Allergia helyzet

Tárárám, tárárám – leszokás és rászokás, ez a dolgom, nem vitás… :)

Egy tavaly decemberi napon eldöntöttem, hogy befejezem tizenegynéhány’ éves ámokfutásomat az allergia elleni harcban és győztesnek hirdetem ki magam. Megfogtam az utolsó üveg Rhinospray-t és kidobtam a kukába. Lesz, ahogy lesz, kibírom nélküle. Gyorsan konzultáltam egy ismerős fül-orr-gégésszel, aki nem sok jóval biztatott, egy sokéves nyálkahártya-pusztítást csak lézeres varázslattal és több hónapos kezeléssel lehet csak valamennyire visszafordítani. Olyan ez mint a heroin, rászokni könnyű, de lejönni róla általában lehetetlen. Ezzel megerősített abban, hogy egyedül is meg tudom oldani a problémát…

Tisztelem az orvosokat, de azt gondolom, hogy az esetek jelentős részében mozsárágyúval lövöldözünk verébfiókákra, mert minden nyaffantással, lázzal, szúrással és hasonlóval fehérköpenyesekhez rohangálunk – ha magunk miatt nem is, a gyerekkel mindenképpen. Ott aztán elsírjuk a tüneteket, legalábbis azt, amit mi hiszünk/érzünk róla/belőle, ez alapján a doktor odakísér a kasszához és kapunk ilyen-olyan bevennivalót. Ettől vagy jobb lesz, vagy rosszabb, az mindegy is, hiszen megtettük, amit tennünk kell a jelenlegi társadalmi normák alapján, megkérdeztük kezelőorvosunkat, gyógyszerészünket…

Bátorság kell ahhoz, hogy ne így tegyünk, hiszen ez most az elvárás, ez most a módi. Talán magunkkal érdemes kipróbálni először valami más metódust, ott egyértelmű a felelősség és könnyen lemérhető az eredmény is.

Ugye azt is tudhatjuk a tudományos publikációkból és a médiafolyamból, hogy az allergia nem egy hirtelen meggyógyuló fajta, inkább csak rosszabbodni szokott a szenvedő emberke állapota, majd kemikáliákon tengeti tüsszögős életét. Szokjon hozzá, ez már csak ilyen. Sokan vagyunk – voltunk – így ezzel, a jólét és az immunterápia valami hülye szokásjog miatt együtt járnak.

Nem is ment könnyen, volt egy olyan dugulásos, szenvedős hetem, amit senkinek nem kívánok, aztán napról, napra könnyebben ment. Szerencsém volt az időpont megválasztásával is, hiszen a tél minden allergiásnak könnyebbnek tűnik, főleg azoknak akik vegyi úton kompenzálnak. Január végére már saját orrlégzésem volt, nem száraz “orrspay” érzetű, hanem normális. Lassan elkezdtek visszajönni az illatok is – régebben fel sem tűnt, hogy a szaglásomat elvitte a cica.

Tavasszal már teljesen gyógyult voltam, semmi allergiás hapci, orrfolyás, kuckuc és hasonlók – egyszerűen normalizálódott ez a területem is. Jött a nyár, se a városi, se a hegyi, se a balatoni, se az adriai levegő és pollenáradat nem volt rám allergizáló hatással, legalábbis nem mondanám érezhetőnek ezt a hatást. Aztán megérkezett az augusztus vége, ami tavaly és az azelőtti években lekevert pofonfával ért fel mindig – továbbra is álltam a sarat.

Egyelőre ennyi, se az orrspray, se a facebook nem hiányzik. :)

Mérgezett alma

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy az allergia valamilyen mérgezés tünete. Lehet ezt tudományosan cáfolgatni, gyártani hozzá sok drága és káros gyógyszert, de a jel az jel.

A természetet és ezáltal a valóságot nem lehet átverni, ha mi szeretnénk tiszták és illatosak lenni, azért cserébe kapjuk az allergiát a védtelenség és mérgezettség jól látható és pontos jelét. A természet egyensúlya és rendje nem fog csak azért felbillenni, mert egy fura szerzet az egyik bolygón azt hisz, hogy ő bármilyen hatással is lehet a környezetére. Alkalmazkodnia kell, ha nagyon nekifeszül az egyik oldalon, a másikon csapja pofon a gumifal.

Önámításnak persze jó, de maximum vihar a biliben, a részeges családapa uralma a félelemben élő családja fölött – addig tart, míg bezárható az ajtó és az ablak, az utcán ez a hatalom már nem ér egy fabatkát sem.

poisoned_appleNéhány hete tapasztaltam először, hogy ha almát eszek – elképzelhető, hogy egy bizonyos forrásból származó almáról van szó, ennek felderítése még folyamatban van -, furcsa, fuldokláshoz, nehézlégzéshez hasonló hörgő érzés van a torkomban, ami elég sokáig tart. Ilyet még soha nem éreztem, először azt hittem, valami vírusos fertőzés, amitől érzékenyebb a nyelőcsövem. Másodjára viszont már biztos voltam benne, hogy nem az. Ezek az almák mérgezettek és én is mérgezett lettem. A családom többi tagjánál nem jelentkezik ez a tünet, ami vagy azt jelenti, hogy az én problémámról van szó, vagy azt, hogy nekik még alacsonyabb szinten van a méreg a szervezetükben. Ez utóbbira tippelek és gondolkozhatom azon, hogy engedem tovább mérgezni őket, hogy pont ugyanazokat a tüneteket produkálják mint én. Nekik sajnos nem kell várniuk erre harminchét éves korukig…

Lehet, hogy nem az almával kezdődött, úgy 13-14 évvel ezelőtt semmire nem voltam allergiás, nem is nagyon ismertem olyanokat – egy “macskaallergiás” ismerőst kivéve – akiket érintett volna ez a kór. Aztán szépen lassan jött minden, terjedt a méreg. Nem tudom mit ettem, mit ittam máshogy, nem fürödtem többet/kevesebbet sem, nem éltem szennyezett levegőjű környékeken. Legalábbis nem tudok róla…

Manapság kőkeményen megy a hiszti a H1N1 – jó kis parasztvakítós név, hogy tudományosnak tűnjön – névre keresztelt marketing-kampányban azért, hogy a válság-hiszti keretében sikerüljön egy kis pénzt pumpálni a gazdaság azon elemébe, ahol a fogyasztó sosem mert spórolni és költekezést visszafogni. Sikerül is, mert amiről mindennap azt mondják, hogy félni kell tőle, félteni kell tőle a családunkat, attól félni is fogunk. Ezt pedig nagyon nyomják, megy az iskolai szintű marketing is, vakítják az új generációt is keményen. Elmondják nekik, hogy mossanak kezet. Szép, minden gyakorló – értelmes, gyereket nem bizniszből szülő – szülő ezt teszi folyamatosan mióta megszületett a csemetéje. Ezzel vélhetőleg csak allergiássá teszi, más kárt nem tesz benne, ez az elem benne van a játékban ahol a tisztaságot lehet megnyerni cserébe, lassan talán mindenki meg is érti ezt.

Csak csöndben kérdezném meg, hogy a valódi járvány, a népesség jelentős részét érintő immunrendszeri defektusra nem kéne már odafigyelni legalább akkora energiával mint ezekre a játékvírusokra? Ja, nem… Mert annak még nem jött el az ideje, gondolom.

allergia_statisztika

De most nagyobb sebességre kapcsolt ez a gépezet, mert autót, mosóport meg fiatalító arckrémet már nem lehet többet eladni, nem pörög fel újra a fogyasztás – jöhet a féltés-ágazat, az egészségügy. No, nem a szolidáris fajta, mert ott kuszaság van – azért ott is bevásároltatnak néhány millió adag sebtében kifejlesztett, teszteletlen vakcinát, amit remélhetőleg beadni már nem akarnak senkinek -, ez a zsebből működő, a gyógyszertár-központú fogyasztás. Az utóbbi 20 évben a családokra eső gyógyszerfogyasztás jelentősen nőtt, az átlagéletkor és a testi-lelki egészség ezzel szemben vajon miként alakult?

A gyógyszerellátás az egészségügyi szolgáltatások meghatározó része, a gyógyszerfogyasztás tehát csakis az általános egészségügyi helyzet keretében értékelhető. A médiában gyakran hallani, hogy hazánkban a gyógyszerfogyasztás mértéke drámai módon megnőtt. A gyógyszerre fordított közkiadások aránya nyolcszorosára növekedett 1993 óta. Ez azonban nominális érték (többek között az inflációt beleszámítva), így amennyiben reálértékre vagyunk kíváncsiak, akkor azt az adatot kapjuk, hogy megkétszereződött a gyógyszerfogyasztás. Magyarán, a gyógyszerfogyasztás értékének növekedése nemcsak az áremelkedés következménye, hanem a gyógyszerfelhasználás ténylegesen is nő. Érdekes, hogy mennyi pénzt fordítunk a hazai gyógyszerforgalomra; Magyarországon az egy lakosra jutó patikai gyógyszerforgalom 150 euró. … Mindentudás Egyeteme: Dr. Soós Gyöngyvér

Mivel korunkban a technológiai fejlődés sebessége, annak változása – az eredményeket és az azok létrejöttéhez szükséges időt tekintve – sokkal közelebb áll az exponenciálishoz mint a lineárishoz, az elkövetkezendő 10 évben az elmúlt 10 év fejlődési eredményeinek sokszorosa várható. Lesz is mit kifejleszteni, mert a kütyük már nem érdeklik a jónépet, test és tudatmódosítás kell nekik, ehhez a mérgezés – azaz a piac előkészítése a termék igényére és befogadására – már folyik, a megoldás pedig már készül. Meg is lehet venni, attól jobb lesz. Legalább annyira, mint egy ránctalanító krémtől a kép a tükörben…

A túlszaporulatot valahogy kezelni kell.

NASOPAX, a trükkös orrspray

Az allergiások egyik fő fogyasztási területe az orrnyálkahártya tönkretételére alkalmas orrspay, melyből szerencsére bőséges választék áll rendelkezésre.

Mivel ez a betegség nem szokott elmúlni – csak a tünetei csökkennek és erősödnek a környezeti és lelki állapot függvényében – az allergiás ember szépen lassan mindet kipróbálja, aztán mikor a végére ér, kezdi elölről a kísérletezést.

Mai mesénk főhőse a NASOPAX fantázianevű termék, melynek web-oldala se FireFox, se Safari böngészőkkel nem képes adatokat szolgáltatni. Eltekintve ettől az apróságtól, a termék bizonyára jó, nem is a hatóanyaggal van bajom, hanem a trükkös adagolójával.

Amint a csatolt képeken is látható, az ügyes tervezők két apró trükköt vetettek be – gondolom a piaci előny megszerzéséért, mi másért is tették volna -, elsőként azt, hogy az adagoló szívócsövét az üveg aljának közepére irányították. Ezzel nem is lenne gond, ha az üveg közepe nem lenne domború, azaz a szívócső a hatóanyag utolsó néhány százalékát képtelen az ember orrába adagolni, mehet újat vásárolni.

Ha csak 5% ami benne marad (az egész mindössze 10 ml, azaz fél milliliterről lehet szó) akkor is 5%-al előbb fogy el – azaz ennyivel előbb kell újra a patika pénztárhoz járulni -, mint ha minden kifizetett cseppet felhasználhatott volna a vásárló. Ha a 10 ml-ért 1000 forintot fizetünk, akkor 50 forintnyit sikerül kidobni a kukába…

Eddig a fenti terméken kívül nem találkoztam olyannal, aminek középen lett volna a szívócsöve, mind az üveg szélére volt irányítva – ezért készítettem pár fotót, mellétéve egy másik orrspay típust, így jól látszik a különbség.

Elképzelhető, hogy csak nekünk jutott ebből a trükkös üvegből, azaz a tévedés jogát fenntartom – de ennek a véletlennek szerintem igen apró lehet az esélye…

Allergia ellen

Nem szoktam betegeskedni, de van egy szépen mindent túlreagáló immunrendszerem, azaz az allergiások folyamatosan növekvő táborába tartozom.

allergic_rhinitisMint a civilizációs betegségek leglátványosabb példánya, sok-sok embert tesz folyós orrú, szipogó és könnyező előlénnyé. Szépen fogyasztjuk a papírzsebkendőt, az orrcseppet, illetve sokan próbálkoznak a gyógyszerekkel is, melyek hatékonysága szerintem attól függ, mennyire hisz benne az ember.

Én is kipróbáltam párat, ami hatott, attól félhülyévé – álomkór, lelassulás – váltam, a többi meg semmit sem ért.

Néhány éve Bozótól kaptam egy fiola bíborkasvirág (Echinacea purpurea) tinktúrát amit képes voltam folyamatosan, napi apró adagonként beszedni – és bekövetkezett a “csoda”, az allergiás tüneteim teljesen elmúltak! Hosszú hónapokig reggelente az első tevékenységem a mokkáskanálnyi varázsital belapátolása volt. A történetnek azonban vége szakadt, mert megszűnt az anyag forrása, azaz Bozóék nem gyártottak többet.

Kipróbáltam gyógyszertári verziót is, melynek ugyanez volt a neve, sajnos nem sok sikerrel, pontosabban semmilyen eredményt nem tudott produkálni. Innentől újra az orrcsepp függőjévé váltam…

Talán a legfőbb különbség az volt a két drog között, hogy az egyikben – pontosabban annak készítőjében – hittem míg a másikban nem volt bizodalmam, az lett volna meglepő számomra, ha működik.

Viszont ma – azután, hogy néhány hete megfogalmaztam magamnak, hogy nem vagyok allergiás és rá pár napra felhívott Bozó, hogy újra gyártja a varázsitalt – érkezett jófajta szállítmány, holnap reggel újra kezdődik a kúra, remélem ugyanolyan hatékonysággal mint régebben! Lehet placebo is, mivel az ezirányú hitem töretlen, működni is fog.

Minap tettem két érdekes megfigyelést is a témában:

  1. Ha forró vízben ülök legalább fél óráig, megszűnik az orrcseppel megszüntethetetlen orrdugulásom is
  2. Ha mozgok egy kicsit, mászkálok a lépcsőn, bringázok, vagy futok, akkor is megszűnik az orrdugulásom

Gondolom ezt a “járványt” azért nem tekintik komoly dolognak, mert a fogyasztásra nincs rossz hatással…