Péterfy Bori koncert

Ha majd nyakba kötünk kardigánt, és kezet teszünk a farzsebbe míg táncolunk a kreol bikák asztalán, majd ott leszünk. Jegyek megrendelve.

2007. július 08. vasárnap 20:00
Művészetek Palotája, Fesztivál Színház


Péterfy Bori leginkább az alternatívnak nevezett “terepen mozog”s. Az Arvisura és a Pintér Béla Társulat után 2000-ben színművészként az Európa-hírű Krétakör Színház – és a KrétakörSzínészTáncZenekar – tagja lett, s közben az Amorf Ördögök zenekar énekeseként is tevékenykedik. Ugyancsak látható volt Szőke András több művében, legutóbb pedig Török Ferenc Szezon című filmjében. Az Amorf Ördögökkel három CD-je jelent meg, szólóanyagát azonban most, a Művészetek Palotájában mutatja be először régi-új társaival, az Ördögök tagságából verbuvált kísérőzenekarával és az Amorf-koncerteken már korábban is vendégeskedett Honvéd Férfikarral közösen. A Tövisházi Ambrus-Tariska Szabolcs szerzőpáros mellett Lovasi András is írt dalokat a debütáló Péterfy Bori-lemezre, amelyen sanzonok és rockszámok egyaránt megtalálhatók. A CD és a koncert az Ördögök rajongóinak biztosan nem fog csalódást okozni, de bizonnyal azok is szeretni fogják, akik Bori “vadabb”, színésznői énjét kedvelik.

The Cult – 25/jun/2007

Tegnap öregurasan odatódultunk a pár ezer, szintén nem tini közé, egy kis fiatalító kúrára a PeCsa szabadtéri színpadára. Gyűlt a tömeg, majdnem tele lett a hely, pont jól alakult ez a körülmény. Amúgy a jegyen egy vicces 19:30 kezdési időpont lapult, semmi előzenekar, meg más megszokott sztároskodás. Mivel valami furcsa oknál fogva időben odaértünk – nem úgy, mint kb. 10 évvel ezelőtt, amikor pont az utolsó taktusra sikerült az MTK pályán – volt egy óra szabadság. Ettünk förtelmesen rossz hagymás-zsíros-deszkát, ittunk olyan sört amibe tuti nem volt alkohol, mert Hofi másfél liter után sem vigyorgott tőle.

Az előzetesen észlelt hangtechnika aggodalomra adott okot, valami rettenet milyen tompán és torzan jött ki a hang a szórókból. Reménykedtünk, hogy ha már nem empéháromból zizzentik a muzsikát jobb lesz.

Fél kilenc körül aztán Duffy belecsapott a húrokba, Astbury meg bedobta a csörgőjét a népnek, örültetés címen. A hangzás sajnos pont ugyanolyan vacakul indult, mint ahogy nem akartuk, a dob hangja szétesett, a basszusgitár nem szólt, az ének torz volt és úgy egyben élvezhetetlen minőséget produkált.

A harmadik szám után, fokozatos javulás eredményeként összeállt a hangkép, élni kezdett a színpad. Itt fiatalodtunk meg, mi is hárman, meg a többi néhány ezerre becsült öregúr és öreglány. Valahogy a tini csajok most elmaradtak, az átlag életkor 30 fölött lebegett. Tízkor sajnos villanyoltás volt, itt a Ligetben ez a módi, elrepültek a legények…

A Cult az Cult. Nehezen élvezhető, a csajok akiket ismerek mind utálják. De van benne valami, nehezen magyarázható és védhető jóság. Lehet, hogy ez a jóság csak valamilyen régi élményhez kötődik nálunk, gondoltunk is rá, hogy a csalódást elkerülendő megfelelő alkoholmennyiséget áramoltatunk a vérünkben, de nem volt rá szükség. Úgy volt jó, ahogy volt. Ebben érdemes konzervatívnak lenni, a Cult nem változik, azzal együtt, hogy szinte minden lemezük más és más.

Dear Ian and Billy, yes the moon is very nice, the people is very cool, thanks for the show! Magic, Hofi, LouiSe

Download Video

20070625-004-2.png

Continue reading The Cult – 25/jun/2007

Búvó Patak

Mikor a patak búvik… Van egy nyolcvanas hangulata, kicsit komor, kicsit másmilyen, nekem jó hallgatni. Persze nem mindig, de van amikor. Amíg az extra.hu-n megvan az oldal és élnek a link-ek, tölts és tüzelj!

Kedvencem a 2002 elején készült forradalmasító szerzemény, a Ha a zenének vége

wbuvopatak2.jpg

A zenekar 1998 márciusában alakult. Az elsõ próbák után két hónappal, 98´ májusában rögzítettük elsõ demónkat, melyrõl a Rockinform 98. novemberi száma elismerõen írt. A zenekar mûfaja az alte-rock jelzõvel volt ekkor definiálható, ami a mi olvasatunkban a beat dallamosságát, a rock energiáját és az underground mûfajok gondolatiságát jelentette. Az egyre több önálló buli mellett, többször játszottunk az ország nagy klubjaiban a Pál Utcai Fiúk, a Quimby, az Ülloi Úti Fá:k, a Nyers, az akkori Blabla és a Kispál és a bORz elõtt. 1999. áprilisában távozott a zenekarból Kádár András gitárosunk, helyére Hangodi István billentyûs került. 1999. szeptemberében készült el “Közép-Európa” címû második demónk, mely a Rockinform 2000. márciusi számában ismét támogató kritikát kapott. “Közép-Európa” címû számunkhoz videóklip is készült, ami több csatorna mûsorán bemutatkozott, s egyre több médiamegjelenéssel vetettük észre magunkat. 2000. tavaszán egy tízállomásos országjárást bonyolítottunk le a Kispál és a bORz elõzenekaraként. A turné budapesti helyszínén, az Almássy téren közel kétezer nézõ elõtt játszhattunk. Ekkor már a nagy nyári fesztiválok színpadairól sem hiányzott a zenekar. 2001. februárjában rögzítettük harmadik demónkat az Arion hangstúdióban, a felvételek alatt nagy segítségünkre volt Dióssy D. Ákos. A kiadói megkeresések után több pozitív visszajelzést kaptunk errõl az anyagról, sõt több tárgyalás is megkezdõdött. A 2001-es nagy nyári fesztiválok szinte mindegyikén szerepelt a Búvópatak. A zenekar mûfaja természetesen az eltelt idõvel együtt változott, a hagyományos zenekari megszólalást kezdtük keverni az elektronikus hangzással, így ezt már inkább modern rocknak hívtuk. A zenekar 2003-ban úgy döntött, hogy felfüggeszti aktív zenei tevékenységét, mert közel száz élõ fellépéssel a háta mögött, és megannyi kiadó ígérgetése ellenére sem sikerült kitörni az úgynevezett underground státuszból, miközben a hazai klubélet is felszámolódott…

Download: Tudod, Psycho

Könnyet csordít

Ha könnyet csordít a hangod,
Vagy torkot szorít az ének
Meséld el világgá bajnok
Élnek itt értékek, élnek!

Huszonnyolc másodperc hírnév,
Vagy életre szóló ármány
Választhatsz, színpadra lépnél
Vagy kanapéd mélyébe vágynál

De könnyet fakaszt a hangod,
És a torkon szorít az ének,
A választott színpadod hallott
Élnek itt Emberek, élnek!

puccini-turandot.jpg

Continue reading Könnyet csordít

Hajolj bele a hajamba!

A mai vidámság hangja Borival jött, Szabi briliáns szövege egyidejűleg legalább száz csatornán indítja a világba az érzéseket. Ha egyszer majd tudok én is ilyen rímeket faragni, majd gratulálok magamnak egy jó nagy kalaposat, növesztek bajszot is, szépet, jó nagyot!

Juteszembe, itt is szeretném megköszönni a töltögetést annak a több mint száz emberkének, aki eddig letöltötte a verses kötetemet, olvassátok csak, arra lett…

Köszi, szépen szól, úgy jó ahogy van, így kell ez a magunkfajtának, nem máshogy, csakis így!

bori.jpg

Pimasz!

Egy kis zenei élménykedésre invitállak, vegyél egy Pimaszt! A Kerekes Band 2006-os lemezéről van szó, amire csak a sokadik lemezboltban tudta csak az eladó a “van” kifejezést adni a “van-e” kérdésemre. Tehát már van, itt forog a lemezjátszóban.

Nem könnyűzene, nem is háttérzene, oda kell figyelni rá, különben idegesítő lesz.

A felvétel minőségével kapcsolatban vannak gondjaim, pont a furulyát nem sikerült normálisan behangosítaniuk, pedig az a lényeg az egészben, az adja a különlegességét. A basszus elnyomja – nem, ne tessék a subwoofer-re hivatkozni, itt nincs olyan, ezen a hangkeltőn szépen szól a Ghymes, a Pearl Jam Ten-je, a Dead Can Dance, Lajkó Félix hegedűje, az Amorf Ördögök akkordjai, meg majdnem minden. Egyszerűen jobban kellett volna mixelni, majd legközelebb figyeljetek oda rá.

Viszont ezeken túllépve, az anyag érdekes, a furulyát bátrabban még senkitől nem hallottam használni. Kell neki hangerő, hogy élni kezdjen a zene, aztán szem becsuk és odafigyel. Hatni fog.

Ha MP3-ban találod meg valahol, lényegében nem sokat veszítesz a fenti minőségbeli megjegyzés miatt, töltsd le, hallgasd meg. Részemről ha valamit hallgatni akarok, pont azért veszem meg lemezen, hogy hallgathassam azt ami rajta van, nem azt amit az encoder csinál belőle.

kartyas-sepia.jpg