Harminchét

Lezártam. Fújtam, mint a macska,
Aztán meg karomba
Fogtam, s el nem ejtem, vajúdtam
Megszülhettem, talán odúmba
Mást is beengedtem, akit egyszer, kétszer,
Akit kétszer százszor!

Ha egyszer betértél, onnan már hiányzol!

Hiába a kinti, zord másság, nem hinti
Porral be a házam, lakatját rázártam
Rozsdával bekentem, idővel serkentem –
Fel népemet, ahogy a dal – gyerek,
Ha emlékszik rá anno – vörösen andalgó
Naplemente fesse

Orcáját veresre!

Ez itt most két év volt, talán a legjobb
Ami eddig elért, gyermeki lelkemért
Bocsásson meg minden, amit elkerültem
És amit eleddig veletek megéltem,

Most egy hosszú csönddel, nektek hadd köszönjem!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *