Jelenből a jövőbe – adni, vagy kapni?

A jelenem – amit ezekben a percekben is próbálok felfogni, megérteni – a múltban megfogalmazott jövőbeli vízióm, ábrándjaim, vágyaim megvalósulása. Egy kis önmagunkra való odafigyeléssel ez az állítás könnyen bizonyítható. Nade’ mit jelent ez a mostani jelenre vonatkozóan?

BúgócsigaSzámomra azt, hogy a jövőben még többet szeretnék ADNI mint most. Adni azt jelenti, hogy van miből és van kinek. Nekem ez bőven elég egy nagyszabású tervhez. Sok emberrel sikerül beszélgetnem és majd’ mindenki azt várja a jövőjétől, hogy KAPNI, szerezni, birtokolni fog. Azt várja, hogy valaki/valami majd betölt valamivel valamiféle űrt az ő életében. Azaz valójában űrre, hiányra vágyik és vélhetőleg azt is fogja kapni. Nem rossz vízió, nem fog unatkozni…

Ahogy sikerül egyre kevesebb információt feldolgoznom, úgy sikerül egyre több, mások számára értéktelennek számító információra, csöndes tapasztalatra szert tennem. Azt látom, hogy az emberek végtelen méretű űrt csinálnak magukban. Napról napra növelik ezt az űrt, várják, hogy majd jön a jótündér, a lottóötös, az álomállás, a legjobbcsaj, meg minden. Ez olyan mint az egyszeri macska esete volt a farkánál fogva pörgetéssel – örült szegény nagyon, mikor abbamaradt. Az űrcsinálók is pörögnek a farkuknál rögzítve, szép, szabályos elliptikus pályán és várják, hogy odaérjenek a céljukhoz. Persze mire odaérnek, kiderül, hogy már annyira nem is fontos a vágy tárgya, jön az újabb hiányteremtés és az újabb pörgés.

Azért félre ne értődjek, így-úgy-amúgy, vélet-lenül – vágyakozni, álmodozni kell, mert a jövőbeli sors a jelenben íródik, bárki bármit is mondjon erről… Csak az a randa aspektus, csak az fog hiányozni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *