Olyan, mint …

Jó reggelt kívánok az “olyan, mint” világban! Ebben a barátságos konzum-világban minden olyan, mint valami más. A szörp színe és íze olyan mint ha valódi szörp lenne, a füstölt kolbász olyan, mint ha füstölt lenne, pedig csak olyanra ízesítették.

A bútoraink olyanok, mint ha fából készültek volna, bár ócska farostra még ócskább famintázatot ragasztottak nekünk. A tej, amit iszunk olyan, mintha hasonlítana a valódira, de ezt csak a színében tudja produkálni. A TV előtt ülve olyan érzésünk van, mint ha ott lennénk, ahova soha nem tudnánk és nem is szeretnénk eljutni. A hifiből szóló zene, olyan, mint ha valódi ember, valódi hangszeren, valódi zenét játszana. Ha voksolni hívnak, olyan, mintha részt vennénk valaminek az eldöntésében és ezzel valamit befolyásolni is képesek lennénk. Ha mondunk valakinek valamit, azt úgy próbáljuk megtenni, hogy úgy tűnjön, hitelesek vagyunk, komolyan gondoljuk és köze van a valósághoz.

Pedig a valósághoz ebben a pillanatban nekünk van a legkevesebb közünk…

Olyan, mint...

A mostani életünkben is minden pontosan olyan, mint amilyet szeretnénk, vagy amilyennek látni, láttatni szeretnénk… Azaz valójában azt szeretnék – vagy ezt mondják nekünk, hogy ezt szeretnénk – ha minden csak illúzió volna, mert azzal nincs felelősség. A következmény pedig rajtunk kívül álló dolgok miatt van, mi nem tehetünk róla. Mert csak olyanok vagyunk, mint ha lennénk. Pedig nem vagyunk, csak próbálunk tükörként viselkedni, visszaverni valaminek a fényét.

Részt venni a valóságban felelősség, mert a következményeket nem tudjuk áthárítani másra, nem hazudhatjuk azt, hogy véletlenül történt minden. Véletlenek nem léteznek, csak kevés információ. A véletlen egy jó kifogás, a virtualizáció része.

Vajon a virtualizáció a túlélést szolgálja, vagy éppen a kihalást készíti elő?

A kényelemre való törekvés, illetve ennek várt eredménye, megvalósulása csak a kényelmetlen dolgok megszüntetésével lehetséges – azaz el kell döntenünk, hogy mi a kényelmes számunkra és mi nem az. Ennek eldöntésére pedig képtelenek vagyunk, hiszen a jó és a rossz egy-egy dogma, melyet kódolva, programként kaptunk. Működnünk pedig ez alapján kell.

Azért csöndben mi is éljük az életünket ami pontosan olyan, mint ha élnénk – de ha valóban élnünk kellene, abba gyorsan belehalnánk… Talán akik valóban élnek meg arra vágynak, hogy bárcsak ők is konzum-világban, virtuális gondolatokkal és helyzetekkel élhetnének.

Mi tennénk, ha lenne egy olyan varázspálcánk, ami befolyásolhatná a sorsunkat? Mernénk vele varázsolni, vagy eldugnánk egy fiók mélyére, hogy ne kelljen felelősséget vállalnunk a történésekért? Azt gondolom, hogy az konzum-emberek jelentős része eldugná és soha nem is venné elő, irányításra van szükségük – pásztorra a nyájhoz…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *