Whiskey in the jar

Vivi 10. szülinapi buliján történt ez a röpke performansz, csak úgy összeálltak a csajok és táncoltak egyet a Whiskey In The Jar című örökbecsű MÉZ interpretációra.

A táncosok: Gombos Szandi, Gyimes Luca, Monostori Ivett, Cseh Vivi és Nagy Vivi, a sertepertélő apróság pedig Nagy Alma.

A gyerkőcök arcfestését Vári Juliánna készítette.

Budakeszi, Nádas tó

Mivel a tavasz ma úgy döntött, hogy megmutatja nekünk; létezik, útra keltünk, hogy meglessük a sok-sok évi álom után felébredt “Nádas tavat” a Mammut-fenyők mögötti tisztáson.

Ott is volt a tó, ahol legutoljára gyerekkoromban láthattam. A környéken a hihetetlenül magasan megjelenő talajvíz itt csodát művelt, ha így marad, pár hónap és új életek születnek a vízben. A tavaszi hangulat érzetét csak a víz alján látható jégtömbök tudták megcáfolni…

Mindenkinek érdemes megnézni a környéknek ezt az arcát, mert lehet, hogy tíz-húsz évig újra nem fogja megmutatni.

Térkép:

Fotók:

Információk máshonnan:
Budakeszi Hírmondó: Újra víz van a Nádas-tóban!
Budakörnyéki Natúrpark: A Nádas-tó koncepciója
Sambucus: Perspektívám a Nádas tó tervekhez

Kompánia: Karnevál-Lakodalom

A ma esti előadás után nem érzem jogosnak Kovács Bálint kritikáját a Kompánia Társulat darabjáról… Ugyan a beharangozóban leírt finnugor részt nem értem, de talán az nem is olyan fontos.

A Szkéné színházban a tér tökéletesen megfelelt ehhez a darabhoz, beleértve a színpad elhelyezkedését és a nézőszámot is. A hangzással sem volt semmi probléma, a hangszerek és a szereplők hangja szépen, tisztán, telten szólt – ami nem utolsó ebben a darabban.

A darab tele van jobbnál jobb ötletekkel és nekem a megvalósítással sincs semmi problémám. Ez egy szórakoztató, két órás káosz, csönddel és zajjal, sötétséggel és világossággal. A darab egyik csúcspontja a Doors “Alabama Song” című számának feldolgozása, mind a ritmus, mind a szöveg nagyon jól illik az adott szituációhoz. A bőrönd-színház, a meztelen gitáros, a szájból porlasztott folyadék, vagy az égből drótkötélen leereszkedő Titánia és Oberon jelenete teszi egyedivé, érdekessé az előadást. Nyoma sincs a 2008-as kritikában említett céltalan káromkodásnak és boáknak, van helyette por és lódenkabát.

Az előadás végén a szereplők egy része mosolygott, másik része fáradtan nézett maga elé, de azt hiszem a nézők mind mosolyogva távoztak a vastaps után…

Földrengés négyévente

2006 végén – talán pont Szilveszter napján – is hasonló történt Budakeszin, mint tegnap este, mozgott alattunk padló, megreccsentek az ablakok és imbolyogtak a díszek a fenyőfán.

Ezek a négyéves – Nap-kerüléses – ciklusok felettéb érdekesek. Nálunk ezek a jelenlegi időszámítás szerinti 2010, 2006, 2002, 1998 évekre estek és mind-mind nagy dolgokat és történéseket tartogattak. Az, hogy tartozik-e hozzá földmozgás, csak egy mellékes esemény, az utóbbi két ciklushoz tartozott ezek szerint, lehet, hogy a többihez is, csak nem vettük észre. Az, hogy mozog-e a Föld nem kérdés, mocorog az mindig, csak mit itt a tetején kapaszkodva erről mit sem tudunk. Nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a mindennapok információ-özönénk és a meséinknek.

Szóval megint mozgott egyet alattunk a föld, az emberek azonnal bitceruzát ragadtak és írták is, hogy jaj de félnek. Nagyon helyesen tették, hogy leírták. Majd ha valóban félni kell, akkor nem lesz net-kapcsolat amin odavinne a fészbúkra. Meg semmi sem lesz, csak csönd. Attól fogunk majd nagyon félni. Se pity-pity, se cirip, csak csönd. Csuda világban élünk most, ahol a sok-sok kütyü és virtuális biszbasz elfedi előlünk a csöndes valóságot. Lehet, hogy ennél jobb nem is történhet velünk?

Víz a földben

A birtokkal kapcsolatos meglepetések sorában most újabb elem van napirenden, a víz útjának és helyének kifürkészése, megértése. Ehhez építettünk egy madzagon mélyre ereszthető állapotú kamerát, az eredmény a képeken…

Errefelé sok víz van, nagyon sok. Ahogy a lenti képeken is látszik, ez sok-sok ezer liter kristálytiszta víz, ami jön valahonnan és sajnos nem megy tovább oda, ahol a helye lenne. A tóba, ott a falu végén van a helye. Bár a hírekben már megjelent, hogy a mammut-fenyők melletti Nádas tóban újra van víz és életre kel, de szerintem ez nem azért van, mert visszakapta a forrásait, hanem azért, mert a talajvíz ennél magasabb talán nem is lehetne. Feltör itt ott és tónak, meg víz alatti bunkernak álcázza magát.

Na majd fogok pár vödröt és hordok bele én is a halaknak, hadd tav(asz)odjon…

Költözések

A lecsóba belecsapva történik az, hogy mindenhonnan csöpög a paradicsom és a paprika. Az utóbbi időben ügyesen felforgattunk szinte mindent magunk körül, persze ezzel együtt mindent üzemben is kellett tartani valahogy.

Azt hiszem sikerült, bár áldozatok árán. Tömören és egyszerűen, helyváltoztatást követtünk el, néhány utcával arrébb kerültünk. Ezzel párhuzamosan – TVNetwork-ről költözve – megkóstolhattuk a T-Home érzést egy Pirelli típusú router személyében, ami naponta többször képes összerogyni a használat alatt. Sőt, a louise.hu és hamarosan a varijulianna.hu is költözött, immár a Silihost tárhelyén terpeszkedik.

Van már néhány helyiségünk, ami kezdi felvenni a végleges formáját, nameg’ van a többi, amihez még sok-sok idő kell:

Heybrook HB1

Ami néhány nappal ezelőtt még csak vélelmezés volt, az tegnapra bizonyságot nyert…

A mesterek nekiálltak a felújításnak és a csajos szobával kezdték, pontosabban annak falfelületi rekonstrukciójával. Ennek következtében a teljes burkolatot leszedték, és lám-lám, mi került elő alóla:

Igen, igen, ez egy 1986-os kiadású Heybrook HB1-es hangfalpár. A doboza karcmentes állapotban van, de a hangszórók gumiját sajnos már megette az idő. A doboz előlapján több matrica hirdeti, hogy mely években is kapta meg a kitüntetéseket, mint egy tábornoknak a seregszemlén.

A párból mindkét hangszórót kipróbáltam és – hihetünk a neten fellelhető adatoknak – valóban nagyon szépen szólnak, még így sérült peremmel is! Eddig azt hittem, hogy a Pioneer S-LC1 (ami elvileg audiophile kategória) szép zenét produkál, hát… Nem véletlenül van olyan jó neve és híre a Heybrook-nak, tényleg csudaszépen szól!