Álmos videó

Vivi egyik kedvenc verséből csináltam hangos-képes filmszerűséget.

Nem tudom, hogy sikerült-e másfél percben kornyikálva elmesélnem, azt amiről szerintem szólnak ezek a sorok, ha szólnak egyáltalán valamiről. Minden relatív és ezáltal minden szubjektív is talán. Ha az álmos korban ébredni kell, az fájdalmas lesz, még akkor is, ha az élet-vízbe pottyanunk. Hideg lesz és valóságos, csapkodni kell nagyon, hogy el ne merüljünk benne. Aztán megszokjuk és ébren tudunk maradni. Sokáig. Ez lesz a jó benne.

Nem hiszek a sötét dolgokba, bár szükség van rájuk az egyensúlyhoz. De ha lehet, a világosabb érzések felé kacsintgatok, mert az onnan érkező meglepetések élvezetesek. Lehet minden jó, csak a világképet kell hozzáigazítani. Ahol minden rossz, ott a világ képernyőjén van lecsavarva a fényerő.

Bank-büntetés

Tegnap nagyon érdekes álmom volt, bár ébredés után már túlságosan is életszerűnek éreztem…

aluminium_1A FaceBook-on bolyongva kaptam egy üzenetet, hogy egy felhasználói csoport alakult egy bizonyos bank megbüntetésére. Ez a bank rengeteg embert károsított meg – az álomban nem volt egyértelmű, hogy pontosan mivel – ezért a károsultak, felhasználva a közösségi oldal adta lehetőségeket, szervezésbe kezdtek.

A cél egyértelmű volt, a bank tudtára adni, hogy míg az egyes emberekkel – az erősebb jogán – azt csinálhat amit akar, addig egy nagyobb csoport ellen már tehetetlen.

A cél megvalósításának tervezése során előkerültek az erőszakos megoldások is mint lehetőség, de ezt gyorsan elvetették, mivel se a résztvevők nem akartak ilyenben részt venni, se célravezetőnek nem tartották. Az erőszakos megoldás helyett egy nagyon egyszerű ötletet választottak, megjelöltek egy 3 hónappal későbbi napot (ez álmomban pont március 15-re esett :) és azt kérték mindenkitől, hogy addig, vagy akkorra vegye ki a pénzét a bankból.

Miután a chat-en kitalálták a stratégiát, megkezdődött a hadjárat és egyre több emberhez jutott el a felhívás. Sok ezer banki ügyfél kapta meg a körlevelet a FaceBook-on keresztül, majd saját életre kelt és immár mindenki küldte mindenkinek. A levelek végére valaki még azt is odaírta, hogy mivel több ezer ügyfél fogja egyszerre kivenni a pénzét a megjelölt napon, ezért a többi ügyfélnek sincs más választása, menekítenie kell a pénzét. Ezzel beindult a láncreakció, pedig az ötlet megfogalmazása után még csak két nap telt el…

Az eredményt nem sikerült megálmodnom, mert felkeltem – de azt hiszen nagy biztonsággal megtippelhető.

time_person_of_the_year_2006-coverGondolkoztam, hogy miért is juthatott ilyen az álom-eszembe, aztán rájöttem: előző nap a Posta Bank históriáját olvastam valahol. Az már egy régi történet, most már hatékonyabb eszközök vannak az emberek tömegének, viselkedésének, döntéseinek befolyásolására. Ahogy a reklámok által egyszerűen egy irányba terelhetők – lásd tömeges hitelfelvételre buzdítás -, úgy egy másik média által másik irány is kijelölhető. Mindig a kritikus tömeg elérése a feladat, ha az megvan, akkor a hatékonyság garantált. Ez az ad-hoc média, a community site-ok 2006-ban az Time magazinban az év embere címet kapták, ekkor született meg az új hatalmi ág, mely még nem hallatta a hangját.

Úgy gondolom, csak idő kérdése, hogy mikor történik meg a valóságban is a fenti esemény – ha én a jelenlegi helyzetben bank lennék és nem változtatnék a jelenlegi viselkedésemen, lenne félni és félteni valóm.

Az emberek nagy tömegben végtelenül okosak és végtelenül buták egyidejűleg.

Álmos

almos.jpgAz internet korában
Kelhetnénk korábban
Járhatnánk harmaton
Meztelen talpakon
Ujj között fűszállal
Rémült kis bogárral
Csöngetne az Élet!

Itthon vagy? Kérlek,

Nézz ki a kulcslyukon
Én vagyok, nem hagyom
Magára az álmost
Ilyenkor, – namármost’
Szóba elegyednék,
Veled is, bemennék
Kínálnál hellyel is,
Ki tudja, benned is
Pendíthet egy hangot
A húrjára akasztott

Érzelmektől mentes
Hangszer-testű jellem
Hogy bújáról mesélve
A Példákra vetítve
Tanítani tudna,
Nem nagyon, de hogyha

Apró Valóságot a hajhálódba fogva
Éreznéd az ízét, illatát, mert így szép
Fickándozó teste az élet-vízbe vetve
Mint halacska a tóban,
Fogolyként – de jól van

Virtuális Magyarország…

Azt álmodtam, hogy létrehoztunk egy virtuális Magyarországot…

Esztergom-zaszloEz egy social-network volt, természetesen invit-only, nem csatlakozhatott akárki, csak akit már egy tag meghívott. Nőtt is szépen a community, aztán egyszer csak a 100-ból kivált az 1, aki elmondta hogy a 2 nem is magyar. A páratlan számúak 1 mellé álltak, a párosak 2 mellé.

Megkezdődött a furkálás, a párosak közül is komoly osztódás lett, hiszen a fél fölötti hatalom is elég nagy ahhoz, hogy érdemes legyen rá pályázni. Jó kis polgárháborús hangulat alakult ki, már a log-okból kezdtük el visszanézni, hogy a párosakat vajon ki invitálta, ha kiderült hogy páratlan, azonnal leárulóztuk, mehetett valahova máshova és így tovább.

Aztán ahogy letelt az IT-ben az egy emberöltő (azaz kb. 3-4 év) meg is szűnt a virtuális országunk…

Még jó, hogy csak “álom:-)” volt…