Category: Things / Mindenféle

Mindenekelőtt azt nem árt tudni, hogy olyan emberekről van szó, akik értenek a számítógéphez, tudják, hogy hogyan kell használni, és nem tiltakoznak az elterjedésük ellen. Minden egyes résztvevő, mint nap találkozik a számítógéppel, hiszen ez a munkaeszköze. És a dührohamot pont ezek a mindennapos találkozások robbantják ki.

„Van aki behozza a gépét azzal, hogy leejtette, de mikor megnézem látom, hogy nem egészen ebből fakad a hiba, és előfordul, hogy bevallják ilyenkor, ők dobták le, vagy rúgtak bele a gépbe” – mondja Bosnyák Krisztián, rendszergazda

A számítógép lelki és fizikai fenyítése egyre inkább terjed a felhasználók körében. Egy felmérés szerint azért, mert az irodai dolgozók így tudják a legjobban levezetni a feszültséget.

István Márk, bár nem látszik rajta, ő is él ilyen módszerrel. A bosszú angyalának szerepét vállalta magára, 150 szenvedélyes elvtársával együtt.

„Az, amikor ír az ember egy hosszú dokumentumot, és a rendszer lefagy, amikor az ember vág egy videó filmet, és ismét jön a lefagyás, ha az ember bármit alkot a számítógépen, és az lefagy, akkor ez eljut odáig, hogy megsemmisítem az egész dolgot. „

A profi számítógép-virtuózok szokásos évi feszültséglevezető délutánja békésen indul. Eszmecsere és elmebajnokság a nyitószám, de a szakemberek lélekben már a koraesti bosszúállásra készülnek. A fővárosi művelődési ház alkalmi kommandósainak egyöntetű meggyőződése, hogy évente egyszer már csak egészségük megőrzése érdekében is szükségük van a tombolásra. A gépgyilkolás e mellett tüntetés az egyik számítógépgyártó cég állítólagos baklövései ellen…

„ Az esti számítógépverés nem abban a formában jelenik meg, hogy számítógépet verünk szét, mi egy bizonyos típusú gépet verünk szét – mondja egyikük, aki csak szerényen Rathman néven mutatkozik be. István Márk úgy véli a PC zúzás valami olyasmi számukra, mint a Himnusz. „Mindenki ott van, és mindenki körbeállva ujjong, tapsolunk, és békét érzünk”.

Az egyetlen megfontoltan kiválasztott áldozatot éppen a vesztőhelyre viszik. A számítógépguruk közben elmondták, hogy olyan ez, mint amikor az amerikai autók találkozóján összetörnek egy japán kocsit. Szerintük itt is az olcsó, tömegcikkek szorítják ki a piacról a jobban megépített, okosabb gépeket.

És a fegyverek. Kalapács, sátorrúd, vagy hegesztőpisztoly – a legextrémebb eszközök is szóba jöhetnek, csak ártani lehessen velük. Ahogy a kivégzőosztag felkészült és a magatehetetlen, de működőképes gép a helyére került indulhat a pusztítás. Akcióba lép a csákányos merénylő, az árammal gyilkoló és az egyszerű jól bevált cipőtalppal romboló hóhér is.

Amikor pedig az extázis tetőfokára hág és a tömeg őrjöngésbe, kezd a ripityára tört és megkínzott gép láttán, még egy pisztoly is előkerül. Ennyi. A résztvevők talán egy fél évre most ismét megnyugszanak. Remélhetőleg leteszik a fegyvert, hogy hétfő reggel újra együtt dolgozhassanak a gyűlölt masinákkal. Az áldozat pedig a sok fagyás után tűzbe jött. Ugyanis a hamvasztás mellett döntöttek a bírák.

Szilágyi Szilvia