Moby: Wait For Me

Napok óta bele van gyógyulva a player-embe az idei Moby lemez, a Wait For Me.

Moby-Wait_for_meNem tudom megmagyarázni magamnak sem, de egyáltalán nem unalmas, sokadszorra sem. Pont az ellentéte a Depeche Mode Sounds Of The Universe albumának (high quality mp3), melyet volt annyi eszem, hogy nem vettem meg – nagy hiba lett volna, egyszerűen a jelenlegi értelmezésemben egy vacak. Alig sikerült valahogy egyszer végighallgatni…

Moby-nak valahogy sikerült egy olyan frekvenciát megtalálnia ezen a lemezen, ami ügyesen interferál a sajátommal és szép hullámképet alkotunk így együtt.

A zene csuda egy dolog, főleg ha a fülön bejutva eljut a tudatig és ott kezd el hatni. Ki nem látott még olyan közönséget, aki egy dallamfoszlányon könnybe lábadt szemmel érez valami csodálatosat. Embertípustól, kortól és világnézettől függetlenül képes hatni néhány felharmonikus, ott ahol a csöndes képek és az eszes érvek már nem hatnak. Talán a hangon modulált kép az, ami ekkor igazán dolgozni kezd.

Az hiszem, a nyugalom az, amitől az emberben átbillen a kapcsoló érzékeny, boldogság közeli állásba. Ha érzékeny, akkor pedig érzékenyebben működnek a szenzorai, sokkal több információ és sokkal rendezettebben kerül be az agyába. Ez a rend pedig nyugalmat szül ismét…

Mónika-show casting

Ma volt szerencsém memóriám számára néhány pillanatfelvételt készíteni a budapesti – magyarországi – valóságból, döbbenetes eredménnyel.

Budapest, Moszkva tér, 1988Jó ideje nem jártam olyan helyeken gyalogosan ahol ma (Jászai Mari tér, Mechwart liget, Moszkva tér) – és azt kellett tapasztalnom, hogy semmi nem változott itt az utóbbi húsz évben, kivéve az embereket.

A 22-es busz megállójában még mindig ugyanaz a pad, csak már senki nem mer leülni rá. Az ország gazda-váltásának időszakában nagyon sokszor megfordultam arra, megszokott volt a látvány, az élmény és minden ami ehhez tartozott. Nem mondom, hogy jó volt, olyan volt amilyen, elfogadtam. Talán olyan volt mint én, meg mindannyian akkoriban. Vajon most is olyan, mint amilyenek vagyunk?

Mindkét helyen döbbenetes volt látni a leépült, agyatlan zombi kategóriába tartozó létformákat és érezni a velük együtt járó szagokat, hallani az artikulátlan ordítást és látni a tompult tekinteteket. Ami a legrémisztőbb, hogy ezek az emberek ott a téren majdnem mindannyian gyereket fognak, tolnak, rugdosnak, nagy valószínűséggel a sajátjukat. Ilyen minta alapján sikerül nekik agresszív majomkölyökké formálni az utódaikat, melyeknek vélhetőleg már a fogantatás pillanatától kezdve nikotin, alkohol és szemét-drog függőség van megírva.

Nem a hajléktalanokról van szó – azok régen is voltak és ezzel párhuzamosan a Moszkva téren volt a legjobb hamburger -, hanem a társadalom egy olyan szeletéről, amiről azt hittem, hogy csak a kibeszélő show-k idomított statisztái reprezentálják. Biztos voltam benne, hogy ez egy kitalált, jól megtervezett világ, olyan szereplőkkel akiknek az a feladata, hogy egy rémisztő képet mutassanak nem létező személyekről a konzumidióta – melybe magamat is bele kell értenem most annak okán, hogy sikerült rákattintanom egy ilyen videóra és utána többre is – nézőknek.

Sajnos a mai kép alapján azt kell gondolnom, hogy nem, az ott bemutatott létforma és viselkedésforma a jelen kor valósága, ami sajnos véleményem szerint pontosan alátámasztja az egyik régebbi jóslatomban megfogalmazott olló nyílását.

Tegyük hozzá, hogy ez a város egyik legdrágább környékén tartozik a utcaképhez, talán véletlen, hogy ilyen mértékben sikerült megtapasztalnom ma. Ebben szeretnék hinni…

NASOPAX, a trükkös orrspray

Az allergiások egyik fő fogyasztási területe az orrnyálkahártya tönkretételére alkalmas orrspay, melyből szerencsére bőséges választék áll rendelkezésre.

Mivel ez a betegség nem szokott elmúlni – csak a tünetei csökkennek és erősödnek a környezeti és lelki állapot függvényében – az allergiás ember szépen lassan mindet kipróbálja, aztán mikor a végére ér, kezdi elölről a kísérletezést.

Mai mesénk főhőse a NASOPAX fantázianevű termék, melynek web-oldala se FireFox, se Safari böngészőkkel nem képes adatokat szolgáltatni. Eltekintve ettől az apróságtól, a termék bizonyára jó, nem is a hatóanyaggal van bajom, hanem a trükkös adagolójával.

Amint a csatolt képeken is látható, az ügyes tervezők két apró trükköt vetettek be – gondolom a piaci előny megszerzéséért, mi másért is tették volna -, elsőként azt, hogy az adagoló szívócsövét az üveg aljának közepére irányították. Ezzel nem is lenne gond, ha az üveg közepe nem lenne domború, azaz a szívócső a hatóanyag utolsó néhány százalékát képtelen az ember orrába adagolni, mehet újat vásárolni.

Ha csak 5% ami benne marad (az egész mindössze 10 ml, azaz fél milliliterről lehet szó) akkor is 5%-al előbb fogy el – azaz ennyivel előbb kell újra a patika pénztárhoz járulni -, mint ha minden kifizetett cseppet felhasználhatott volna a vásárló. Ha a 10 ml-ért 1000 forintot fizetünk, akkor 50 forintnyit sikerül kidobni a kukába…

Eddig a fenti terméken kívül nem találkoztam olyannal, aminek középen lett volna a szívócsöve, mind az üveg szélére volt irányítva – ezért készítettem pár fotót, mellétéve egy másik orrspay típust, így jól látszik a különbség.

Elképzelhető, hogy csak nekünk jutott ebből a trükkös üvegből, azaz a tévedés jogát fenntartom – de ennek a véletlennek szerintem igen apró lehet az esélye…

Agyam a netbe, benne

Valahogy így érzem magam mostanában…

head_in_monitorMintha az agyam a netre kötve, a számtalan irányból ömlő információkért lenne, csak gyártja a válaszokat, semmi másra nem való. Egy emberi-device, amibe betesznek naponta néhány kalóriát, mondanak neki pár kedves szót, kap pár pofont és vissza a netbe. Plugged-in.

Válaszgyár, megoldásgyár. Az emberi gondolatok minimalizálásával, csak a probléma és annak a megoldása, input és output. A hús és vér csak arra kell, hogy ellássa üzemanyaggal a gyártósort.

Nyikorgás van, a fogaskerekek nem mennek olajozottan. Vagy megállnak maguktól, mert tönkremennek, vagy lerúgom magamról a szalagot. Most krízishelyzet van a gyártósoron. És közben megy a gyártás.

Pedig volna min gondolkoznom, csupa filozófiai és emberi kérdések várnak megoldásra – emberi értelemben. A homokórát megfordítottam.

Allergia ellen

Nem szoktam betegeskedni, de van egy szépen mindent túlreagáló immunrendszerem, azaz az allergiások folyamatosan növekvő táborába tartozom.

allergic_rhinitisMint a civilizációs betegségek leglátványosabb példánya, sok-sok embert tesz folyós orrú, szipogó és könnyező előlénnyé. Szépen fogyasztjuk a papírzsebkendőt, az orrcseppet, illetve sokan próbálkoznak a gyógyszerekkel is, melyek hatékonysága szerintem attól függ, mennyire hisz benne az ember.

Én is kipróbáltam párat, ami hatott, attól félhülyévé – álomkór, lelassulás – váltam, a többi meg semmit sem ért.

Néhány éve Bozótól kaptam egy fiola bíborkasvirág (Echinacea purpurea) tinktúrát amit képes voltam folyamatosan, napi apró adagonként beszedni – és bekövetkezett a “csoda”, az allergiás tüneteim teljesen elmúltak! Hosszú hónapokig reggelente az első tevékenységem a mokkáskanálnyi varázsital belapátolása volt. A történetnek azonban vége szakadt, mert megszűnt az anyag forrása, azaz Bozóék nem gyártottak többet.

Kipróbáltam gyógyszertári verziót is, melynek ugyanez volt a neve, sajnos nem sok sikerrel, pontosabban semmilyen eredményt nem tudott produkálni. Innentől újra az orrcsepp függőjévé váltam…

Talán a legfőbb különbség az volt a két drog között, hogy az egyikben – pontosabban annak készítőjében – hittem míg a másikban nem volt bizodalmam, az lett volna meglepő számomra, ha működik.

Viszont ma – azután, hogy néhány hete megfogalmaztam magamnak, hogy nem vagyok allergiás és rá pár napra felhívott Bozó, hogy újra gyártja a varázsitalt – érkezett jófajta szállítmány, holnap reggel újra kezdődik a kúra, remélem ugyanolyan hatékonysággal mint régebben! Lehet placebo is, mivel az ezirányú hitem töretlen, működni is fog.

Minap tettem két érdekes megfigyelést is a témában:

  1. Ha forró vízben ülök legalább fél óráig, megszűnik az orrcseppel megszüntethetetlen orrdugulásom is
  2. Ha mozgok egy kicsit, mászkálok a lépcsőn, bringázok, vagy futok, akkor is megszűnik az orrdugulásom

Gondolom ezt a “járványt” azért nem tekintik komoly dolognak, mert a fogyasztásra nincs rossz hatással…

Döntés

balanced brass scale, mérleg

Ha már két-serpenyős mérleget használunk lehetőségeink mérlegeléséhez, bizonyosan elindultunk a felnőtté válás felé.

A döntéseink reprezentálják az életünket, vannak időszakok mikor ösztönösen döntünk, van mikor érzelmi alapon és egy idő után megpróbálunk objektívan dönteni, választani a lehetséges irányok közül. Az objektív döntés a legnehezebb, legtöbb tapasztalatot igénylő metódus, hiszen ilyenkor valahonnan meg kell szerezni a mérleg serpenyőibe rakható objektív értékkel rendelkező súlyokat. Márpedig ez a mindennapi, emberi életben nagyon kevés esetben lehetséges, ismerve a körülöttünk tomboló világ végtelen bonyolultságát.

Egy ilyen döntés felelőssége sokkal nagyobb, mint az érzelmi, vagy ösztönös döntéseké, mert maga a döntés azon múlik, hogy miként gyűjtöttük össze a súlyokat és hogyan értékeltük a mérleg nyelvének állását. Azaz a döntés-előkészítés és maga a döntés is a mienk – a siker vagy a kudarc élményével egyetemben.