a társadalomra és ezáltal az azt alkotó egyénekre. Rendkívüli ütemben gyorsuló folyamatokról van szó, már nincs idő arra, hogy emberöltők teljenek el egy-egy társadalmi rendben. A társadalom – annak értékrendje, kommunikációja, marketingje – által létrehozott valóság és az abból létrejövő tudatos emberi – megszerzendő javak utáni – vágyak visszahatnak a közegre, amiben a társadalom létezik. A nagyobb, pontosabban megfogalmazott vágyak, melyek egyidejűleg sok-sok tudatban jönnek létre, óriási hullámokat keltenek a kvantumtérben, majd ezek a hullámok újakat és újakat, ami végül megszüli a vágy teljesítéséhez szükséges gondolatokat, azaz létrejön annak tárgya.

Valakiben megfogalmazódott a tömegpusztító fegyverek utáni vágy, így több tudósban is létrejött az ennek megvalósításához szükséges gondolat. Ahogy gyorsul a tudományos fejlődés üteme, úgy szaporodnak a vágyak és a célok és úgy nő az ehhez szükséges tudományos, az emberi tudatban gyökerező kapacitás is. Ez egy láncreakció, ahol a maghasadás már akkor megtörtént, amikor az első tudat beleköltözött az első élőlénybe…

One thought on “Bizonytalan valóság”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *