Adózzunk

Esetleg lehetne valami értelmesebb megoldás is annál, mint ami most dúl, íme a javaslatom:

A jelenlegi – könyvelői ismeretek hiányában felfoghatatlanul bonyolult – személyi jövedelemadó és járulék struktúra helyett egy pár mondatban elmondható, bárki számára felfogható és megérthető, két-pilléres megoldást kellene kialakítani. Ebben kizárólag a két pillérben szereplő tételek jelennének meg, minden hókuszpókusz és kivételkezelés nélkül.

I. pillér: Biztonság
Társadalombiztosítás: 10%
Nyugdíj előtakarékosság: 10%

Megmarad a bruttó fizetés 80%-a, úgy, hogy ebből 10%-ot sikerült félretennünk öregkorunkra és másik 10%-ot félretettünk arra az esetre, ha velünk vagy családtagunkkal valami baj történne. Optikailag ezt mindet magunknak tettük félre, azaz nem nyafoghatunk, hogy “elvették”. Nem mellékesen ez a kétszer tíz százalék elegendő lenne egy biztos és jólétet biztosító nyugdíjra és egy jó orvosi ellátásra…

II. pillér: Fogyasztás
Az általános fogyasztási adó (ÁFA) értékét két állapotra kellene billenteni, egy jóléti és egy szükségleti szintre. Az előbbi mértéke 50%, míg a másodiké 5%.

Az az adózó, aki elsősorban alapvető cikkekre (kenyér, tej, gyermekápolás, étkeztetés) költi a pénzét – akár rászorultság okán – a bruttó fizetésének a 75%-át tudja felhasználni. Elképzelhető, hogy a mostani agyoncsavart támogatásos rendszerekből is kihozható hasonló eredmény, de talán az egyszerűségnek is van értéke ebben az esetben.

Az alapvető cikkeken túl a forgalmi adó 50% lehetne, amivel a jelenleg gerjesztett költekezési vágy is csillapítható, továbbá a megtakarítások is ösztönözhetők ez által. Természetesen nem kell félteni a kereskedőket, meg fogják találni a módját, hogy a költekezés működjön továbbra is, viszont kicsit át kell rendezniük ehhez a jelenlegi piacukat.

Akár el is felejthetnénk a személyi adóbevallás intézményét és az ezen megtakarítható milliárdokat is el lehetne herdálni csupa okos és jó dologra. Ezzel párhuzamosan a mindenkit adóelkerüléssel vádoló bilinccsel házaló mumus is szünetelhetné tevékenységét…

Sajnos – vagy szerencsére – nem vagyok közgazdasági szakember, nem tudom átlátni ennek az ötletnek az összes következményét, előnyét és hátrányát, de a józan paraszti gondolkodással – mint a “tized” és a “fele” – is felfogható dolgokkal az ember tud kalkulálni, rövid és hosszú távon is tervezni. Valójában azt sem tudom, hogy az átlag szavazógépnek egy ilyen konstrukcióban több, vagy kevesebb maradna-e a zsebében, igazándiból nem is érdekel, számolják ki ezt azok, akiknek ez a szakmája. Merthogy ez kiszámolható, ellentétben a jelenlegi képletekkel…