Manoya – Hundred Arms

Néhány héttel ezelőtt teljesen véletlenül hallottam meg a Petőfin egy beszélgetős műsorban Manoya-t, illetve a Hundred Arms lemezbemutatóját.

Mikor háttérzenének bekapcsoltam a rádiót, egy nagyon tisztán szóló, vájtfülűek számára mindenképpen figyelemfelkeltő zene szólt, biztos voltam benne, hogy egy új Katie Melua számot hallok. Nagyon megörültem neki, hogy a hölgy újra visszatért a The House albumon hallható kreativitáshoz és hangzáshoz. Aztán két perc múlva kiderült, hogy szó sincs itt Melua-ról, egy magyar lány zenéje és hangja szólt a rádióból. Ekkor már nem csak háttérzenének szólt a rádió.

Végighallgattam a műsort, beleszerettem ebbe a zenébe. Gyorsan meg is kerestem Manoya-t és rendeltem tőle CD-t, ami tegnap meg is érkezett. Kettőt hozott a postás, egy “promo” verziót és egy szépet, újrahasznosított papír borítással. A lemez nagyon szépen szól, a ének tiszta, a hangszerek csilingelnek, szerintem tökéletesre sikerült. Kedvencem a “When She Closes Her Eyes”, majdnem 10 perc, de több is lehetne. Ebben a számban számomra visszacseng az Alice in Chains vokál, a borítóról pedig a Nevermind szabadsága süt… Pedig teljesen másról szól a dolog; “Om Asatoma Sat Gamaya”, az új “grunge” valahol máshol, valami másnak születik meg itt.

Jól tolják mostanában a hazaiak (Magashegyi Underground, Pegazusok nem léteznek, Fókatelep, stb.), vagy csak hozzám jut el jókor ami nekem tetszik, ki tudja… :)

One thought on “Manoya – Hundred Arms”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *