A nyelv temploma

A nyelv temploma, a könyv
Vastag kapuja ha döng
Mert betérne rajta az elme
És foszladozó figyelme

A betűkre fonna vékony selymet
Az Istenre, a szóra kapna kedvet
Papjai ott bent az ólom sorokat
Rendben is tartják – óvják a koromat

A régit, az újat, jelentőt és dúltat
Vidámat és kedvest – egy picit még a múltat
A jelent is – azt élem, büszkén ahogy érem
A betűk padsorában most imára rogy térdem!