Felnőtt telefonok

Még valamikor 2007. januárjában csodálkoztam rá az Apple telefonjára először, úgy mint technológiára, mint megjelenésre és mint ötletre. Azóta eltelt három és fél év, és nem vettem magamnak iPhone-t…

Annak, hogy nem vettem magamnak ilyen almás okoskát, több oka is volt. A legkomolyabb ok, hogy nem akartam vele foglalkozni. Ismerem már magam annyira, hogy egy ilyen kütyüvel a maradék szabadidőmet is ügyesen el tudnám pazarolni, elkezdenék fejleszteni rá, töltögetném rá a jobbnál jobb cuccokat, stb. Az tűnt a legjobb megoldásnak, ha jó messziről nézem. Szép, mint az oroszlán az állatkertben, de otthonra nem kéne. Nem utolsó sorban ez egy önuralmi teszt is, hiszen vehetnék magamnak ha akarnék, csak azon múlik, hogy akarok-e.

Nos, a post gondolatindítója az volt, hogy a héten kezembe került egy Android-os (HTC) masina is és meglepődve tapasztaltam, hogy már – az iPhone-on kívül is – létezik használható állapotú felülettel megvehető telefon! Erre jó sok évet kellett várni, mert a Symbian és WindowsCE/PocketPC/WinMobile (ehh, mennyi vacak név ugyanarra a vacakra) uralta telefonokra mindent el lehet mondani, de azt, hogy használhatóak lennének, semmiképpen. Pontosítok, számomra nem használhatóak, arra semmiképpen, amire kellene. Nem elég hogy lassú, de ronda és nehézkes is benne bármit megtalálni, bónuszként instabil és drága. Megszokta a nép, mert ez van, nyomogatják is bőszen. Sok sikert hozzá.

Jelenleg két telefonom van – eljön majd az az idő is, mikor egy sem lesz, ez egy konkrétan elérendő cél amit már régen kitűztem magamnak – az egyik egy fapad Nokia a másik egy öreg Nokia. No nem azért, mintha a Nokia gumicsizma jobb lenne a többinél, hanem azért mert így alakult. A fapad egy céges eszköz, mikor lehetett választani ezt választottam, mert ez volt a legolcsóbb, legegyszerűbb. Az öreg meg már velem van jó régóta, az egy 9110-es Communicator, GEOS operációs rendszerrel, 486-os processzorral, kapcsolható háttérvilágítással és monokróm kijelzővel. Vasak ezek, jobb lenne ha nem kellenének, de egyelőre kellenek. Adok nekik enni időnként és ennyi.

A héten jelentette be az Apple a legújabb, csili-vili, sokmindenttudó iPhone vasat és a hozzá frissített iOS-t (nekem erről mindig a Cisco jut eszembe, nyomtam én konzolon sok betűt abban a remekben) is. Dupla kamera, dupla mikrofon, dupla felbontás, dupla élvezet. Mindent megy a zsebbe, mindig ott lehetünk a drót végén. Még hogy chip-et rejtenek a vakcinák… Fenét. Rálógatjuk mi magunkat arra a drótra, még fizetünk is érte, csak csillogjon a csipesz. De az se nagy baj ha nem csillog, ha kicsit sárga, kicsit savanyú – csak legyen a mienk. Ha tulajdonlom, akkor az az enyém, akkor az onnantól én vagyok. Csak ezt nem könnyű megérteni.

Egyszóval azt hiszem kockaként kijelenthetem, hogy 2010-re felnőttek a telefonok – pontosabban lehet olyan telefont (operációs rendszert) választani, ami felnőtt, a többi marad a homokozóban továbbra is -, azaz lehet emberi módon használni őket. Immár nem csak egyből és a vacakokból lehet választani, van kettő is, már ha fontos ebben is az alternatíva. Jó érzés az informatikában is azt tapasztalni, hogy ha valami nagyon rossz irányba megy, gyorsan kitermeli azt, ami majd a jó irányt adja. Részben megtörtént ez az asztali operációs rendszerekkel is, bár ott még a Linux/Android platform várat magára. A szerverek tekintetében még nem érzek változást, de azt hiszem, az elkövetkező években ott is történni fog valami “forradalmi”. Ráférne. Ugyanúgy, mint a fejlesztői környezetekre és programnyelvekre is. Az evolúció gonosz dolog, a hullámok úgyszintén.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *