CHIP – Linux Amigán

Az elkövetkezendő évek – vélhetőleg – egyik domináns operációs rendszere, a Linux egyáltalán nem áll távol az Amiga világtól. A Commodore cég a 90-es évek elején még egy UNIX (68030 SVR4) operációs rendszerrel szállított Amiga 3000UX fantázianevű gépet is piacra dobott, elsősorban a szerver kategóriát kedvelők részére. Viszont a Linux más világ, bár a felületét tekintve a nagy ős nyomdokait igyekszik követni. A másság miatt viszont igen kedvelt lett világszerte, és ez igaz az Amiga hardware-rel rendelkező pár százezer emberre is.

A kezdetek

A Motorola 68000-es szériájára (68k) is elkészültek az egyes disztribúciók, így az Amiga, Atari, Macintosh, Motorola VMEbus és a NeXT munkaállomásokon is elérhető jó néhány éve ez az operációs rendszer. A Linux Intel platformon való megjelenése után rövid idővel Hamish Macdonald, és Greg Harp elkészítette az első 68k-s Linux-ot, Amigán. Ezek az első próbálkozások a 0.0.5 szintjén mozogtak, és az 1.3-as verziószám elérése után a 68k-s projekt átkerült Roman Hodek-hez, és Jes Degn Sørensen-hez, akik az 1.3.94-es verzióval ezt a platformot is beállították a hivatalos kernel fába.

A folytatás

A jelenben a 2.x-es kernelek már teljesen egyenrangúak megbízhatóság és teljesítmény szintjén az Intel platformon fejlesztett társaikkal, illetve a 68k-s fejlesztésekből nőtte ki magát a Phase5 duál processzoros (BlizzardPPC, CyberStormPPC) kártyáihoz készült APUS kódnevű PowerPC Linux is. Amigán az APUS hozta meg a felhasználók kedvét ehhez az operációs rendszerhez, mert a 68k-s processzorok teljesítménye sokkal inkább igazodik az AmigaOS nyújtotta minimális processzorigényt felmutató felületéhez (GUI), mint a Linux-on használt X.

A valóság

Itt meg kell jegyeznünk, hogy az otthon AmigaOS-t használók számára a Linux, mint operációs rendszer valószínűleg soha nem fog alternatívát jelenteni, ennek leginkább a monopolizált Intel-Microsoft világban van igazán nagy jelentősége. Míg az AmigaOS egy 14 megahertzes 68020-as processzoron, 4 megabyte RAM-mal is kifogástalanul, és gyorsan működik, továbbá az alkalmazások jelentős részét is hasonló paraméterekkel képes futtatni, addig a Linux disztribúciók, és az ezekben található programok nem igazán fognak elfogadható minőséget produkálni, hacsak nincs a gépben egy PowerPC processzor… Software ellátottság terén sincs – a Linux-szal összehasonlítva – az AmigaOS-nek oka panaszra, talán a szerver-ek, a Netscape Communicator, és a mostanság megjelenő két PowerMac emulátor (SheepShaver, Mac-On-Linux), meg az Amigásokat jellemző olthatatlan megismerni-vágyás fogja legalább egy kipróbálás erejéig rávenni őket egy-egy Linux disztribúció telepítésére. Sőt, jó néhány területen még – bár a Linux-os fejlesztéseket nézve ez nem fog örökké tartani – mindig vezet az Amigás világ, ilyenek a CD író, file kezelő, irodai csomagok (szövegszerkesztő, táblázatkezelő), grafikai és animációs software-ek, illetve a zenei programok. Persze az Amigára megjelent több ezer játékprogramról se szabad megfeledkezni, ami egy otthoni felhasználó számára igenis fontos momentum, ha már operációs rendszerek között kell választania. Az alkalmazásokon túl, maga az OS is fényévekkel közelebb áll az emberhez mint a napról napra fejlődő Linux, az olyan tulajdonságokat, mint dinamikus ramdrive, autoconfig, screen-ek, shutdown nélküli kikapcsolás, villámgyors felület, és a többi sok-sok megszokott dolgot nagyon nehéz felváltani egy teljesen más világgal.

Bár sokaknak úgy tűnhet, de ennek a cikknek nem az a célja hogy elrettentse az Amigásokat a Linux-tól, hanem ennek pont az ellenkezője. Ugyanis az unikumnak számító AmigaOS-nek köszönhetően folyamatosan távolodtak el a ‘nagy cégek’ ettől a platformtól, – bár ha az Amiga International tervei valóra válnak az új géppel akkor ez a tendencia remélhetőleg meg fog fordulni – és manapság már szinte olyan érzése van az embernek, mint a Linux-al néhány éve, mikor még ott sem voltak jelen a ‘nagyok’ és maguk a felhasználók leheltek életet kedvencükbe azzal, hogy a hiányzó szoftvereket maguk írták meg… A Linux-al az Amiga tulajdonosok ama régi vágya válik valóra, hogy a frissen megjelenő software-ek minden késedelem – portolás – nélkül rákerülhessenek kedvenc masinájukra, és – megtartva természetesen az AmigaOS-t is – piacképes tudást szerezhessenek egy olyan operációs rendszerből, amelyből talán néhány év (?) múlva legalább annyi fog működni világszerte, mint ma a domináns Windows sorozatból.

Hardware követelmények

A 68k-s vagy PowerPC-s Linux kernelekhez mindenképpen szükségeltetik egy PMMU-val (Programmable Memory Management Unit) ellátott processzor, 68030-68060 (az EC sorozat tagjai NEM tartalmaznak ilyen részt!) illetve a PowerPC 60x-es és G3-as sorozat. Létezik ugyan egy úgynevezett uClinux (Microcontroller Linux) amely képes futni az összes 68k-s processzoron – MMU nélkül is – de ilyenkor hiányozni fog az OS-ből a vituális memória kezelés, és a memóriavédelem. A Linux memóriaigénye nagyon kicsi, 2 megabyte FASTRAM-mal már elindul, de grafikus alkalmazásokhoz ajánlnatos minimum 8 mega, vagy méginkább ennek a tízszerese. A winchester-en is ajánlatos 100 megabyte Linux, és minimum 16 megabyte LinuxSwap helyet biztosítani számára. A Linux boot loader használatához minimum 2.x-es Kickstart-nak kell a gépben lennie.

A valóságban, vagyis ha ma szeretné valaki igazán elkápráztatni magát a Linux-szal, és annak grafikus felületére készült programjaival, mindenképpen ajánlatos 64 megabyte RAM, 1 gigabyte winchester, és egy PowerPC 603-as processzor. Ilyenkor megnyílik a világ, előkerülhetnek az MP3, vagy VideoCD lejátszók, a híres Communicator, fejlesztői környezetek, emulátorok, vagy éppen a sok-sok 3D-s játék. Ezekhez – és a ‘normális’ felbontásokhoz is – melegen ajánlott egy grafikus kártya, lehetőleg 3D chip-pel. A Permedia2-es kártyákhoz már létezik 3D gyorsított XF86 is.
lnxppc1.gif

Disztribúciók

Manapság legnépszerűbb a RedHat LinuxPPC disztribúciója, amelynek 5-ös verziója egy hónapja látott napvilágot. Népszerűségét nem elsősorban voltának köszönheti, hanem annak hogy a legnagyobb példányszámú Amigás magazin, az angol Amiga Format feltette a teljes disztribúciót egyik CD mellékletére… (Ugyanezt megtette az Amiga Világ is itthon)

Ugyancsak egy nemhivatalos RedHat klón a Linux Rough Cuts disztribúció, amely a ‘alternatív’ processzorokra (PowerPC, UltraSPARC, MIPS) készült. Ezt hivatalosan a német Schatztruhe-től lehet beszerezni.

A Debian-nak is van teljes 68k, és PowerPC verziója, ez utóbbit viszont jelenleg csak az ‘unstable’ Potato formában lehet letölteni.

Nemhivatalos Debian port az Eagle project, amely kizárólag 68k Amigákra készült, saját loader rendszere van, a Linux-ot grafikus felületről indíthatjuk, akárcsak az APUS-t, az AF MUI-s programjával.

Ezeken kívül van Amigás verzió a NetBSD, FreeBSD, Yellow Dog, és MkLinux verziókból is, vagyis két három disztribúción kívül az összes létező közül választhatunk. Ezzel együtt az is igaz, hogy szinte az össze ‘unofficial’ kategóriába tartozik, vagyis kis csoportok, és nem a nagy kiadók készítik a csomagokat, és a CD-ket.
ydog.gif

Lépésről lépésre…

Ha megvan a megfelelő hardware-ünk, előkészítettük a megfelelő partíciókat, és megszereztük a kívánt disztribúciót, szükségünk lesz egy előfordított kernel-re. Ezt természetesen a processzorunkhoz (68k, vagy PowerPC) illeszkedő kell hogy legyen, illetve legyenek benne a meglévő hardware-einkhez szükséges driver-ek.

Ezek után szükség van egy úgynevezett ramdisk image-re, vagy egy olyan floppy-ra, amelyről majd a kernel el fogja indítani az operációs rendszert. Ezt érdemes a ramdisk image-ből csinálni, mert sokkal gyorsabb, és kevésbé sérülékeny.

Az egész boot procedúrát elősegítendő, Duncan Gib készített egy grafikus felületet, amelyben beállíthatjuk a megfelelő paramétereket, (Kernel, CPU, RAM, Video mód, root partíció, ramdisk image, speciális opciók) így nem kell a Bootstrap-ot kézzel konfigurálgatni.

launcher.jpg

Ha minden beállítás sikeres volt, akkor meg fog jelenni a megszokott fekete fehér konzol képernyő, APUS esetében a jobb vagy bal felső sarokban egy Linux pingvinnel. Innentől kezdve a választott disztribúció fog lépésről lépésre vezetni az installáció során.

Az Amigás Linuxok jövője

Hasonlóan a többi hardware platformhoz, az Amigások között is folyamatosan nő a Linuxot használók száma. Ezzel párhuzamosan szerencsére egyre többen foglalkoznak a gépspecifikus fejlesztésekkel is, 68k és PowerPC oldalon is. A Linux APUS project a Phase5 támogatásával indult el, és folyamatosan (Jesper Skov-nak köszönhetően) biztosítják számára a kívánt support-ot. Jelenleg – Linux módban – a dual processzoros kártyák 68k oldalát már a kernel kikapcsolja, így egy erőforrás kihasználatlan marad. Ennek megszüntetésére több terv is született, egyesek grafikai gyorsítónak szeretnék felhasználni az alvó processzort, mások pedig – az AROS-t használva – natív AmigaOS-t futtatnának a 68k processzoron. Bármelyik terv is valósul meg, mi felhasználók biztosan jól járunk vele.

Ugyanolyan jól, mint magával a Linux-szal – mert bár némileg ellentmondásosnak tűnhet ez a cikk is, szükséges megismernünk egy más környezetet is. Főleg annak fényében, hogy az egész felfogás nem áll túl messze az AmigaOS-től, – anno egy tőről fakadtak – és ugyanolyan hiánypótló szerepet fog előbb utóbb betölteni minden Amigás rendszerében, mint manapság a Macintosh emulátorok. Azzal az apró különbséggel, hogy a Linux ingyenes – ellentétben a MacOS-szel – és az arra készült alkalmazások többsége szintén az.

Link-ek

Magyar Amiga Linux honlap http://AMIGAonly.ahol.com/amilinux/
Linux m68k homepage http://www.linux-m68k.org/
Linux APUS ftp://ftp.sunsite.auc.dk/projects/apus/
uClinux http://www.esat.kuleuven.ac.be/~pcoene/
RedHat Amiga Linux http://www.feist.com/~rjflory/linux/rh/index.html
Eagle 68k Amiga Linux http://www.eagle-cp.com/www/m68k.html
Debian PowerPC port http://www.debian.org/ports/powerpc/

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *