Felelősség a kimondott szavakért

Vajon mikor jön el az a pont az ember életében, hogy felismeri, kimondott szavaiért, pontosabban az azok által másokban kiváltott viselkedésért, változásért felelősséggel tartozik?

És mikor jön el az az időpont és tudati állapot az életünkben, mikor képesek vagyunk a szavak kimondása – és ezáltal a reakció és a változás – előtt tudni, hogy felelősek vagyunk annak következményeiért? Biztos vagyok benne, hogy az emberek jelentős részénél ez az időpont életük során sajnos nem jön el, vagy valami örökölt, vagy tanult programra hivatkozva – pl. lelkiismeret, Hippokratészi eskü, stb. – folyamatosan igazolják ezen cselekedetüket…

Miért is jönne el, miért is kellene mindenkinek megérteni azt, hogy a gondolataink mások viselkedését és ezáltal sorsát is befolyásolják, egy bonyolult rendszerben, ahol a gondolataink egy rakás emléktől, belénk programozott viselkedéstől és élménytől függnek, azaz szintén mások gondolatainak következményeiként léteznek.

spoken_word-John_GiornoAz orvostudomány – mint elsősorban a test és annak működésének tudománya – és annak művelői hogyan közölhetnek bárkivel olyan információt, hogy neki talán xyz típusú betegsége, vagy arra utaló jele van? Az egy dolog, hogy a reklámok jelentős része ezekben az időkben arról szól, hogy büdösek, gombásak, köhögősek, megfázósak, gyengék és gyámoltalanok vagyunk, ezt akár kezelhetnénk is azzal, hogy ezek csak reklámok, az ismert igazságtartalommal. De az, hogy hiteles (esetünkben orvosok) emberek az őket megkereső, segítségre váró emberekkel olyan információkat közölnek, melyek nem 100%-ig biztosak és bizonyítottak, de úgy érzik ezt az információt mégis meg kell osztaniuk a másikkal, véleményem szerint kimerítik a felelőtlenség fogalmát.

Vajon mit szólna egy ilyen ember ahhoz, ha azt mondanám neki, hogy talán bizalmas információk kerültek ki a számítógépéről, közte a páciensei adatai, saját pénzügyi táblázatai, bizalmas levelezése, stb. Azt hiszem sikerülne pár jól megfogalmazott – és számára valójában ellenőrizhetetlen – informatív mondattal bogarat ültetnem a fejébe, melynek következtében az a ronda gondolat állandóan ott motoszkálna a fejében, még akkor is ha valaki elhárítja az amúgy nem is létező hibát a gépén. Minden percét befolyásolná, a döntéseit és reakcióit megváltoztatná, talán ezért más emberek életébe is kerülne ez a felelőtlen kinyilatkoztatásom, melyet vagy meggyőződésből, vagy tudatlanságból, vagy éppenséggel gonoszkodásból tettem…

A két esetben az a közös, hogy egyik fogadó személy sem rendelkezik azzal a tudással, amivel képes lenne feldolgozni és helyén kezelni a számára átadott információt, ezáltal – tudva, hogy képtelen rá – az információ közlése a közlő részéről nem több mint felelőtlen befolyásolás. Lényegében az sem számít, hogy ezt a kinyilatkoztatást milyen indokkal és magyarázattal tette, azt kell megértenie, hogy következménye van, ráadásul olyan következménye, aminek bekövetkezte teljesen fölösleges és indokolatlan.

Képzeljük el azt az esetet, hogy valakinek egy orvos azt mondja, hogy a vizsgálaton egy apró foltot fedeztek fel a húgyhólyagjában, melynek lehet n darab természetes – egészséges – oka és lehet másik m darab betegségből adódó oka is. A témával kapcsolatos tudatlanságunk és az ehhez kapcsolódó félelem-programunk okán természetesen az m darab rossz lehetőségre koncentrálunk, és ezáltal így vagy úgy létre is hozzuk azokat, egy önbeteljesítő jóslathoz hasonlóan. Ha nem is a betegséget hozzuk létre, de valami más rosszat biztosan, legyen ez a figyelmetlenségből adódó koccanás, egy elsózott bableves, vagy depresszió.

Sokat lehet olvasni csodálatos – orvosi tapasztalattal és tudással nem magyarázható – gyógyulásokról, de hallgat a fáma azokról a napi csodálatos gyógyításokról, amiket az immunrendszerünk nap mint nap csöndben elvégez, talán havonta/évente megold olyan problémákat is, melyek, ha orvosok is tudnának róla, már valódi csodákká válnának a szakirodalomban. Így meg, hogy csak az tud róla, akit/amit valóban érint, egyszerűen csak valódi, valóságos működésről kell beszélnünk és elfogadnunk azt természetesként.

Az orvostudományról az a véleményem, hogy igazán fontos tudomány, de nem több mint egy tudomány, mert ugyanúgy működik mint a többi. Pedig többnek, sokkal többnek kellene lennie, mert az emberek gyógyítása és az informatika – mely mára szintén elég befolyásos tudománnyá nőtte ki magát – vagy a többi tudományág platformja nagyon különböző. Egy gépnek, képletnek nincs tudata, nincs lelke, nincsenek érzelmei, azt nyugodtan lehet darabolni, lehet vele adatokat közölni, lehet játszani vele. Az embernek viszont van, ezért óvatosan kellene vele bánni, mert egy rosszul közölt adattal nagyobb kárt lehet a javítandó részében is okozni mint amit egyáltalán a javítója el tud képzelni…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *