Ingatlan adó, adósság

Az utóbbi évek ingatlanszaporulatának is megjött a saját férge, saját szimbiótája, saját elősködője…

Ingatlan adó

A médiák segítségével szerteúszott a sok apró spermium, megtermékenyítette az adófizetők agyát, majd zombiként ráhangolta a tulajdonszerzés eme módjára. Lett is nekik tulajdonuk, dupla áron beszerezve, jelzáloggal terhelve – abban bízva, hogy annál az időnél, mikor kalkulálták a teherbírásukat, majd jobb idők jönnek. Lehet, hogy majd jönnek, de nem mindenkinek…

A tulajdonos zombisereg immár tulajdonba kerülve dőlt hátra plazmatévéje előtt a teszkóakciós karosszékében és bújta a hetente a postaládájába kerülő mostveddmeghitelre prospektusokat. Immár azon ábrándozott, hogy hova viszi el nyelveket nem beszélő családját nyáron – lehetőleg minél nagyobb tengerpartra. Nem is akárhogyan, majd az új hitelre megvásárolt járgányával, jól megpakolva májkrémkonzervvel és sörrel az életben maradáshoz.

Élni tudni kell, felélni pedig mindenki tud. Túlélni már kevesebben.

Minden év első öt hónapját a közösnek dolgozzuk (kb. ennyi esik ránk, adózókra), még egy hónap biztosan elmegy jövedéki adóra is (üzemanyag, cigi, pia), a maradék fél évben kapott jövedelmünket meg eloszthatjuk a fentiekre… Talán 2-3 hónapot dolgozunk a hiteltörlesztésekre és ha ügyesek vagyunk, még valamennyit az életben maradásra (rezsi, étkezés) is hagyunk. Közgazdász legyen a talpán, aki szerint magyarázható a tulajdonszerzés és az életben maradás ezen jövedelmek és terhek alapján.

Egy apró tervezett teher még, hogy nyugodtan alhassunk, bízva a szép jövőben; a majdan, nyugdíjas szüleinktől, vagy a gyermekeinknek tőlünk örökölt ingatlanon is lesz egy szép jelzálog, az évek során összegyűlt és be nem fizetett ingatlanadóból.

Tervezni tudni kell, az államnak meg megadni az adószedés monopóliumát. Cserébe viszont kapunk közvilágítást, utakat és gyerekeinknek egészségügyi, óvodai és iskolai ellátást. Meg más gyerekeinek is, akiket közvetve mi tartunk el, az állam szponzorai, finanszírozói…

És nem utolsó sorban kapunk cirkuszt is, nagyban négy évente, kicsiben meg minden nap, amit nézhetünk hőbörögve, kenyeret majszolva a szoba sarkában.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *