Múltat vetélt

Múltat vetéltHa magyarból a nyelvbe bújva
Országhatárt kóbor módra
Rajzolgatni szoktak hozzá
Nemzet-őrként szólnék, tudd hát

Nyelvem most még érték, tudják
Vannak akik értik, mondják
Vannak akik hallni merik
Érte őket arcul verik

Miért oszmán, miért orosz
Kufárkodni lehet, tudod
Más értéked nincs és nem lesz
Nyelveddel még magyart nemzhetsz

Közben csorbul, torzul, gyengül
Félelemből gyermeket szül
Milliónyi élősködő,
A magyart mindig arcul köpő
Sáskarajként rágnak, tépnek
Lerombolják fajnak, népnek
Házát, nyelvét, értékeit
Kölykeiknek száját tömik
Telhetetlen bendőibe
Befér minden, onnan ide
Szél hozta és vissza nem megy
Tűzzel várnák, itt meg egy jegy
Jó osztályzat, példa érték
Olcsón kapott voksnak kérték
Minél olcsóbb, annál több kell,
Kapzsiságuk gőg, örömmel
Tapsikolnak sáskarajban
Gazdatestet dobnak bajban
Szedjétek szét, úgy is öreg!
Védekezni nem fog, tömeg
Állja körbe, mocskos kezük
Sima bőrét, vér és salak
Borítja be, néma halak

Tűrik tovább, ez a sorsuk
Felzabálják őket, mondjuk
Újra szépen, újra lassan
Itt a helyed, itt a paplan
Töröld bele indulatod
Némán ordítsd gondolatod
Bízz a reggel gyors kardjában
Élesre fent pallosában
Könnyes szemek, gyenge karok
Fejkendőbe bújó padok
Üres porták kongnak reményt
Gyereklányod múltat vetélt!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *