Szomjas

Az üvegen címkének
borának, levének
Hegyének oldala,
emeli fel oda,
Ahol a fák fölött
zúgnak a vad szelek
Bújik a kis felhő,
neki ez rettenet

Világa hófehér,
mozgása szép, libeg
Anyjának kebelén
ringana, de hideg

Most a szél, lökdösi
előre, ott meg
A hegy csúcsa böködi,
száll ide, párája,
Permete, fájára
bokrára nedűként
Hull majd, a fájdalma
enyhülni kezd, mert

Ott lent a zöldeken
anyja lesz azoknak,
Akik az élethez
Nedűt szomjúhoznak…

14019788.jpg

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *