Alapítványosdi

A Számítástechnika Alternatívájáért Alapítvány
első megnyilatkozása
(1997 augusztus)

Elérkezett a harmadik évezred eleje…

A számítógépek az európai, és az amerikai kontinens szinte
minden egyes háztartásának részei. A közhivatalok, bankok,
utazási irodák, iskolák mind mind a világháló részei…
A katonaság, rendőrség, és a titkosszolgálatok is megelégedve
használják az egységesített Számítástechnikát, a mindenhol
ugyanolyan kezelői felületet, és a minden gépen ugyanúgy futó
programokat…

Ennek a számítástechnikai mennyországnak a kulcsa az az
operációs Rendszer amit az XXX cég fejlesztett ki, és fantasztikus
marketingmunkával 15 év alatt kiszorított minden más alternatívát,
ezzel megteremtve egyeduralmát a számítógépeket használók fölött.
Egy olyan feudális világ uralkodója lett, ahol az egyén meg van
elégedve a sorsával, függetlenül társadalmi szerepétől, rangjától.
Az ‘adók’ behajtásával sincs gond, az operációs Rendszer automatikusan
megoldja az programok frissítését, sőt az upgrade-ért fizetendő
összeget is átutalja az uralkodó kincstárába.

A kormányhivatalok szintén élvezik az új Rendszer előnyeit,
minden nyílvántartásuk, adatbázisuk egységesítve lett, így nem
okoz gondot a városok, országok közötti információcsere.
Ugyanez a helyzet a rendőrségekkel, bíróságokkal, utazási irodákkal
és a bankokkal is.
Az újságok a világhálón keresztül, de a Rendszeren belül kapják
cikkeiket, előfizetőikkel is ezen kommunikálnak…

Az első, kisebb eseményekre senki nem figyelt oda…
Néhány pénzegység hiányzik a bankszámláról… Néhány cikk nem jut
el írójától az újságig… Egy bírósági eljárás során új vallomás
kerül az akták közé… Egy parlamenti bizottság, állásfoglalásához
új adatokat kap…

Az adatvesztések, módosulatok éppen hogy befértek abba a tűréshatárba,
amit a felhasználó még nem tekint figyelemkeltőnek. De ezek az
események egyre sűrűbbé váltak, és át-átlépkedték azt a bizonyos
határt.
Ez felkeltette a titkosszolgálatok figyelmét is, de a Rendszeren
belüli ellenőrzési kísérleteik sorra kudarcba fulladtak. A bankok,
a sorozatos lakossági bejelentések után szintén belső vizsgálatokat
indítottak, amelyek kivétel nélkül a bejelentőket tették meg vétkesnek.

A Rendszer megvédte önmagát… Megvédte az uralkodót…

Az országos hatáskörű intézmények, és az igazságszolgáltatás vezetői,
mivel levelezéseiket is a Rendszeren belül intézték, zsarolások
célpontja lettek. Ugyanis a Rendszer tud szelektálni! A befolyásost
érdemes megfigyelni, hogy befolyást szerezhess!

Az uralkodó kivette az első általános érvényű adót…

A számlákról nagyobb összegek tűntek el rendszeresen… Az emberek
próbáltak nem beletörődni, de az illetékes hivatalok, cégek mind a
Rendszer részeivé váltak, így nem tehettek semmit. A csöndes
korrupció segítségével megszületett a piramis, az uralkodó minden
információ fölött uralkodott!

Ekkor mindenki megértette… Nem volt lényeges az ország, nem
voltak lényegesek a vezetők, elnökök, kancellárok. Ők csak a
Rendszer helytartói voltak…
Fellázadni nem volt érdemes, nem is lehetett, mert az egész
társadalom a Rendszerben működött. Az utazási irodák, a posták,
a média, mind mind a Rendszert használták, függővé váltak tőle,
ha kiléptek belőle, azzal csak működésképtelenné váltak, de a
felügyelet akkor is megmaradt… Az mobiltelefonok, utcai
pénzautomaták, a boltok és bankok együtt alkották a hálót,
amelyben mindenki lokalizálható volt…

Megszületett a Föld bolygó egységes államformája, a Hálózati
Királyság!

De egy kis csoport már 1997 óta készül, hogy partizánként,
és egy új alternatívaként szembeszálljon a mindenki fölött
állandó ellenőrzést gyakorló Rendszerrel…

Sokan kérdezik ezt a története olvasva, hogy Miért tenne ilyet
a Rendszer tulajdonosa? Hát azért, mert MEGTEHETI! Mert aki
az évezred végén az információ fölött tud uralkodni, az minden
fölött uralkodhat. És a domináns operációs Rendszer már most is
olyan bonyolult szerkezetű, hogy senki nem fogja megtalálni
benne azokat a programrészeket, amelyek a felhasználó által nem
észrevehető módon eljuttatják a személyes információkat oda, ahol
aztán vissza lehet élni velük! Végül, ki lesz az, aki felügyeletet
tud gyakorolni a saját operációs rendszere fölött?

Most, 1997-ben még nem sokan látják annak a fejlődésnek az irányát,
aminek részesei a nyolcvanas évek közepe óta. Úgy 10-12 évvel ezelőtt
még teljesen más volt a helyzet. Akkor még voltak alternatívák,
lehetett választani a géptípusok, operációs rendszerek között.
Ma ez nem így van! Azok az emberek, akik a döntéseket hozzák, nem
ismerik az alternatívákat, így nem is kérdéses számukra, hogy
milyen rendszert állítsanak üzembe… Amelyiknek a leghangosabb
a reklámja, azt fogják válsztani…

Ez a társadalom széles, önelégült mosollyal menetel saját
rabszolgasorsába…

1997 nyarán az Apple egy új nagy részvényessel gyarapodott…
Ezzel elindult az egyetlen nagy alternatíva megszüntetése, ami
körülbelül 2 éven belül talán le is fog záródni.
Az Apple-ön kívül még két aktív alternatíva létezik, az AMIGA, és
a Linux. Szerencsére e kettő majdnem 100%-ékban védett a bekebelezéstől,
mert használói pont azért választották rendszerüknek, hogy ne kelljen
függeniük a Rendszertől…

A fent leírt történet már elkezdődött! És sajnos már nincs is túl
sok idő a végkifejletig, mert a fejlődés exponenciális…
És a történelem MINDIG megismétli önmagát… Félszáz éve nem volt
‘igazi’, világrengető esemény a történelemben…