Ne félj már!

Beának üzenem, így analóg módon…

Táblát bont a félelem
Vacak, karcos érzelem
Szűk utcában vezet falnak
Bízz benne, ő veled hallgat

Fejedben nagy csönd a lakja
Falát retkes rongy takarja
Visszhang nélkül sikít éjjel
Bárhova néz, veled vész el
De megkerül, most néznek be rá
Veszejtői, néhány barát
Kizavarják, rongyba varrják
Öngyújtóval megkozmálják
Füstjét kémény fölé fújják
Hamvait a kútba szórják

Lakja helyén kell egy lakat
Kulccsal, mely a szívből fakad
Tehetsz rá még gyöngykönnycseppet
Gyermekednek kacagj egyet
Anyja hangján ő is kacag
Lesz belőle kulcs és a lakat
Bezárja egy csöpp kis marok
Viszlát bánat, boldog vagyok!

07.jpg

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *