Ingatlan adó, adósság

Az utóbbi évek ingatlanszaporulatának is megjött a saját férge, saját szimbiótája, saját elősködője…

Ingatlan adó

A médiák segítségével szerteúszott a sok apró spermium, megtermékenyítette az adófizetők agyát, majd zombiként ráhangolta a tulajdonszerzés eme módjára. Lett is nekik tulajdonuk, dupla áron beszerezve, jelzáloggal terhelve – abban bízva, hogy annál az időnél, mikor kalkulálták a teherbírásukat, majd jobb idők jönnek. Lehet, hogy majd jönnek, de nem mindenkinek…

A tulajdonos zombisereg immár tulajdonba kerülve dőlt hátra plazmatévéje előtt a teszkóakciós karosszékében és bújta a hetente a postaládájába kerülő mostveddmeghitelre prospektusokat. Immár azon ábrándozott, hogy hova viszi el nyelveket nem beszélő családját nyáron – lehetőleg minél nagyobb tengerpartra. Nem is akárhogyan, majd az új hitelre megvásárolt járgányával, jól megpakolva májkrémkonzervvel és sörrel az életben maradáshoz.

Élni tudni kell, felélni pedig mindenki tud. Túlélni már kevesebben.

Minden év első öt hónapját a közösnek dolgozzuk (kb. ennyi esik ránk, adózókra), még egy hónap biztosan elmegy jövedéki adóra is (üzemanyag, cigi, pia), a maradék fél évben kapott jövedelmünket meg eloszthatjuk a fentiekre… Talán 2-3 hónapot dolgozunk a hiteltörlesztésekre és ha ügyesek vagyunk, még valamennyit az életben maradásra (rezsi, étkezés) is hagyunk. Közgazdász legyen a talpán, aki szerint magyarázható a tulajdonszerzés és az életben maradás ezen jövedelmek és terhek alapján.

Egy apró tervezett teher még, hogy nyugodtan alhassunk, bízva a szép jövőben; a majdan, nyugdíjas szüleinktől, vagy a gyermekeinknek tőlünk örökölt ingatlanon is lesz egy szép jelzálog, az évek során összegyűlt és be nem fizetett ingatlanadóból.

Tervezni tudni kell, az államnak meg megadni az adószedés monopóliumát. Cserébe viszont kapunk közvilágítást, utakat és gyerekeinknek egészségügyi, óvodai és iskolai ellátást. Meg más gyerekeinek is, akiket közvetve mi tartunk el, az állam szponzorai, finanszírozói…

És nem utolsó sorban kapunk cirkuszt is, nagyban négy évente, kicsiben meg minden nap, amit nézhetünk hőbörögve, kenyeret majszolva a szoba sarkában.

Adózzunk

Esetleg lehetne valami értelmesebb megoldás is annál, mint ami most dúl, íme a javaslatom:

A jelenlegi – könyvelői ismeretek hiányában felfoghatatlanul bonyolult – személyi jövedelemadó és járulék struktúra helyett egy pár mondatban elmondható, bárki számára felfogható és megérthető, két-pilléres megoldást kellene kialakítani. Ebben kizárólag a két pillérben szereplő tételek jelennének meg, minden hókuszpókusz és kivételkezelés nélkül.

I. pillér: Biztonság
Társadalombiztosítás: 10%
Nyugdíj előtakarékosság: 10%

Megmarad a bruttó fizetés 80%-a, úgy, hogy ebből 10%-ot sikerült félretennünk öregkorunkra és másik 10%-ot félretettünk arra az esetre, ha velünk vagy családtagunkkal valami baj történne. Optikailag ezt mindet magunknak tettük félre, azaz nem nyafoghatunk, hogy “elvették”. Nem mellékesen ez a kétszer tíz százalék elegendő lenne egy biztos és jólétet biztosító nyugdíjra és egy jó orvosi ellátásra…

II. pillér: Fogyasztás
Az általános fogyasztási adó (ÁFA) értékét két állapotra kellene billenteni, egy jóléti és egy szükségleti szintre. Az előbbi mértéke 50%, míg a másodiké 5%.

Az az adózó, aki elsősorban alapvető cikkekre (kenyér, tej, gyermekápolás, étkeztetés) költi a pénzét – akár rászorultság okán – a bruttó fizetésének a 75%-át tudja felhasználni. Elképzelhető, hogy a mostani agyoncsavart támogatásos rendszerekből is kihozható hasonló eredmény, de talán az egyszerűségnek is van értéke ebben az esetben.

Az alapvető cikkeken túl a forgalmi adó 50% lehetne, amivel a jelenleg gerjesztett költekezési vágy is csillapítható, továbbá a megtakarítások is ösztönözhetők ez által. Természetesen nem kell félteni a kereskedőket, meg fogják találni a módját, hogy a költekezés működjön továbbra is, viszont kicsit át kell rendezniük ehhez a jelenlegi piacukat.

Akár el is felejthetnénk a személyi adóbevallás intézményét és az ezen megtakarítható milliárdokat is el lehetne herdálni csupa okos és jó dologra. Ezzel párhuzamosan a mindenkit adóelkerüléssel vádoló bilinccsel házaló mumus is szünetelhetné tevékenységét…

Sajnos – vagy szerencsére – nem vagyok közgazdasági szakember, nem tudom átlátni ennek az ötletnek az összes következményét, előnyét és hátrányát, de a józan paraszti gondolkodással – mint a “tized” és a “fele” – is felfogható dolgokkal az ember tud kalkulálni, rövid és hosszú távon is tervezni. Valójában azt sem tudom, hogy az átlag szavazógépnek egy ilyen konstrukcióban több, vagy kevesebb maradna-e a zsebében, igazándiból nem is érdekel, számolják ki ezt azok, akiknek ez a szakmája. Merthogy ez kiszámolható, ellentétben a jelenlegi képletekkel…