Probléma megosztás

Ha valaki megkeres, megtisztel minket azzal, hogy elmondja a problémáját, akkor két iránya lehet az együttműködésnek, az egyik egy azonosulás, a másik egy alternatíva mutatás.

buddha_faceMás ember problémájával azonosulni nagyon veszélyes dolog, mégis sok embert ismerünk, aki ezt hivatásszerűen műveli. Elég elmenni egy kórházi váróba, ahol két ismeretlen – vagy csak felületesen egymást ismerő – ember szóba elegyedik, hamarosan egymás betegségeivel azonosulnak. Teszik mindezt ahelyett, hogy rámutatnának valamiféle reményre, alternatívára, pozitív előjelű dologra. Talán ezt nehezebb megtenniük, talán azt hiszik, hogy nem elég empatikus a viselkedésük és nem az elvártnak megfelelő reakciót adják.

Furcsa kontraszt, hogy a váróból bekerülve a rendelőbe már ismét más embernek kell elmondaniuk a problémájukat, akinek viszont esze ágában sincs azonosulni azzal, ő a megoldást fogja keresni. Méghozzá a vegyi, vagy fizikai megoldások Mikulás-zsákjában keresi a problémához legjobban illő gyógymódot, majd magabiztosan előhúzza és átadja a csomagot az arra áhítozó ügyfélnek. Van benne virgács, meg szaloncukor is, továbbá a csomagolására sem lehet panasz – el lehet vonulni a kasszához, a probléma megoldása megtörtént. Már csak hinnie kell benne az ügyfélnek, hogy a kockacukor tényleg hasson.

Ha alternatívát szeretnénk felvillantani a problémával küszködő ember számára, akkor sokkal felkészültebbnek kell lennünk, mintha azonosulni szeretnénk vele. Ez a nehezebb pálya, viszont talán ez az egyetlen értelmes irány is egyben. A depressziós embert egy másik depressziós nehezen tudja kikezelni, két alkoholista is könnyebben talál rá közös nevezőként egy bizonyos ital nevére, mint arra, hogy tehetnének mást is az önsajnálat és a gurgulázás helyett.

Az alternatíva egy lehetséges kiút, egy új aspektus, ami a változás lehetőségét rejti magában. Ha valaki megosztja velem a problémáját, nem feltételezem, hogy nekem akarja adni, hogy hordozzam én is. Azt gondolom ilyenkor, hogy valami változást szeretne elérni, de egyedül nem megy neki. Egyedül nehéz is változtatni, nagyon nehéz. A két dimenzióban mozgolódó pontszerű valaminek nehéz rájönnie arra, hogy három dimenzióban ő több irányba is mozoghatna. Márpedig a komoly problémák szinte minden esetben dimenzió-vesztéssel, látásmód-beszűküléssel járnak. Rosszabb esetben már a probléma lesz maga a dimenzió, a megélt valóság és azon kívül már csak elérhetetlen mesevilág, fölösleges képzelgés van – legalábbis a probléma hordozója számára. Innen pedig egyedül, önerőből csak valami kritikus esetben, vagy különlegesen erős tudatos viselkedés esetén lehet kimozdulni. Ekkor a probléma hordozója maga mutat rá az alternatívára, arra amire ezen szint elérése előtt képtelen volt ráismerni.

buddhaMásik aspektusból vizsgálva egy eltúlzott azonosulás lehet alternatíva is, hiszen a hallgató azonosulva a problémával azt kiegészíti a sajátjával, így a problémás ember számára a sajátja kisebbnek tűnhet. Csakhogy egy ilyen hallgatói viselkedés természetszerűen magával vonja a problémás azonosulását is, azaz mindkét fél egy jóval nagyobb problémával rendelkezik a beszélgetés végén, mint azelőtt.

Buddha beszédei: AZ INDULATOK MEGSEMMISÍTÉSE [MADDZSHUMA-NIKÁJA 2.]

– Szerzetesek, mondom nektek, az indulatokat az tudja kiirtani, aki ismeri őket, látja őket, nem pedig az, aki nem ismeri őket, nem látja őket. Ám aki ismeri őket, aki látja őket, kiirtásukat megkísérelheti okos elgondolással, vagy oktalan elgondolással. Aki oktalan elgondolással kíséreli meg, abban feltámadnak a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig erősödnek. Aki viszont okos elgondolással kíséreli meg, abban nem támadnak fel a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig megsemmisülnek.

A problémához, annak környezetéhez szorosan kapcsolódó “tudás” sok esetben nem oldja meg, hanem konverzálja, mutációra kényszeríti a problémát…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *