CHIP – Amigás grafikai programok

Az Amigák grafikai hardware-e megjelenésekor kiugrott az összes addig megjelent személyi számítógép közül, és jó néhány olyan alkalmazás számára nyílt meg ezzel egy új piac, amelyek a nyolcvanas évek közepe előtt kizárólag mainframe-eken, vagy speciális célhardveren tudta futni. Az egyidőben (HAM mód, amely megkötésekkel ugyan de képes ilyen színmélységre) megjeleníthető 4096 szín, a hardware-es vektorgrafika, illetve blitter ideális felületet jelentett a rajzoló, raytracer, és animációs programoknak.

Rajzprogramok

Nagyon sok grafikusnak máig is Daniel Silva Deluxe Paint nevű rajzprogramja jelenti a pixelgrafika legjobb eszközét. Ez egy igen kis erőforrás-igényű alkalmazás, mindössze egy floppy-n helyezkedik el a főprogram (a másik két lemezen demóképek találhatók) és a futtatásához is elég egy 1 megabyte-os Amiga500-as. (Nagyon fontos tulajdonsága az összes Amigás rajzoló programnak, hogy a leglassabb processzoron is lehet vele akár kört is rajzolni egérrel, nem fog megtörni a vonal, köszönhetően az AmigaOS-nek, és a sajátságos input- és videó-kezelésnek.) A DPaint képes animációkat is készíteni, akár két végső fázis közé átmenetet tesz – metamorfózis -, belső tömörítést használ a képkockákhoz – minimális memóriaigény -, az animbrush-ok segítségével nagyon könnyen készíthető teljes képernyős bemutató úgy, hogy a brush-ban vannak tárolva a változó területek, és azokat egy egérkattintással el lehet helyezni az aktuális képernyőn, majd a következő kattintásra a következő animációs kocka lesz a brush-ban.
Persze az 1986-ban kiadott DPaint-ot azóta számtalan jobbnál jobb grafikai program követte, a HAM módokban dolgozó DigiPaint, ami elsősorban digitális fotók retusálására készült, a Brilliance, amely a grafikusok szerint a világ legjobbja a pixelgrafika tekintetében, illetve a máig is fejlesztett Personal Paint.
A Personal Paint ma igen nagy népszerűségnek örvend, mert az előbb említett programoktól eltérően képes többféle file formátumot is importálni/exportálni – akár konverzióra is használhatjuk -, igen jól megtervezett és kivitelezett animációs felülettel rendelkezik, támogatja az AmigaOS 3.x nyomtatóit, és DataType-jait, illetve az RTG grafikát. A PPaint volt az első kereskedelmi software, amely PowerPC processzort használt, igaz csak blitter emulációra. A Cloanto Amiga Forever csomagját (Amiga emuláció) megvásárlók ingyen megkapják a PPaint legfrissebb verzióját is a CD-n.

Raytracer programok

A 3D-s környezetek teremtése Amigán már a kezdetektől igen erősen jelen van a software piacon. Az olyan legendássá vált programok, mint az Imagine, a Real3D, vagy a Lightwave a személyi számítógépek közül legelőször AmigaOS alá készült el. Az utóbbi programmal, egy Amiga 4000-esekből összeállított render-farmon készült például a magyar tévében is látható Babylon5, vagy a SeaQuest DSV sorozat összes animációs eleme. A jelenkor nagyjai a RayStorm, illetve a Tornado3D. Mindkettő támogatja a PowerPC processzorokat, illetve az utóbbi a 3D-s grafikus chip-eket is. A Tornado3D sokak szerint az a software, amelyért érdemes Power Amigát venni még ma is!

Animáció lejátszók

Talán az egyik legjobb Amigás animációkészítő és konverter program a MainActor Broadcast – jelenleg PC-n is fejlesztés alatt áll hasonló névvel – amely számtalan kép és animáció formátumot képes összefűzni, illetve elemeire bontani. A konvertálás mellett megjelenítésre is képes, továbbá keyframe-ek definíciójára, időzítés készítésére, és hang-kép szinkronra.
A ma használatos MPEG filmek lejátszása elsősorban a PowerPC processzoros gépeken lehetséges, köszönhetően az igen számításigényes formátumnak, és a C-ben megírt kódnak. Egyetlen 68k-s lejátszó létezik, amely képes elfogadható sebességet produkálni, ez a RiVa, amelyet nemrégiben kezdtek fejleszteni – némi magyar részvétellel – és az assembly-ben írt kódnak köszönhetően egy 68040-es vagy 68060-as processzoron is lehetséges a 15-20 kép/másodperces sebesség. A PPC programok között több is le tud játszani MPEG-et illetve VideoCD-t, ilyenek az IsisPPC, az AMP, és a Frogger.
A kisebb számításigényű formátumok is lejátszhatók szinte kivétel nélkül a 68k-s processzorokon. A legnépszerűbb lejátszó a Thomas Krehbiel által készített Viewtek, amely az Amiga planar formátumú animációs formátumait (ANIM, ANIM5, ANIM7) tudja megjeleníteni. A Microsoft, és Apple operációs rendszereken előforduló AVI és MOV file-ok megjelenítését egy magyar software képes a legtökéletesebben elvégezni, ez Török – Phoenix – László MooVid-ja.
Létezik a UNIX platformon született XAnim-nak is Amigás portja, de ez – köszönhetően az IXEmul.library-nak – igen lassú, és nehézkesen kezelhető, összehasonlítva a natív Amigás programokkal.

Multimédia

A mára már szerencsésen elértéktelenedett fogalom sokkal inkább 1985-ben született, az Amiga 1000 piacra kerülésével, mint 1995-ben… Ez volt az első olyan személyi számítógép, amely képes volt akadozás mentesen lejátszani animációt és hangot egyszerre, a tévében megszokott minőségben. A játékok számára készült architektúrát hamar megkedvelték a software gyártók felismerve a hardware adta grafikai lehetőségeket, illetve a minimális processzoridőt használó hang és kép megjelenítést. Ebben az időben született például a Scala MultiMedia, amely azóta is párját ritkítja a multimédiás alkalmazások között. Ebben a programban egyesítették az Amiga hardware adta lehetőségeket, és a világos, egyszerűen kezelhető felhasználó felületet. A minimális hardware igénnyel párhuzamosan egy komplex, maximálisan konfigurálható videó-feliratozót, képújságkészítőt kapunk, amiben a számtalan módon variálható mozgású és típusú betűk, a szintén szabadon mozgatható képek, illetve az animációk valós időben egy script által leírt módon kerülnek megjelenítésre. Az Amigák igen jó minőségű PAL vagy NTSC kimenetét, illetve a Composite vagy RGB videojelet közvetlenül rá lehet kapcsolni a TV stúdió rendszerére, nem is beszélve az Overscan-ről, ami lehetővé teszi a szabványos képméreten kívüli megjelenítést, így a keret nélküli bemutatót is. A Scala-n kívül a Maxon is kiadott hasonló tudású software-t, sőt a Commodore Amiga is készített egy igen komoly programot AmigaVision néven.

Konverterek, képfeldolgozók

Ezen a fronton sincs szégyenkezésre oka az Amiga platformnak, mert tényleg kiváló programok születnek manapság is. A ma már történelminek nevezhető Art Department Professional volt az első igazi multifunkciós konverter és képfeldolgozó program. Mivel nem volt képes saját virtuális memória kezelésre, a megjelenésekor indokolatlanul nagy memóriaigényűnek számított. Vele párhuzamosan kezdték el fejleszteni a máig is fejlődő ImageFX-et, amely sebességében ugyan alul maradt az ADPro-hoz képest, de a háttértároló méretétől függően bármekkora képeket tudott kezelni, memóriamérettől függetlenül. Ezen utóbbiból most jelent meg a 4.0-ás verzió, amihez ugyan a PowerPC-s modulokat külön kell megvásárolni, de számtalan újítással, és igen korszerű felhasználói felülettel rendelkezik.
Szintén igen aktív fejlesztések eredményei a Haage & Partner Art Effect-je, a mostanság előkerült FxPaint, illetve a rendkívül atraktív Photogenics. A Free Amiga Project keretein belül készül a Linuxon már óriási népszerűségnek örvendő GIMP Amigás portja is, amely elkészültekor igen komoly vetélytársa lehet az előbb említett programoknak, már csak azért is, mert ez ingyenes lesz…

Összefoglalóként érdemes megemlíteni, hogy szinte az összes felsorolt program rendelkezik AREXX interface-szel, tehát a belső funkciói az összes alkalmazás által elérhetőek. Így nagyon egyszerűen készíthetők új effektek, illetve az AREXX script-ek segítségével batch rendszerben sok ezer file is feldolgozható felhasználói beavatkozás nélkül.

ifx.jpg

isis.jpg

SNews

A CHIP Magazin októberi száma jubileumi az Amigások számára… Most lesz egy éve, hogy elindult az Amigás rovat, és úgy tűnik mind a kiadó, mint az olvasók meg vannak vele elégedve (bár kaptam egy-két bíráló levelet, amit domain-kill-el jutalmaztam :)). Az újságnál ez pár ezer példánnyal magasabb eladási mutatót jelent – ami persze nem csak az Amiga rovatnak köszönhető – az olvasóknak pedig azt, hogy havonta visz a postás az ország legeldugottabb szegletébe is legalább 50 megabyte Amigás programot, és 10-15.000 karaktert is ugyanebben a témában.

A 12×50 megabyte már maga is szép mennyiség az olyan Amigások számára, akik számára nincs más mód kedvencük etetésére friss programokkal, valamint lehetőség szerint a CD-n hasaló HTML oldalak is tartalmaznak információt azon túl, amit a nyomtatott mag 3 oldala jelent.

Tehát itt is szeretném megköszönni a támogatásotokat – már aki nem csak a száját tépte, meg nyafogott – és remélem továbbra is lesz Amiga az ország legolvasottabb számítástechnikai magazinjában.

Dragon György barátunk nyomul tovább a Petőfin, Petike lankadatlanul építi magyar Amigás birodalmát, és minden tiszteletet megérdemlő módon csinálja az Amiga Világ magazint, sőt hamarosan Napi2 hathatós segítségével megjelenik egy új, magyar nyelvű Amigás könyv is.

Ez a jelen, a G4-es Phase5 kártyák, meg az AI szokásos ködösítésével tarkított Amigás fronton, itt kelet-európa nyugatjában!

Azt hiszem, mégis rájöttem a probléma megoldására. A CHIP Magazin (szerintem itthon a legjobb PC-s újság, és van benne – LouiSe jóvoltából – Amiga rovat is) régebbi számában olvastam, hogy az IDE kábel hossza max. 45 cm lehet, sôt, ha a vezérlôre kettôt csatlakoztatunk, akkor ez kábelenként megfelezôdik, azaz ilyenkor csak 22,5 cm lehet a hosszuk. Ezek után lecseréltem a két vinyóhoz csatlakozó kábelt egy rövidebbel, és valóban megszűntek a hibák. A probléma most már csak az, hogy egyrészt ilyen rövidebb kábeleket nem igazán árulnak, másrészt rövid vezetékkel eléggé nehéz beszerelni, pl. egy PC-s házba a drive-okat, mert nem igazán ér el messzire a kábel.

CHIP – Linux Amigán

Az elkövetkezendő évek – vélhetőleg – egyik domináns operációs rendszere, a Linux egyáltalán nem áll távol az Amiga világtól. A Commodore cég a 90-es évek elején még egy UNIX (68030 SVR4) operációs rendszerrel szállított Amiga 3000UX fantázianevű gépet is piacra dobott, elsősorban a szerver kategóriát kedvelők részére. Viszont a Linux más világ, bár a felületét tekintve a nagy ős nyomdokait igyekszik követni. A másság miatt viszont igen kedvelt lett világszerte, és ez igaz az Amiga hardware-rel rendelkező pár százezer emberre is.

A kezdetek

A Motorola 68000-es szériájára (68k) is elkészültek az egyes disztribúciók, így az Amiga, Atari, Macintosh, Motorola VMEbus és a NeXT munkaállomásokon is elérhető jó néhány éve ez az operációs rendszer. A Linux Intel platformon való megjelenése után rövid idővel Hamish Macdonald, és Greg Harp elkészítette az első 68k-s Linux-ot, Amigán. Ezek az első próbálkozások a 0.0.5 szintjén mozogtak, és az 1.3-as verziószám elérése után a 68k-s projekt átkerült Roman Hodek-hez, és Jes Degn Sørensen-hez, akik az 1.3.94-es verzióval ezt a platformot is beállították a hivatalos kernel fába.

A folytatás

A jelenben a 2.x-es kernelek már teljesen egyenrangúak megbízhatóság és teljesítmény szintjén az Intel platformon fejlesztett társaikkal, illetve a 68k-s fejlesztésekből nőtte ki magát a Phase5 duál processzoros (BlizzardPPC, CyberStormPPC) kártyáihoz készült APUS kódnevű PowerPC Linux is. Amigán az APUS hozta meg a felhasználók kedvét ehhez az operációs rendszerhez, mert a 68k-s processzorok teljesítménye sokkal inkább igazodik az AmigaOS nyújtotta minimális processzorigényt felmutató felületéhez (GUI), mint a Linux-on használt X.

A valóság

Itt meg kell jegyeznünk, hogy az otthon AmigaOS-t használók számára a Linux, mint operációs rendszer valószínűleg soha nem fog alternatívát jelenteni, ennek leginkább a monopolizált Intel-Microsoft világban van igazán nagy jelentősége. Míg az AmigaOS egy 14 megahertzes 68020-as processzoron, 4 megabyte RAM-mal is kifogástalanul, és gyorsan működik, továbbá az alkalmazások jelentős részét is hasonló paraméterekkel képes futtatni, addig a Linux disztribúciók, és az ezekben található programok nem igazán fognak elfogadható minőséget produkálni, hacsak nincs a gépben egy PowerPC processzor… Software ellátottság terén sincs – a Linux-szal összehasonlítva – az AmigaOS-nek oka panaszra, talán a szerver-ek, a Netscape Communicator, és a mostanság megjelenő két PowerMac emulátor (SheepShaver, Mac-On-Linux), meg az Amigásokat jellemző olthatatlan megismerni-vágyás fogja legalább egy kipróbálás erejéig rávenni őket egy-egy Linux disztribúció telepítésére. Sőt, jó néhány területen még – bár a Linux-os fejlesztéseket nézve ez nem fog örökké tartani – mindig vezet az Amigás világ, ilyenek a CD író, file kezelő, irodai csomagok (szövegszerkesztő, táblázatkezelő), grafikai és animációs software-ek, illetve a zenei programok. Persze az Amigára megjelent több ezer játékprogramról se szabad megfeledkezni, ami egy otthoni felhasználó számára igenis fontos momentum, ha már operációs rendszerek között kell választania. Az alkalmazásokon túl, maga az OS is fényévekkel közelebb áll az emberhez mint a napról napra fejlődő Linux, az olyan tulajdonságokat, mint dinamikus ramdrive, autoconfig, screen-ek, shutdown nélküli kikapcsolás, villámgyors felület, és a többi sok-sok megszokott dolgot nagyon nehéz felváltani egy teljesen más világgal.

Bár sokaknak úgy tűnhet, de ennek a cikknek nem az a célja hogy elrettentse az Amigásokat a Linux-tól, hanem ennek pont az ellenkezője. Ugyanis az unikumnak számító AmigaOS-nek köszönhetően folyamatosan távolodtak el a ‘nagy cégek’ ettől a platformtól, – bár ha az Amiga International tervei valóra válnak az új géppel akkor ez a tendencia remélhetőleg meg fog fordulni – és manapság már szinte olyan érzése van az embernek, mint a Linux-al néhány éve, mikor még ott sem voltak jelen a ‘nagyok’ és maguk a felhasználók leheltek életet kedvencükbe azzal, hogy a hiányzó szoftvereket maguk írták meg… A Linux-al az Amiga tulajdonosok ama régi vágya válik valóra, hogy a frissen megjelenő software-ek minden késedelem – portolás – nélkül rákerülhessenek kedvenc masinájukra, és – megtartva természetesen az AmigaOS-t is – piacképes tudást szerezhessenek egy olyan operációs rendszerből, amelyből talán néhány év (?) múlva legalább annyi fog működni világszerte, mint ma a domináns Windows sorozatból.

Hardware követelmények

A 68k-s vagy PowerPC-s Linux kernelekhez mindenképpen szükségeltetik egy PMMU-val (Programmable Memory Management Unit) ellátott processzor, 68030-68060 (az EC sorozat tagjai NEM tartalmaznak ilyen részt!) illetve a PowerPC 60x-es és G3-as sorozat. Létezik ugyan egy úgynevezett uClinux (Microcontroller Linux) amely képes futni az összes 68k-s processzoron – MMU nélkül is – de ilyenkor hiányozni fog az OS-ből a vituális memória kezelés, és a memóriavédelem. A Linux memóriaigénye nagyon kicsi, 2 megabyte FASTRAM-mal már elindul, de grafikus alkalmazásokhoz ajánlnatos minimum 8 mega, vagy méginkább ennek a tízszerese. A winchester-en is ajánlatos 100 megabyte Linux, és minimum 16 megabyte LinuxSwap helyet biztosítani számára. A Linux boot loader használatához minimum 2.x-es Kickstart-nak kell a gépben lennie.

A valóságban, vagyis ha ma szeretné valaki igazán elkápráztatni magát a Linux-szal, és annak grafikus felületére készült programjaival, mindenképpen ajánlatos 64 megabyte RAM, 1 gigabyte winchester, és egy PowerPC 603-as processzor. Ilyenkor megnyílik a világ, előkerülhetnek az MP3, vagy VideoCD lejátszók, a híres Communicator, fejlesztői környezetek, emulátorok, vagy éppen a sok-sok 3D-s játék. Ezekhez – és a ‘normális’ felbontásokhoz is – melegen ajánlott egy grafikus kártya, lehetőleg 3D chip-pel. A Permedia2-es kártyákhoz már létezik 3D gyorsított XF86 is.
lnxppc1.gif

Disztribúciók

Manapság legnépszerűbb a RedHat LinuxPPC disztribúciója, amelynek 5-ös verziója egy hónapja látott napvilágot. Népszerűségét nem elsősorban voltának köszönheti, hanem annak hogy a legnagyobb példányszámú Amigás magazin, az angol Amiga Format feltette a teljes disztribúciót egyik CD mellékletére… (Ugyanezt megtette az Amiga Világ is itthon)

Ugyancsak egy nemhivatalos RedHat klón a Linux Rough Cuts disztribúció, amely a ‘alternatív’ processzorokra (PowerPC, UltraSPARC, MIPS) készült. Ezt hivatalosan a német Schatztruhe-től lehet beszerezni.

A Debian-nak is van teljes 68k, és PowerPC verziója, ez utóbbit viszont jelenleg csak az ‘unstable’ Potato formában lehet letölteni.

Nemhivatalos Debian port az Eagle project, amely kizárólag 68k Amigákra készült, saját loader rendszere van, a Linux-ot grafikus felületről indíthatjuk, akárcsak az APUS-t, az AF MUI-s programjával.

Ezeken kívül van Amigás verzió a NetBSD, FreeBSD, Yellow Dog, és MkLinux verziókból is, vagyis két három disztribúción kívül az összes létező közül választhatunk. Ezzel együtt az is igaz, hogy szinte az össze ‘unofficial’ kategóriába tartozik, vagyis kis csoportok, és nem a nagy kiadók készítik a csomagokat, és a CD-ket.
ydog.gif

Lépésről lépésre…

Ha megvan a megfelelő hardware-ünk, előkészítettük a megfelelő partíciókat, és megszereztük a kívánt disztribúciót, szükségünk lesz egy előfordított kernel-re. Ezt természetesen a processzorunkhoz (68k, vagy PowerPC) illeszkedő kell hogy legyen, illetve legyenek benne a meglévő hardware-einkhez szükséges driver-ek.

Ezek után szükség van egy úgynevezett ramdisk image-re, vagy egy olyan floppy-ra, amelyről majd a kernel el fogja indítani az operációs rendszert. Ezt érdemes a ramdisk image-ből csinálni, mert sokkal gyorsabb, és kevésbé sérülékeny.

Az egész boot procedúrát elősegítendő, Duncan Gib készített egy grafikus felületet, amelyben beállíthatjuk a megfelelő paramétereket, (Kernel, CPU, RAM, Video mód, root partíció, ramdisk image, speciális opciók) így nem kell a Bootstrap-ot kézzel konfigurálgatni.

launcher.jpg

Ha minden beállítás sikeres volt, akkor meg fog jelenni a megszokott fekete fehér konzol képernyő, APUS esetében a jobb vagy bal felső sarokban egy Linux pingvinnel. Innentől kezdve a választott disztribúció fog lépésről lépésre vezetni az installáció során.

Az Amigás Linuxok jövője

Hasonlóan a többi hardware platformhoz, az Amigások között is folyamatosan nő a Linuxot használók száma. Ezzel párhuzamosan szerencsére egyre többen foglalkoznak a gépspecifikus fejlesztésekkel is, 68k és PowerPC oldalon is. A Linux APUS project a Phase5 támogatásával indult el, és folyamatosan (Jesper Skov-nak köszönhetően) biztosítják számára a kívánt support-ot. Jelenleg – Linux módban – a dual processzoros kártyák 68k oldalát már a kernel kikapcsolja, így egy erőforrás kihasználatlan marad. Ennek megszüntetésére több terv is született, egyesek grafikai gyorsítónak szeretnék felhasználni az alvó processzort, mások pedig – az AROS-t használva – natív AmigaOS-t futtatnának a 68k processzoron. Bármelyik terv is valósul meg, mi felhasználók biztosan jól járunk vele.

Ugyanolyan jól, mint magával a Linux-szal – mert bár némileg ellentmondásosnak tűnhet ez a cikk is, szükséges megismernünk egy más környezetet is. Főleg annak fényében, hogy az egész felfogás nem áll túl messze az AmigaOS-től, – anno egy tőről fakadtak – és ugyanolyan hiánypótló szerepet fog előbb utóbb betölteni minden Amigás rendszerében, mint manapság a Macintosh emulátorok. Azzal az apró különbséggel, hogy a Linux ingyenes – ellentétben a MacOS-szel – és az arra készült alkalmazások többsége szintén az.

Link-ek

Magyar Amiga Linux honlap http://AMIGAonly.ahol.com/amilinux/
Linux m68k homepage http://www.linux-m68k.org/
Linux APUS ftp://ftp.sunsite.auc.dk/projects/apus/
uClinux http://www.esat.kuleuven.ac.be/~pcoene/
RedHat Amiga Linux http://www.feist.com/~rjflory/linux/rh/index.html
Eagle 68k Amiga Linux http://www.eagle-cp.com/www/m68k.html
Debian PowerPC port http://www.debian.org/ports/powerpc/

CHIP – File kezelők

Az Amigás filemanager programok – a többi erre a platformra jellemző programmal együtt – végtelenül változatosak. A fejlesztők mindig igyekeztek valami újat kitalálni, felületben, tulajdonságokban egyaránt. Ha megnézzük az Amigán megjelent kb. 50-60 féle file műveleteket segítő programot, mindegyikben fogunk találni valami extrát, vagy a kinézetében, vagy a beállításai között, vagy éppen a méretében. A legegyszerűbb programok (mint a CLImate) elsősorban az akkori winchester-nélküli korszak termékei, és elsősorban a floppy-s file-műveleteket igyekeztek meggyorsítani, illetve a lemezekkel kapcsolatos egyéb dolgokat (formázás, diskcopy, lemezellenőrzés, stb) tartalmazták. Ez igen nagy segítség volt, mert az 1 db lemezmeghajtóval rendelkező gépeken (Amiga 500) nem volt célszerű a Workbench lemezről boot-olni, majd folyamatosan cserélgetni a rendszerlemezt, illetve azt amelyiken a file-műveletek zajlottak. Egy ilyen filemanager elfért a memóriában (max. 100k) és ettől kezdve egyszerűen mentek a dolgok.

Persze egy idő után már nem elégedtek meg a fejlesztők az ilyen fix beállítású programokkal, hanem igyekeztek minél flexibilisebbé tenni őket. A billentyűzetkombinációkhoz rendelt parancsok, a nyomógombok (button-ok) szabad elhelyezése, saját – custom – menük létrehozása, illetve néhány programnál (pld.: DirWork) a felhasználói felületet is teljesen szabadon lehet definiálni. Persze az is igaz, hogy az ilyen ‘megbonyolított’ programok elriasztják a kezdő felhasználókat, és hasonlóan a pc-n megkövesedett Norton Commander klónokhoz itt is rengetegen használják az olyan beállításokat nem igénylő programokat, mint például a FileMaster v2.2. De szerencsére ezen felhasználói bázis a kisebb, és így a fejlesztők továbbra is a jó irányba fejlesztik programjaikat, így büszkén mondhatjuk, hogy a világ egyik legjobb (ha nem a legjobb) file manager programja Amigán van – bár már tervbe vették a pc-s átiratot is, amely ha elkészül nevetségessé fogja tenni a ma használatos Explorer-eket – és az ő neve Directory Opus Magellan II. Szinte az összes filemanager program képes egyes file típusokhoz eseményeket rendelni (például: egy kép file-ra kattintva azt felismerni, és megjeleníteni) és ezt szintén egyedi módon teszik, mert nem csak a file nevéhez illetve kiterjesztéséhez lehet típust kapcsolni, hanem a file tartalmához is! Így elkerülhető az a kellemetlenség, hogy a ‘pic’ kiterjesztésű file-okat (amelyek lehetnek gif/jpg/iff/stb formátumúak is) a rendszer ne tudja megjeleníteni. Tehát a filetype definíciójakor a file bizonyos jellegzetes részeivel lehet elkülöníteni az egyes típusokat (pld: az MSDOS Exe programok ‘MZ’ string-el kezdődnek…), így teljesen mindegy, hogy mi a file neve, illetve kiterjesztése…

Most nézzük egy kicsit részletesebben a sok-sok ez irányú program néhány ismertebb, és méltatlanul elfeledett verzióját.

DirWork

Ezt a programot Chris Hames készítette, ugyanaz az programozó, aki az eddigi legjobb PC emulátort, az PC-Task-ot. A DirWork egy elképesztően konfigurálható program, nem csak az egyes funkciókhoz rendelhetünk billentyűzetkombinációt, menüt, vagy button-t, hanem akár az egész felületet is áttervezhetjük. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a megszokottan 2 darab filelist ablakból akárhányat akárhová, bármilyen képernyőmódban, akár grafikus gombokkal ellátva is elhelyezhetjük. Ezen kívül az ilyen ablakokhoz tartozó kiegészítőket (input string, slider) szintén szabadon méretezhetjük illetve pozicionálhatjuk. Az egyik példa config-ban például egy bohóc formájú filemanager-t láthatunk…
A DirWork jelenleg a Quasar Distribution-nél kapható.
A DirWork demója: http://www.ozemail.com.au/~fregon/

MaxonTools (DiskMagic2)

A Maxon Computer Gmbh rengeteg igen színvonalas programmal jegyzi magát az Amigás software piacon, és egyik ilyen termékük a MaxonTools (vagy az angol terjesztő a HiSoft védjegye alatt DiskMagic2). Ez a program leginkább a Directory Opus v4 méltó ellenfele lehet, bár ahhoz képest az ismeretlenség jellemzi. Viszont sokkal korszerűbb – mivel kb 2 évvel az után jelent meg – jó néhány tulajdonsága, így lehet billentyűzetről vezérelni a lista ablakban a file-okon való kijelöléseket, lehetőség van a szokásos karakteres nyomógombok helyett képeket is beilleszteni, nagyon jó az archive kezelő része a programnak, egy egyszerű script-ben le kell írni az egyes tömörítette file-okkal kapcsolatos utasításokat, és ezek output-ja bekerül az aktuális lista ablakba, úgy mint egy normál könyvtárba való belépéskor. A MaxonTools is szinte 100%-ban konfigurálható, képes ablakban illetve teljes képernyőn (bármilyen felbontásban) futni, bár a grafikus kártyákon észrevehetően lassabbak a képernyőműveletei mint a hagyományos Amiga képernyőmódokban (AGA, ECS).
http://www.hisoft.co.uk/amiga/diskmagic/index.html

FileMaster

Szerintem nincs olyan Amiga tulajdonos, aki még ne használta volna a FileMaster valamelyik verzióját… Ez a program (FileMaster v2) szinte mindent tud, amit egy ilyen programtól elvárhat az ember – természetesen Amigás viszonylatban – vagyis a szokásos file műveleteken kívül képes module-t (zenei formátum), hangfile-okat lejátszani,  (párhuzamosan a többi művelettel!) képeket (IFF ILBM) megjeleníteni, diskeditorként, és fileeditorként működni. És mindezt kb 80 kbyte-ban… A FileMaster 3-as verziója már egy ‘kicsit’ összetettebbre sikerült, ez már képes internal-multitask-ra vagyis az egyes művelete párhuzamosan hajthatók végre, nem kell például egy másolás végét megvárnunk ahhoz hogy valami mást csináljunk a programon belül. Ezt a program az egyes síkokon hajtja végre, amit a lista ablak jobb, illetve bal sarkán lehet váltani. A FileMaster 3.1 tudja kezelni a tömörített file-okat (xfdmaster.library), a DataType-ok használatával azonosítja és megjeleníti a kép/hang/szöveg objektumokat. Ez a verzió már nem csak egy forrás, és egy cél ablakban tud dolgozni, hanem akár több ilyen input/output felületet is nyithatunk a layer-ek definiálásával. (ez kezdőknek nem ajánlatos, mert nagyon könnyű összekeverni egy másolásnál a cél ablakokat…)
A FileMaster v3 ingyenesen letölthető: http://www.sci.fi/~twilen/fm.html
(illetve az áprilisi CHIP CD-n is megtalálható)

NTP Commander

Ez az 1993-ban készült program az első – és egyben utolsó – Norton Commander klón Amigára. Tulajdonképpen mindent tud, amit pc-s társa bár egy-két Amiga specifikus bővítményre szükség volt a használhatóság érdekében. Ilyen, a hosszú file-név kezelés, a hang és kép formátumok belső megjelenítője, saját nyomógombok, illetve a device lista. Ez, az alig 150 kbyte hosszúságú program egész jól használható abban az esetben, ha valami baleset folytán nem működik az egér a gépünkben (ugyanis jónéhány program képtelen csak billentyűzetről működni). Sajnos nem lehet saját képernyőt beállítani, csak az eredeti (PAL/NTSC) módokban hajlandó működni a program.

InfoNexus

Az Optonica 1994-ben adta ki ezt a file kezelő programot, amely elsőként tartalmazott hálózati (Envoy, TCP/IP) elemeket. Alapfelszereltségből tud chat-et, network mount-ot, levelezést (mail), screen grab-et, illetve login-t. Ezen kívül még beépített szövegszerkesztő, képkatalogizáló (egy adott kép könyvtár tartalmát kis ikonokként jeleníti meg, illetve az ebben a katalógusban történt kijelölések aktivizálódnak a hagyományos file listában is). Természetesen a hang/kép (IFF, AIFF, AMIN5, XL, MOD) formátumok megjelenése, és a file-típusok definiálása is megtalálható az InfoNexus-ban, és a ‘Dinamic Typing’ rendszerrel a file listában megjeleníti a file típusát is, ikonként. Az Amigás filemanager programok közül ez az egyetlen, amely tud ‘verify’ funkciót, vagyis másolás után leellenőrzi, hogy a forrás és a cél file megegyezik-e. Érdekes a program menü és help rendszere is, egy aktív menüponton állva, és a HELP billentyűt megnyomva kerül elő a segítség.

Browser II.

A Browser pár évvel megelőzte a korát és valószínűleg ezért is nem tartozik a legismertebb programok közé. Az kilencvenes évek elején kezdte el Peter Da Silva Browser néven, majd Pierre Carrette, és Sylvain Rougier folytatta (BrowserII), amikor még tervbe se igen vették a Windows9x-ek explorer-ét, és talán csak a MacOS rendelkezett komplex beépített file manager-rel. A Browser II. készítésekor a rendszerbarátság volt az egyik fő szempont, illetve hogy egy Workbench szerű (bár itt nem működnek az ikonok, csak karakteres formátumban lehet a file-okkal műveleteket végezni) FINDER-t hozzanak létre. Ez nagyon hasonlít a MacOS file kezelőjéhez, viszont jó néhány Amiga specifikus tulajdonsággal is bír. Ilyen például a MultiUser FileSystem támogatás (ez egy ingyenes többfelhasználós file-rendszer, amelynek használatával a Linux-hoz hasonló jogosultsági rendszer jön létre az AmigaOS-ben) ami azt jelenti, hogy a file listában képes megjeleníteni a file létrehozóját illetve tulajdonosát, és ezen adatokat módosítani is lehet. Az MuFS-en kívül az Envoy-t, és az AS225-öt is ismeri a Browser II. Az AmigaOS hard/soft link-jei is használhatók, (egy ilyen link-elés azt jelenti, hogy egy bizonyos file akár több könyvtárban is megtalálható, de nincs mindannyiszor duplikálva, hanem csak egy bejegyzés a könyvtár-struktúrában) továbbá bővíthető archív file felismerés, és könyvtár/file szerű megjelenítés. Az egész program alig 150 kByte memóriát foglal a saját objektumaival együtt, és természetesen letölthető az Aminetről.

Directory Opus (Magellan)

Az Opus… Ez az a program, amiről tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni! És ez az, amiről több száz oldalon lehet írni… Vagyis egy ilyen rövid ismertetőben szinte semmit nem lehet elmondani róla. A Directory Opus 4-es verziója jelenleg is az egyik legmegbízhatóbb program Amigán. Maximálisan konfigurálható, tökéletesen rendszerbarát, és évekig kivívta a legjobb filemanager címet. Viszont tavaly megszületett az új uralkodó, a Magellan, amely már nem csak egy egyszerű file-kezelő, hanem teljes egészében átveszi a Workbench feladatait, és milliószor több jó tulajdonsággal ruházza fel azt. A Workbench legutóbb 1993-ban lett frissítve hivatalosan, viszont azóta is számtalan patch program jelenik meg, amely így vagy úgy bővíti az egyes részeket. A Directory Opus 5 (Magellan) ez egyszerűen úgy oldja meg, hogy lecseréli a TELJES Workbench-et, és saját ablak-, és file-kezelő rendszert használ helyette. A Magellan felülete teljesen szabadon definiálható, ugyanúgy mint az összes többi eleme. Számtalan grafikus egységcsomag található az Aminet-en, illetve az Opus Plus CD-n, kibővítve több száz előre definiált file típussal, és Theme-el. Képes a program hasonlítani a domináns platform felületéhez is, ilyenkor a megszokott Start-menü jelenik meg, és innen indíthatjuk a programjainkat, illetve a böngészést a winchester-ünkön. A Magellan-ba integrálták az FTP-t is, így ha a device ‘ftp://’ akkor egy meglévő tcp/ip stack-et felhasználva másolgathatunk mindenféle előzetes hálózati ismeret nélkül akár két (vagy több) FTP szerver között is. Greg Perry és csapata tényleg fantasztikus munkát végzett, de ezt igazán csak az érti meg, aki leül és elkezdi megnézni a programot! A több mint 300 oldalas kézikönyvben is csak igen szűkszavúan fér el a program leírása, mivel egy olyan rendszerben, ahol MINDEN szabadon konfigurálható a betűtípusoktól az ablakok kinézetén keresztül a megjelenés formájáig szinte lehetetlen leírni az összes lehetőséget. A Magellan-hoz megjelent a magyar locale, így az angolul nem értő magyar felhasználók sem panaszkodhatnak.
http://www.gpsoft.com.au/magellan/magellan.html

Összefoglalva, azt hiszem elmondhatjuk, hogy a paletta igen széles és ki-ki megtalálhatja a szívéhez, gépéhez, operációs rendszeréhez, illetve pénztárcájához illő file manager-t. És az egészben az a legszebb, hogy nincs uralkodónak nevezhető program sőt szinte nincs két egyformán bekonfigurált sem, minden felhasználó érez magában annyi egyéniséget hogy saját képére formázza azokat a programokat, amelyeket nap mint nap használ. Lehet hogy ez ‘furcsa’ időtöltés, de valahol itt kezdődik az igazi hobby számítástechnika, és itt végződik az egységesítési kényszer…

browser2.gif

climate.gif

dopus4.gif

dopus5.gif

fm31.gif

ntp.gif

CHIP – Warp3D v2.0 avagy DirectX Amigára?

Régebben – az Amiga igazi hőskorában – a videó-kártyák elsősorban a valós idejű videóműveletek elvégzésére, feliratozásra, illetve a 24 bites grafikai alkalmazások számára készültek. Az Amigák, az úgynevezett Custom Chip-ekkel – a 2D-s grafikát, és a hangot támogató célprocesszorok – felszerelkezve körülbelül úgy viszonyultak a többi személyi számítógéphez, mint manapság egy Trident VGA kártyával felszerelt PC, egy Riva TNT-vel felszerelt másikhoz! A hardware-ből rajzolt vonalak, területek fill-ezése, sprite-ok, bob-ok, sprite-collision ellenőrzés, hardware-scroll, illetve egyidejűleg többféle felbontású és színmélységű képernyő megjelenítése elsősorban az akkori számítógépes játékok igényeit fedezte, és csak nagyon kevés felhasználó program – a feliratozó és multimédiás software-ektől eltekintve – használta ki ezeket a lehetőségeket. Manapság a számítógépes grafika kinőtte a 2D-s világot, és szinte minden alkalmazás igényli a 3. dimenziót is. Ugyan a processzorok sebessége is folyamatosan nő, de egy kimondottan 3D-s grafikára készült grafikai chip nélkül manapság már szinte elképzelhetetlenek a játékok, a komolyabb raytracer-ek, és a multimédiás/feliratozó programok is.

Szerencsére az Amigás világban is megjelentek az első 3D-s grafikus kártyák, és mostanában kezdenek előkerülni az ezeket igazán támogató/kihasználó API-k is. A Phase5 CyberVision64/3D fantázianevű grafikus kártyája volt az első 3D tulajdonságokat is tartalmazó hardware Amigára. Ebben egy Virge chip van, ami PC-n is igen népszerű az S3 kártyákban. A CyberVisionPPC, és a BVisionPPC kártyák tavalyi megjelenésével a Permedia2-es chip is csatlakozott ezen 3D gyorsítós videó-kártyák sorába, illetve remélhetőleg még 1999 folyamán a Village Tronic is piacra dobja a PicassoIV-hez a Voodoo modult.

Jelenleg is 20-30 féle 3D grafikus rendszer létezik AmigaOS-re, ezek kivétel nélkül elszeparált fejlesztők művei, illetve egyes forrásukkal megjelenő programok portjai. Elsőként a Haage & Partner kezdett komolyabban – cég szinten – foglalkozni a 3D grafikával, és decemberben meg is jelentették a Warp3D első verzióját, amely a Virge és a Permedia2 (a későbbiekben a Voodoo is) processzorok közvetlen támogatását biztosítja, illetve azok 3D-s tulajdonságaihoz API szintű fejlesztői hozzáférést tesznek lehetővé. A Warp3D – és a hozzá hasonló API-k – legnagyobb előnye, hogy hardware és processzor független felületet kap a programozó, így nem kell minden egyes hardware-re külön-külön elkészíteni/lefordítani a programját.

A Warp3D használatához a 3D-s grafikus kártyán kívül szükség van egy működő FPU-t (Floating Point Unit) tartalmazó processzorra (68040/68060/PPC). A rendszer fejlesztése során el fog készülni egy olyan verzió is, amely úgynevezett CPU-only driver-t használ, vagyis az Amiga natív grafikus chip-jein (AGA/ECS) is képes lesz futtatni azokat az alkalmazásokat, amelyek a Warp3D-t használják. Ebben az esetben viszont egy nagyon gyors PowerPC processzor ajánlatos a 3D grafikus chip szerepének az átvételére.  A közhiedelemmel ellentétbe az Warp3D-hez nem kell PowerPC processzor, viszont egy gyors 68k-s mindenképpen kell, már csak azért is, hogy megfelelő sebességgel el tudja juttatni a grafikus chip-nek a megjelenítendő információt.

A Warp3D installációja igen egyszerű, a ‘Warp3D.library’-t, illetve a megfelelő hardware driver-t kell elhelyezni a LIBS: könyvtárban, vagy elindítani a mellékelt installer script-et. Ha használni szeretnénk a Warp3D PowerPC-s részeit is, szükségünk lesz
a WarpOS-re is.

Demóként két egyszerű programot tartalmaz a Warp3D v2.0 csomag, az egyik (Engine) egy Doom szerű folyosó egy részletén belül forgathatjuk a fejünket minden irányba. Ebben a szobában van egy villogó lámpa (dynamic light), és helyenként áttetsző anyagok is (transparency), és a tesztelés során nem hittünk a szemünknek, mikor egy 40 MHz-es 68040-es processzoron Permedia2-es grafikus kártyával (CyberVisionPPC) 1024×768-as képernyőn 20-30 kép/másodperc volt az engine sebessége! A másik demó (WarpTest) igyekszik bemutatni a Warp3D által elérhető funkciókat, mint Fogging, Texture Mapping, Gouraud/Flat Shading, Blend Mode, Linear/Perspective Mapping, Alpha Blending (transparency), és négy féle filter mód (none, bilinear, mipmap, trilinear). Nagyon látványos a pixel elmosás, illetve érdemes kipróbálni az effektek sebességét saját textúrával is, ami lehetőleg ne legyen nagyobb 512×512 pixelnél.

A Warp3D-t illetve a Haage & Partner OpenGL implementációját, a StormMesa-t is érdemes együtt megnézni. A 68k-s processzorra lefordított GL demók ugyan nem lesznek igazán gyorsak, viszont a PPC-s verziók nagyon látványosak. Az összes közül kiemelkedik az ‘Ideas’ című program, amely 1024×768-as felbontásban, 24 biten is legalább 16 kép/másodperces sebességgel fut. A Warp3D használata során nagyon szembetűnő, hogy a 15 bitnél kisebb színmélységű képernyőkön akár egyötödére is lelassul a grafika, ezért nagyon kicsi a valószínűsége, hogy a fentebb említett natív grafikus chip-eken is elfogadható sebességűek legyenek az egyes alkalmazások.

A Warp3D-nek illetve a hozzá hasonló grafikus rendszereknek igen fontos szerepük lesz a közeljövőben, mert a Phase5 által megteremtett korszerű hardware környezet (PowerPC processzorkártyák, Permedia2 grafikus kártyák) lehetőséget ad az Amigák számára a korszerű (3D alapú) játékok és alkalmazások futtatására, illetve olyan emulátorok elkészítésére, amelyek más platformokon egyre népszerűbbek. Ilyenek a Sony Playstation (PSX), vagy Ninedo64 emulátorok, amelyek PC-n (PSEmu), vagy Macintoson (VGS) – megfelelő hardware megléte esetén – szinte tökéletes konzolt varázsolnak a számítógépből. Remélhetőleg a következő generációs Macintosh emulátorok (FusionPPC, ShapeShifterPPC) emulálni fogják akár egy ilyen API-n keresztül a Mac 3D-s grafikus kártyáját is.

A Warp3D ingyenes program, bárki által letölthető a Haage & Partner Internetes oldalairól, illetve mi is közzétesszük a CHIP CD-n. A fejlesztők számára szintén minden kötelezettség, és ellenszolgáltatás nélkül elérhető a Developer Kit is.

Lapzártakor jelentek meg az első hírek egy másik 3D-s API-ról, amelyet a CyberGFX rendszer fejlesztői készítenek (Vision Factory), és hamarosan látható lesz működés közben is a Tornado3D v2.1 grafikus rendszereként, illetve beépített Permedia2 támogatásként.

Egy tipp a Warp3D-hez

A PowerPC-s demók megtekintéséhez ajánlatos a következő környezeti változókat beállítani CyberVisionPPC/BVision kártyák és CyberGFX v3/v4 használatakor:

Setenv PowerPC/force 0
Setenv PowerPC/gfxaddr $e0000000
Setenv CyberGraphX/UseSemaphores 1
és a monitordriver tooltype-jában: BITMAPCACHE=YES

warptest.jpg

CHIP – Egy jól működő AmigaOS felépítése

Egy jól összerakott AmigaOS-szel megkímélhetjük magunkat a lehető legváratlanabb pillanatokban bekövetkező rendszerösszeomlásoktól.

Ez az ‘összerakás’ – mint a későbbiekben kiderül – semmi extra tudást, vagy mélyebb rendszerismeretet nem igényel, és ugyanúgy vonatkoznak ezen információk az UAE mint az ‘igazi’ Amigák használóira. Mivel az AmigaOS-ről magyar nyelven csak egy-két könyv jelent meg (azok is jó néhány évvel ezelőtt, és tartalmuk igencsak aktualizálásra szorulna), így nagyon sok esetben a sokévi aktív használat, és a programozásból adódó rendszerismeret szülte a jó megoldásokat. Jelen esetben a Workbench 3.x-szel foglalkozunk, mert operációs rendszer szinten (trackloader-es játékok, és demók kivételével) ez a legújabb, és legalkalmasabb az aktív használatra.

Az AmigaOS installációja nagyban különbözik a Windows szerű operációs rendszerek telepítésétől. Elsősorban áttekinthetőbb, másodsorban nagyon ritkán fordul elő az, hogy a teljes rendszert frissíteni kéne. Az installáció tulajdonképpen a számítógéphez adott Workbench lemezek tartalmának bemásolását takarja a winchester-re. A lemezeket egy egyszerű file-másoló programmal, vagy a Workbench (Workbench lemezről való boot-olás után természetesen) drag-&-drop technikájával áthelyezzük az előzőleg létrehozott partícióra. (A harddisk particionálása a HDToolBox program segítségével történik, UAE használók esetében erre nincs szükség, ott az emulátor beállításai tartalmazzák a partíciók adatait.) A partíciók bármelyike lehet boot-olható, mindegyik kap egy prioritást, és ennek megfelelően történik az indulás. Persze ezt is meg lehet változtatni bármikor (HDToolBox – Boot Priority) de az OS boot-menüjében is, ami közvetlenül a RESET után a két szélső egérgomb lenyomásával aktiválható.

A lemezek bemásolása után a rendszer a winchester-ről fog elindulni. Az alap Workbench ennyiből áll, körülbelül 3 megabyte-nyi lemezterületet foglal, és a futásához 512 kbyte memória elegendő.

Most nézzük a rendszer finomítását. A felsorolásra és bemutatásra kerülő programok mindegyike freeware, vagy shareware, és az AMINET-ről bármikor letölthető, továbbá minden regisztrációs procedúra nélkül használható a rendszerben. (tehát nem timelimit-es, stb.)

1. ENV – Az Environment, azaz környezeti beállítások

Alap esetben a Workbench a környezeti változókat egyszerre két helyen tárolja, az ‘ENVARC:’-ban, és az ‘ENV:’-ben. Az ‘ENVARC:’ funkciója, hogy a következő induláskor az eltárolt beállításokat aktualizálja (vagyis innen kerül átmásolásra az ‘ENV:’-be), mert az ‘ENV:’-ben csak az éppen aktuálisan használt értéket vannak. Az ‘ENV:’ alap esetben a RAM: diszken van, aminek tartalma természetesen reset-kor törlődik. Ezen alapbeállítás helyett érdemes valamelyik partícióra létrehozni egy ENV könyvtárat és az ‘ENV:’ assign-t hozzárendelni. (S:Startup-Sequence)

2. MUI – Magic User Interface azaz a bővített GUI

A rendszerinstalláció után közvetlenül célszerű a MUI-t (Magic User Interface) telepíteni, mert az újabban megjelenő programok nagy része ezt a grafikus felhasználói felületet (GUI) használja. Ide tartoznak az Internet programok (Miami, Voyager, IBrowse, AmIRC, AmFTP, WebVision), és létezik sok MUI-t használó file manager és játék is. A MUI shareware program, a regisztráció nélkül is használható, viszont egyes grafikai beállítások nem engedélyezettek. A MUI plug-in rendszerű, így számtalan kiegészítő készül hozzá, ezeket MCC-nek (MUI Custom Class) nevezik. Az MCC-okkal kiegészült MUI tartalmaz többféle gadget-et, input field-et, HTML objektumok automatikus kezelését, terminál (modem) osztályt, stb. Ezen kiegészítőkkel viszont nagyon óvatosan kell eljárni, mert egy rosszul működő osztály összeomlaszthatja az egész rendszert. Fölöslegesen nem érdemes felinstallálni ezeket (az AMINET-en számtalan létezik) mindig csak az aktuális programhoz tartozót (pld.: Voyager), amit amúgy a program saját maga meg szokott csinálni, nem szükséges máshonnan előkeresni. Aki nem vette meg a MUI regisztrációs file-jait, és egy kalóz verziót használ, annak időnként elég érdekes fagyások fognak megjelenni a gépében. Ugyanezek a shareware, vagy a hivatalos verzióval NEM fordulnak elő, ezt több teszt után jelentjük ki!

3. MagicWB, NewIcons – új icon-ok, új arc

A MUI ugyan nem szükséges az új ikonkészletek használatához, de célszerű ebben a sorrendben folytatni az installáció menetét… A Workbench eredeti ikonjai manapság nem igazán nevezhetők ‘korszerűnek’. Elsősorban azért mert csak négy színt használnak, másodsorban azért mert csúnyácskák. (1991-92 táján még szépek voltak) Szerencsére számtalan icon áll rendelkezésünkre, több csomagban, illetve szín-rendszerben. Az egyik ilyen a MagicWB, ami már sokkal szebb mint az eredeti, a másik – igazán korszerűnek mondható – a NewIcons. A NewIcons egy patch segítségével használhatóvá teszi a Workbench számára a bővített színkészletű icon-okat, illetve képes a Workbench színmélységéhez igazítani az icon-ok kinézetét (rendering). Lassabb gépeken (68000, 7 MHz), és emulátoron a NewIcons kicsit nehézkesnek, lassúnak tűnhet, így ez helyett érdemes a MagicWB-t használni. Viszont az ennél gyorsabbakon már gond nélkül megy a NewIcons.

4. DataTypes – a rendszer adattípusai

Talán a rendszer legsebezhetőbb pontja most következik. Az AmigaOS a DataType-okon keresztül azonosítja, és használja a file-okat. Főleg a kép DataType-okkal szokott gond lenni (például ha rossz az ILBM datatype, akkor az összes MUI-s program rosszul fog működni, és az embernek eszébe se jut, hogy nem a MUI a hibás!) mert azokat használja legsűrűbben a rendszer. Ezért NEM SZABAD – az MCC-okhoz hasonlóan – mindent felinstallálni, mert a rendszer indulásakor az AddDataTypes parancs inicializálja az összes DataType-ot, és utána az OS az azonosítás során használni is fogja azokat. A legmegbízhatóbbak az eredeti Commodore által készített, – és természetesen a Workbench lemezeken megtalálható – és az ‘ak’ kezdőbetűkkel ellátott (akGIF, akJFIF, akPNG) DataType-ok, és ezeken kívül nem is ajánlatos mást felrakni, kivéve ha valamelyik programnak szüksége van egy újra.

5. Picasso96, CyberGFX – grafikus rendszerek

Manapság – szerencsére – egyre jobban nő a külső grafikus kártyák tulajdonosainak száma (BVision/PIV…). Az UAE-t használók számára a Picasso96 rendszer tartalmaz egy ‘UAEGFX’ nevű driver-t, ami elérhetővé teszi a pc videó-kártyáinak felbontásait az emulált AmigaOS számára. Ezt mindenképpen érdemes használni, mert a nagyobb felbontások (800×600, 1024×768, stb.) csak így érhetők el a Workbench számára. A Picasso96 installációja nem igazán igényel magyarázatot, viszont ami utána következik, az igen. (Ez érvényes a CyberGFX-re is!) A grafikus rendszer telepítése után a Workbench nem fog automatikusan átváltani az új képernyőmódokra, és a SYS:Prefs/ScreenMode beállítóprogrammal ki kell választani, és el kell menteni.

6. MultiCX, MCP – rendszerbővítések

Az AmigaOS felhasználói szempontból ugyan a barátságos rendszerek közé sorolható, de nagyon sok olyan funkció létezik, amit annak idején nem tettek bele a fejlesztők. Ilyenek például; a háttérben fekvő ablak előrehozása a bárhova kattintással, screen-váltás középső egérgombbal, requester-patch, screenmode promote, képernyőkímélő, hotkey-ek, noguru, stb. Ezekre ugyan gondoltak akkoriban is (Commodity) de szerencsére léteznek olyan programok amelyek ezen funkciókat (kibővítve még pár százzal) egyben tartalmazzák, és egyszerű módon beállíthatóvá teszik. A MultiCX maximálisan rendszerbarát módon valósítja meg ezeket, az MCP (Master Control Program) ugyan használ hack-eket, viszont sokkal több funkcióval rendelkezik. A kezdetekben a MultiCX-et érdemes használni WBStartup-ból indítva, a későbbiekben (a funkciók megismerése után) le lehet cserélni az MCP-re, de ott mindenképpen érdemes elolvasni a dokumentációt a program indításával kapcsolatban.

7. KingCON – a Shell lecserélése

A Shell (CLI – Command Line Interface) is némi bővítésre szorul, erre több lehetőség is van, de a legjobb jelenleg a KingCON. Ez kibővíti a Shell-t olyan funkciókkal, mint TAB-ra file név kiegészítés, scroll-ozható, ikonifizálható ablak, menthető tartalom, stb. Az installációjakor érdemes odafigyelni, hogy a ‘CON:’ device ‘KCON:’-ra cserélésekor ne legyen aktív konzol nyitva. (Ezt érdemes az S:User-startup file elején érdemes végrehajtani)

8. ToolManager – az egyszerű programindítás

Stefan Becker ezt a programot 1992-93-ban írta, és azóta szinte minden Amigán megtalálható, bár születtek sokkal jobb programok is erre a célra az utóbbi években. Nagyon leegyszerűsíti a programok indítását, nem kell Workbench-ből megkeresni az icon-ját, hanem akár szöveges, akár grafikus módon megjeleníthető, természetesen csoportokba rendezve is. Az egyes indításokhoz hangokat is lehet rendelni. A Toolmanager installációja után a WBStartup-ból indul, és bármikor egyszerűn el is távolítható az Exchange programmal, mivel Commodity-ként fut.

9. Executive – egyenletes teljesítmény

Ezt a programot viszonylag kevesen használják, bár aki megszokta, az nem tudja elképzelni a rendszerét e nélkül. Az Executive egy dinamikus task-scheduler, azaz a futó programok, device-ok, stb. prioritását változtatja a beállított ütemezőnek megfelelően. A regisztrált verzió hat féle ütemezést tud, a shareware verzióban viszont csak a STANDARD használható. Ez a STANDARD viszont teljességgel megfelel, sokkal egyenletesebbé teszi a rendszer működését még akár 5-6 nagy processzorigényű program futtatásakor is. Az Executive installációja során az S:Startup-Sequence file-ba kell hogy kerüljön, méghozzá érdemes közvetlenül a LOADWB program előtt elindítani.

10. MultiUser FileSystem

Bár az újkori Windows verziók, vagy a Linux felhasználói számára már természetes az egyes user-ek illetve a hozzájuk tartozó beállítások elkülönítése egy rendszeren belül, ez Amigán nem nagyon divatos. Az UAE emulátor ezt jelenleg nem támogatja, mivel a mUFS közvetlenül a winchester Rigid Disk Block-jába írja bele magát. Főleg akkor célszerű felinstallálni, ha a gépet többen használják, vagy az Internet felől valamilyen server-en keresztül másokat is beengedünk a gépünkhöz.

11. PowerPC kártyák – csak az alapok

A PowerPC kártyák megjelenésével egy új hibalehetőség is bekerül az Amigások közé, akik hozzászoktak a ‘bedugom és már működik is’ rendszerhez. Ezen kártyák ugyanis némi installációt is igényelnek, sőt érdemes végigolvasni a dokumentációt is, szemben a többi Amigás turbókártyával. Első fontos momentum, hogy a kártya a legújabb flashrom-ot tartalmazza. Ennek update-jét lépésről lépésre leírják a dokumentációban, és ezt fokozottan be kell tartani, mert egy esetleges megszakadt folyamat a kártya autoconfig software-ének ‘meghibásodását’ vonhatja maga után. A megfelelő (legújabb) flashrom-mal rendelkező kártya még okozhat kellemetlen meglepetéseket. A BlizzardPPC kártyák (A1200) egy része valami oknál fogva – ezt e készítők RAM elégtelenséggel magyarázzák – lefagynak, ha a S:Startup-sequence file-ban a SetPatch parancs fut le elsőként. Viszont ha elé írunk egy ‘Stack 16384’, vagy egy ‘Wait secs 2’ sort, vagy nem túl szép megoldással ‘Run >NIL: SetPatch’ formában indul a gép, akkor minden rendben lesz. Fontos tudni, hogy a PPC-s programok jó része (ez a portolásból, és a fordítókból adódóan) nagy Stack-et igényel, és erre nem mindegyik figyelmeztet. Ilyenkor érdemes a ‘Stack 1000000’ parancsot kiadni a Shell-ben a program indítása előtt. (Hamarosan egy bő cikkben fogunk foglalkozni ezzel a témával, illetve a BVision installációjával, és használatával kapcsolatos információkkal is.)

Az itt leírt 11 pont (UAE használóknak csak az első 9), és természetesen az alap Workbench telepítése után egy nagyon megbízható, és szép rendszert kapunk. Akinek van erre a procedúrára kb 20-30 perce (mert maximum eddig tart az egész) annak érdemes kipróbálni, miután elmentette valahova az éppen használatos rendszerét. Főleg azok számára ajánlatos, akiknél ‘megmagyarázhatatlan’ rendszerösszeomlások vannak, illetve most ismerkednek az UAE-vel…

CHIP – CD írás Amigával

… – avagy a legsokoldalúbb lemez-sütögető

A CD írás ‘tudománya’ még anno (úgy 3-4 évvel ezelőtt, azaz 1994 környékén) nagyon is kuriózumnak számított! A hardware-ek árainak fokozatos csökkenésével viszont eltűnt a varázs, manapság (majdnem) mindenki megtehetné, hogy egy nagyobb kapacitású winchester, vagy egy 15″-es monitor áráért vesz magának saját használatra egy CD írót.

Bár ennek a cikknek nem célja az SCSI vagy az IDE írók közötti különbségek felsorolása, sokkal inkább a CD író és a számítógép (jelen esetben AMIGA) kapcsolatát jelentő software-ek tulajdonságainak bemutatása, azért meg kell jegyeznünk, hogy az Amigájukat CD írásra használók szinte mindannyian az SCSI felületet választották. Az Amigás CD író software-ek támogatják az IDE-s írókat is, és a dokumentációk szerint minden további káros következmény nélkül használhatnánk is ezeket akár az A1200-es és A4000-es alaplapi IDE kontrollerével (ami köztudottan nem a sebességéről híres) vagy a ZorroII-es Buddha illetve Catweasel hardware-ekkel is. Az SCSI kontrollert az A1200-es számítógépek esetében a Blizzard processzorkártyákhoz csatlakozó SCSI-Kit, az A4000-eshez a CyberStorm, vagy régebbi Commodore gyártmányú kártya, míg az A3000-esekben az alaplapra integrált, és nagyon megbízható eredeti kontroller jelenti.

Egy olyan gép, amely képes kezelni az SCSI és IDE felületű winchestereket és CDROM-okat is, nagyon nagy segítség lehet azok számára, akik üzletszerűen, vagy éppen kiterjedt baráti társaság számára írnak CD-t. Ezen kívül nagyon fontos, hogy a sokféle file-rendszer, és winchester típus olvasható legyen a CD írással foglalkozó számára. Mivel Amigával nem okoz gondot a Macintosh, UNIX, Linux, DOS, vagy Win32 operációs rendszerek által használt file-rendszerek olvasása, így szinte nincs olyan használatban lévő harddisk, aminek a tartalmáról ne lehetne egy AmigaOS alatt futó CD író programmal CDROM-ot készíteni! Ugyanez sajnos nem mondható el a pc-s (Windows) illetve a Macintosh rendszereken működő CD író állomásokról… Úgy 3-4 évvel ezelőtt, aki szerette volna az Amigáján tárolt adatait CD-re íratni, csak úgy tudta megoldani, hogy pc-s (DOS) formátumú winchesteren vitte el az ezzel foglalkozó szakemberekhez, mert azok csak így tudták fogadni a saját rendszerükben. Ezzel együtt járt a file-nevek 8+3 karakterre való konvertálása, a protection bitek, és a comment-ek elvesztése is…

A CD író, és a gép összekapcsolása után szükség van a hardware-t kezelő program(ok)ra is… Ez egyszer egy CD file-rendszer, ami a különböző CDROM formátumokat (ISO9660, RockRidge, Joliet, stb.) olvasásra elérhetővé teszi az operációs rendszer számára, másodszor pedig az ilyen file-rendszerű lemezek előállítását lehetővé tévő CD író program.

A CDROM-ok használatára (olvasás) rengeteg lehetőség adott… Az AmigaOS-be ‘gyárilag’ sajnos nem integrálták a CDROM-okak kezelő device-okat és filesystem-eket (ez alól csak a CDTV és a CD32 kivétel), így külön programokat kell használni a CD rendszerbe kapcsolásához (mount). Az egyik legnépszerűbb ilyen programcsomag az IDEFix97, amely tartalmazza magát a device-ot, és a CD filesystem-et is (CacheCDFS). Aki sűrűbben használ audio CD-ket (zenészek, vagy éppen mp3 mániások) annak elengedhetetlen az AsimCD FileSystem használata, amely képes az AUDIO track-eket file-ként láttatni, és így közvetlenül (előzetes CDGrab, és konverzió nélkül) betölthetők akármilyen zenei programba, vagy éppen tömöríthetünk belőlük MPeG Audio-t (mp2/mp3). Ezen kívül vannak freeware és shareware kategóriájú csomagok, amelyekből néhány megtalálható a CD mellékleten is a felhasználói programok között.

A CD író programok közül íme a három legismertebb;

MakeCD v3.2a (Patrick Ohly és Angela Schmidt)
[http://makecd.core.de/]

Teljes biztonsággal kijelenthetjük, hogy a MakeCD a legnépszerűbb CD író program Amigára. Ezt elsősorban számtalan funkciójának köszönheti, és nem utolsó sorban annak, hogy nagyon megbízhatóan lehet vele CD-t gyártani. (viszont ez csak a hivatalos verziókra igaz, a kalóz csatornákon terjedő verziók közül csak egy-kettő van ‘rendesen’ feltörve!) A program eddig 10 nyelvre van lefordítva (Dán, Finn, Francia, Görög, Magyar, Olasz, Norvég, Svéd, Cseh, és Spanyol) – így akár magyarul is használhatjuk. A felhasználói felülete elég ‘tudományosra’ sikerült, a kezdő felhasználóknak egy kicsit bonyolultnak tűnhet. Viszont a GUI-n szinte minden megjelenik, amit csak a felhasználó várhat a programtól… (helyenként még több is, mint kéne…) Támogatja a DAO (Disk-At-Once), SAO (Session-At-Once) és a TAO (Track-At-Once) írási módokat, a file-rendszerek közül az ISO 9660 (Level 1, Level 2, Amiga), a Rock Ridge (általános, Amiga), a MultiVolume/MultiSession TAO és SAO módokban, és természetesen a CDTV és CD32 autoboot-os lemezeket is. A többszálú adatolvasás, és írás, illetve az állítható buffer méretek a konverziókhoz, és az íráshoz biztosítják a lehető legoptimálisabb CD írási körülményeket. Audio CD készítésekor a program tízféle formátumból képes importálni, (AIFF, AIFFC, AIFF-CD, MAUD, WAVE, CDDA, 8SVX, Samplitude HDP, ISO image file-ok, és MPeG Audi (MP2, MP3)) és az Amigás CD író programok közül elsőként (tudomásom szerint nem csak az Amigás programok között az első, és ez idáig egyetlen…) lehetőséget nyújt MPeG Audio file-okból (MP2, MP3) közvetlenül, – on-the-fly módon – előzetes konverziók nélkül audio CD-t írni! Az új verzióban tovább fejlesztették a sérült (rosszul megírt) CD-k hibajavítását, és bónuszként a lemez könyvtár-struktúráját el lehet menteni ASCII text file-ba… A következő verziókban várható egy directory-editor az ISO file-okhoz, Sony DAO támogatás, Joliet file-rendszer, a track-ek közötti szünetek automatikus eltávolítása, az egyes audio track-ek hangerejének módosíthatósága, és többek között egy új GUI elkészítése is a programhoz. A MakeCD támogatja szinte az összes eddig megjelent CD írót, de mielőtt megvásárolnánk (mind a CD írót, mind a programot) célszerű a kompatibilitási listát átnézni, illetve a demó verziót kipróbálni.

MasterISO v2.2 (Asimware Innovations)
[http://www.asimware.com/]

Az Asimware már több éve részese az Amigás software piacnak, az ő nevéhez fűződik az AsimCDFS, és a MasterISO eddig megjelent verziói is. A cég fejleszt CD író programot pc-re is, ennek a demó verziója szintén letölthető honlapjukról. A MasterISO v2 felülete sokkal barátságosabb, mint a MakeCD-jé, és itt is megtalálható a felhasználó számára előre definiált munkakörnyezet (például: nem kell az összes opciót látni abban az esetben ha csak egy CD-CD másolást végzünk, ilyenkor nem jelennek meg a ‘felesleges’ beállítások, és menük…). Ez a program is tud TAO/DAO eljárásokkal dolgozni, és rendelkezik egy nagyon profin elkészített File és Audio manager-rel. (Viszont nagyon kellemetlen tud lenni a File manager használatakor a ReqTools Patch, ugyanis ez kizárólag ASL requester-ből tudja beállítani rendesen egy fa struktúra root-ját…) A File Manager-ben létrehozhatunk virtuális köteteket, könyvtárakat, és az eredeti struktúrától akár teljesen eltérő módon is szervezhetjük ezen belül a felírandó adatainkat. Írás előtt lehetőség van a file nevek, és  file információk validálására, illetve a File Manager-ben feltünteti a program a CD-n elhelyezkedő file-ok egyes file-rendszerekben látszó neveit. (a RockRigde formátumot olvasni képtelen kliensen az ISO9660 konvenció szerinti file nevek fognak megjelenni…) Az audio formátumok megegyeznek a MakeCD-nél leírtakkal, viszont a v2.2-es verzió még nem támogatja az MPeG file-ok on-the-fly módon történő konverzióját. A MasterISO képes Joliet formátumú CD-t is írni, az ISO9660 és a RockRigde mellett, és természetesen támogatja az Amiga specifikus file-rendszereket is (protection bitek, kis/nagybetűs file-ok, comment-ek…). Az írás közbeni olvasási hibák esetében a program képes ezeket átlépni, így nem fogja használhatatlan állapotban hagyni ilyen esetekben az írandó lemezeket. Érdekes lehetőség, hogy az írás történhet JukeBox redszerben is, ilyenkor egyszerre akár több CD-t is írhatunk egy forrás alapján. A MasterISO szintén támogatja a ma kapható CD írókat, és újraírókat, és képes másolni a Sony PSX CD-ket is.

BurnIt v2.08 (DnS Development)
[http://www.titancomputer.de/burnit/]

A BurnIt készítői szerint ez a program volt az első Amigán, amely képes volt Disk-At-Once módban lemezeket másolni… Ez a program egy kicsit le van maradva ugyan a MakeCD, és a MasterISO v2 mögött, de aki ezt a programot használja, meg van vele elégedve. Nagyon könnyű vele DAO módban (DATA/Audio/XA/mixed mode) másolni, és drag & drop módszerrel akár külső programokból is beemelhetünk audio file-okat. Az audio file-okat írás előtt lehetséges a BurnIt-en belül módosítani is, az elején illetve a végen felhangosítást/lehalkítást (fade-in/fade-out) illetve kivágást, és ropogásmentesítést végezni. Újraírható, vagy multisession-ben megírt lemezek esetében használhatjuk a BurnIt-et backup-olásra (rendszermentésre) is. Ez a program is támogatja a legújabb (és az ismertebb régi) CD írókat, és plug-in rendszerének köszönhetően a driver-ek száma fokozatosan nő.

newproj.jpg