Álmos videó

Vivi egyik kedvenc verséből csináltam hangos-képes filmszerűséget.

Nem tudom, hogy sikerült-e másfél percben kornyikálva elmesélnem, azt amiről szerintem szólnak ezek a sorok, ha szólnak egyáltalán valamiről. Minden relatív és ezáltal minden szubjektív is talán. Ha az álmos korban ébredni kell, az fájdalmas lesz, még akkor is, ha az élet-vízbe pottyanunk. Hideg lesz és valóságos, csapkodni kell nagyon, hogy el ne merüljünk benne. Aztán megszokjuk és ébren tudunk maradni. Sokáig. Ez lesz a jó benne.

Nem hiszek a sötét dolgokba, bár szükség van rájuk az egyensúlyhoz. De ha lehet, a világosabb érzések felé kacsintgatok, mert az onnan érkező meglepetések élvezetesek. Lehet minden jó, csak a világképet kell hozzáigazítani. Ahol minden rossz, ott a világ képernyőjén van lecsavarva a fényerő.

Csöndet

Találtam egy apró Csöndet, ott ahol a halk táj
Szuszogása neked könnyed, s nevetése sem fáj
Sírása se enged közel semmi vadat hozzá
Nekem ad egy törött Csöndet; vidd messzire, hagyjál!

Zavar ez a nagy Csönd engem, fejemben a lelked
Rágcsál, ropog, mesél mindig, elárulja terved
Zacskót zörget, mindig zajoz, illúziót él át
Annak hisz majd akit akart, s kézen fogva vert át

Csendben hagyom most a Csöndem, hadd morogjon bennem
Öreg motor, morcos kese – elmeséli menten
Vad meséjét, hol a tájon halk zenéket fújnak
Pánruhába öltözöttek, csábítók és múltak

Húsvéti álmodozás

Vári Juliánna: Húsvéti NyusziApró nyuszi ül a réten
Pici ecset a kezében
Színes tojás kosarában
Elrejtőzik, sose lássam

Húsvét reggel a zöld réten
Apró gyermek guggol éppen
Kutat, keres, hol a kincsem?
Nyuszi titkát kinek higgyem?

Ajtót nyitok kis szívemben
Ajándékként pillám rebben
Nekem szól még ez a reggel
Ha megnövök, engem rejt el

Majd a nyuszi, kosarában
Pici szívem tappancsában
Színes álmom ecsetjében
Engem fest le gyerekfényben!

Néma útonállók

nema_utonallokTízezer torokból hangzik az fel ének
Hangjegynyi angyalok festik azt az Égnek
A Földi halandók összenőtt kis testét
Hangjukon keresztül oldódó por, festék
Színekkel fedi el korukat – de félek
Ettől majd erővé válik itt a lélek!

Erősebb erővé annál mint a hangja
Zengőbb a harangnál, ércesebben adja
Tudtára a Földnek; apró testek szólnak
Hozzád most Te bolygó, Téged darabolnak
Azáltal, hogy minket a hátadon vernek
Felsikítunk mostan – helyet az Embernek!

Helyet itt a Földön, jövőből a múltba
Gyerekek, mi magunk és anyáinknak útja
Hosszabb mint azt értik jelenkori urak
E nemzedékbe rejtett genetikus utak
Örökölt énekek, ökölbe zárt zászlók
Zengenek és lengenek most – néma útonállók

Némán állnak velem, csöndesen mert félnek
Mi lesz velünk akkor, ha felcsendül az ének?
Mi lesz itt a Földön, ha nemzet lesz az állam?
Mit tehet a sok torok, ha gombócként megálltam?
Nyel egyet, mert azt teszi, hogy ne szorítsa újra
Nyakon fogja kismacskaként és könnypatakba folytja