Egyenlősdi

Nem akarok egyenlő lenni veled,
Te hitelből tévéző panelgyerek!

A kocsma mocska lesz megint a házad,
A hóvégi szeánszot fehérre hánytad
Arctól a járdáig, négykézláb, lassan
Otthon az asszony vár, mosott-rongy szagban

Nem akarok egyenlő lenni veled,
Te putriból bűnrészes cigánygyerek!

Csaholó kutyától tanulsz beszélni
Dolgodat végzed, fajtársad megérzi
Ordító csapatban, porban és fagyban
Felnősz mint a dudva, elpusztulsz a gazban

Nem akarok egyenlő lenni veled,
Te poénból lendítő nyilasgyerek!

És nem leszek egyenlő azért veled,
Mert ugató hangodban versem leled
Vagy mondatom sziszegőn ontod a szádon
Hogy ostorod legyen és csapása fájjon

Nem akarok egyenlő lenni már Önnel,
Doktor úr, tanár úr – legyen örömmel
És legyen csak az ami, tanulta – ha tudja
Ettől lesz különb Ön, nem értem, de mondja
Vagy jó lelkész, jó pásztor vigyázója nyájnak
Hozzá a lelkükben is nagy kosárral járnak
És mentora is lenne, gondolat születne
Ott ahol a csöndnek fejben bújó zsönge
Szikrára szomjazna, habból felbukkanna
Buborék burokban új életet adna

De szívesen lennék én barát veled
Te majdani szívsebész cigánygyerek!

Én választok, mert van mit, van kiből
És ha annyit megértek a szóból
Amitől egy jó sor kialakul bennem
Magam elhelyeznem valahol a sorban
Sikerülne, rendben – ennyi az értelme
Egyenlőség lenne, közte meg a rendje
Alakulna lassan, csak sor legyen ne mezsgye
Piszkából kivesse kölykét, hogyha meri –
Ha akarja, ha érti, majd másként felneveli!

One thought on “Egyenlősdi”

  1. Pingback: Zeitgeist | LouiSe

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *