Magamra húztam a tájat!

Lerántom a hegyről a fákat!
Zöld lombjukkal söprik a tájat
Kapaszkodnak, kapaszkodnának
De szőnyegük szélénél hullámok várnak

Feldobják őket, hosszú gyökerüket
Földeső hagyja el, ordító kövek
Repülnek az égbe, törött üregüket
Szélkorbács csapja meg, lelketlen a tömeg

Magamra húztam a tájat!
Enyém lett, megvettem, mindenki várhat
Takaróm – ne fázzak – kellenek a lombok
Tűnjetek innen el síkságok és dombok!

One thought on “Magamra húztam a tájat!”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *