Jómunkásemberek

A jómunkásember ritka, mint lila holló. Ritkább, mint a fehér, de sűrűbb mint az éter. Viszont bárki lehet jómunkásember…

Jómunkásember, felhőPedig a média tálalásában nagyon úgy tűnik, hogy valamiféle fogyasztási válság van, munkahelyek szűnnek meg, előtérbe kerül a jajmilesz életérzés. Annál rosszabbat el se képzelhet magának a jómunkásember, mint hogy kicsavarják a kezéből a vésőt és a kalapácsot, esetleg kirántják a gépéből a netet és blokkolják az enterét. Ekkor újra a megmérettetés vár rá, újra kell értékelnie önmagát – új szerszámot kell szereznie, új akolba kell befúrnia a fejét, hogy finanszírozhassa a fogyasztásait.

Az esetek túlnyomó részében a jajmilesz szüli a jajt.

Amint belibben a jajmilesz szikrája a gondolatok közé, elkezdi gerjeszteni a mellette álló gondolatokat, egyre többet és egyre erősebben. A kéz már nem a valódi kalapácsot fogja, hanem az új, az ismeretlen és virtuális kalapácsot – és a hiányzó biztonságot – próbálja megtalálni. A szikra meg csak szikrázik, fertőzi a gondolatokat, determinálja azt, amit jaj de nem kéne…

A jómunkásembernek ezért olyan jómunka kell, ahol nincs jajmilesz, vagy ha mégis előkerülne az a szikra, hát önthessen rá egy vödör vizet valahonnan. Egy ilyen jómunka valójában más jómunkásemberek kalapácsa és vésője alatt formálódik, lehetőleg valami nagyon kemény anyagból. Olyanból, amit nem tud megperzselni a szikra, mert lepattan róla. Ez az anyag viszont csak addig lesz kemény, amíg minden jómunkásember képes faragni rajta, képes hozzátenni és a többi faragót is tiszteli azért, hogy közösen dolgoznak a saját védelmükön.

A biztonság csak egy illúzió. A biztonságérzet – vagy a félelemérzet – a környezet és a lelkiállapot rezdüléseinek szuperpozíciója, pillanatról pillanatra él, gondolatról gondolatra változik. Mégis, ez az érzet valami integrálás utáni, valószínűségi érték egy képlékeny inerciarendszerben…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *