Írástudatlan istenségek?

Minap, egy érdekes könyvet olvasva merült fel bennem a kérdés, hogy a nagy vallások kiemelt alakjai, főszereplői miért nem írták le azt, amit át akartak adni az embereknek?

Mohamed “biztosan” nem volt írástudó, talán Jézus korában sem minden ács fia tudott írni, de Sziddhártha herceg szinte biztosan tudott, akkor miért nem vetette papírra, vagy kőre azt a néhány fontos mondatot, amit a tanításaiból le lehet szűrni? Ha ők maguk nem is tudtak, vagy nem akartak írni, biztosan találtak volna olyan embert, aki tudott, sőt egy írástudó találta volna meg őket, hiszen neki pont az volt a hivatása, hogy megörökítse a történelmet. Mindkét történet első publikációjára generációkat kellett várni. Olyan időkben, mikor folyamatos háborúk és járványok rövidítették meg a generációk életidejét és ezáltal az információk hordozóiét is.

Bizonyára a vallások mai szószólói jó magyarázatokkal bírnak erre az apró hiányosságra, de azt hiszem ez a magyarázat számomra mindenképpen sántítani fog. Képzeljünk el egy különleges, jóval az általános emberi szint fölötti értelemmel bíró személyt, aki számára a világ már teljesen más képet mutat, mint a megvilágosodása, a tudásának megszerzése előtt. Mindkét világképet ismeri, pontosan látja a különbséget. Képes rámutatni ezen különbségekre és az azokat okozó dolgokra is, sőt össze tudja foglalni mindenki számára érthető módon ezeket az információkat. Ennek tudatában elindul, hogy szóban – ami köztudottan a leghatékonyabb, de az információ pontossága és tartóssága tekintetében a leginkább veszélyeztetett – adja át a tudását nála sokkal képzetlenebb embereknek. Évekig járja az akkori világot és csak beszél, próbálja átadni a tudását, ahelyett, hogy leírná – hiszen emberfölötti tudással bír a történetek szerint -, belevésné egy hegy oldalára, öles betűkkel, vagy belevarázsolná a történetírók gondolataiban a mondanivalóját.

Képzeljük el Einsteint, ahogy a múlt század elején odamegy az utca emberéhez és elkezdi neki magyarázni a fotoelektromos hatást, vagy a későbbi relativitás elméleteit. Esetleg Dawint, ahogy bőszen, átélve a mondanivalóját, magyarázza a bigottan vallásos embereknek az élőlények isteni beavatkozás nélkül létrejött és működő evolúcióját – amit nem is mert megtenni sok-sok évig, csak a fióknak publikált, de publikált, mert a tudás az olyan, hogy publikáltatja magát. Bizonyára a két, vagy több generáció múlva ezek alapján, szóban átadott leírt információn alapuló elméletért, képletekért senki se kapott volna Nobel díjat…

Számomra nagyon nehéz azt elképzelni, hogy egy új világkép, egy mindent megváltoztató tudás megszületését bármelyik ember – még ha olyan különleges adottságokkal is ruházzák fel mint a fenti lényeket – is képes lenne úgy elrejteni a világ elől, hogy csak szóban adja át. Még az ősemberek is publikáltak, vadászatok képeit, állatok vonulását, ami annak idején legalább akkora jelentőséggel bírt, mint a későbbi naptárak megjelenítése, az egyiptomi piramisok, vagy korunk elektronikus információ-birodalma.

Csak az istenségek nem publikáltak?

Nem akarták kőbe vésetni azt a néhány mondatot, ami tanításuk képletét tartalmazza? Minden vallás, minden értékrend összefoglalható néhány mondatban, akár egy palatáblán is elfér. Bizonyára nem lesz mindenki számára érthető, de a Tudás publikálható, leírható, megörökíthető. Ha az arra hivatottak nem örökítették meg, annak sok oka lehet, de ez már dualizmushoz vezetne…

Talán fontosabb kérdés, hogy az utánuk jövők milyen céllal és milyen hivatkozási alappal vetették papírra a történeteket és mi alapján szűrték és rendszerezték az információkat. Nem tudományos értelemben, hanem elsősorban a cél alapján lehetne fontos ez a válasz. Bár, ha jobban belegondolok, egyáltalán nem is érdekel a válasz, mert az csak valami ügyefogyott teória lehet, ami annyit sem ér számomra mint a ma információnak nevezett hírfolyamok adta “tudás”.

Probléma megosztás

Ha valaki megkeres, megtisztel minket azzal, hogy elmondja a problémáját, akkor két iránya lehet az együttműködésnek, az egyik egy azonosulás, a másik egy alternatíva mutatás.

buddha_faceMás ember problémájával azonosulni nagyon veszélyes dolog, mégis sok embert ismerünk, aki ezt hivatásszerűen műveli. Elég elmenni egy kórházi váróba, ahol két ismeretlen – vagy csak felületesen egymást ismerő – ember szóba elegyedik, hamarosan egymás betegségeivel azonosulnak. Teszik mindezt ahelyett, hogy rámutatnának valamiféle reményre, alternatívára, pozitív előjelű dologra. Talán ezt nehezebb megtenniük, talán azt hiszik, hogy nem elég empatikus a viselkedésük és nem az elvártnak megfelelő reakciót adják.

Furcsa kontraszt, hogy a váróból bekerülve a rendelőbe már ismét más embernek kell elmondaniuk a problémájukat, akinek viszont esze ágában sincs azonosulni azzal, ő a megoldást fogja keresni. Méghozzá a vegyi, vagy fizikai megoldások Mikulás-zsákjában keresi a problémához legjobban illő gyógymódot, majd magabiztosan előhúzza és átadja a csomagot az arra áhítozó ügyfélnek. Van benne virgács, meg szaloncukor is, továbbá a csomagolására sem lehet panasz – el lehet vonulni a kasszához, a probléma megoldása megtörtént. Már csak hinnie kell benne az ügyfélnek, hogy a kockacukor tényleg hasson.

Ha alternatívát szeretnénk felvillantani a problémával küszködő ember számára, akkor sokkal felkészültebbnek kell lennünk, mintha azonosulni szeretnénk vele. Ez a nehezebb pálya, viszont talán ez az egyetlen értelmes irány is egyben. A depressziós embert egy másik depressziós nehezen tudja kikezelni, két alkoholista is könnyebben talál rá közös nevezőként egy bizonyos ital nevére, mint arra, hogy tehetnének mást is az önsajnálat és a gurgulázás helyett.

Az alternatíva egy lehetséges kiút, egy új aspektus, ami a változás lehetőségét rejti magában. Ha valaki megosztja velem a problémáját, nem feltételezem, hogy nekem akarja adni, hogy hordozzam én is. Azt gondolom ilyenkor, hogy valami változást szeretne elérni, de egyedül nem megy neki. Egyedül nehéz is változtatni, nagyon nehéz. A két dimenzióban mozgolódó pontszerű valaminek nehéz rájönnie arra, hogy három dimenzióban ő több irányba is mozoghatna. Márpedig a komoly problémák szinte minden esetben dimenzió-vesztéssel, látásmód-beszűküléssel járnak. Rosszabb esetben már a probléma lesz maga a dimenzió, a megélt valóság és azon kívül már csak elérhetetlen mesevilág, fölösleges képzelgés van – legalábbis a probléma hordozója számára. Innen pedig egyedül, önerőből csak valami kritikus esetben, vagy különlegesen erős tudatos viselkedés esetén lehet kimozdulni. Ekkor a probléma hordozója maga mutat rá az alternatívára, arra amire ezen szint elérése előtt képtelen volt ráismerni.

buddhaMásik aspektusból vizsgálva egy eltúlzott azonosulás lehet alternatíva is, hiszen a hallgató azonosulva a problémával azt kiegészíti a sajátjával, így a problémás ember számára a sajátja kisebbnek tűnhet. Csakhogy egy ilyen hallgatói viselkedés természetszerűen magával vonja a problémás azonosulását is, azaz mindkét fél egy jóval nagyobb problémával rendelkezik a beszélgetés végén, mint azelőtt.

Buddha beszédei: AZ INDULATOK MEGSEMMISÍTÉSE [MADDZSHUMA-NIKÁJA 2.]

– Szerzetesek, mondom nektek, az indulatokat az tudja kiirtani, aki ismeri őket, látja őket, nem pedig az, aki nem ismeri őket, nem látja őket. Ám aki ismeri őket, aki látja őket, kiirtásukat megkísérelheti okos elgondolással, vagy oktalan elgondolással. Aki oktalan elgondolással kíséreli meg, abban feltámadnak a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig erősödnek. Aki viszont okos elgondolással kíséreli meg, abban nem támadnak fel a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig megsemmisülnek.

A problémához, annak környezetéhez szorosan kapcsolódó “tudás” sok esetben nem oldja meg, hanem konverzálja, mutációra kényszeríti a problémát…

Shunryu Suzuki: A Zen Szellem, Az Örök Kezdők Szelleme

Egy ismerősöm kérésére néhány hete könyv (PDF, E-Book) formátumúra tördeltem – és kicsit javítottam a helyesíráson is benne – a Terebess által publikált Shunryu Suzuki anyagot… Hátha valakinek szintén erre van szüksége, ezennel megosztom.

Shunryu_Suzuki-A_zen_szellem_az_orok_kezdok_szellemeRendesen elolvasni még nem volt alkalmam, de azért feltűnt benne néhány érdekes gondolat:

Semmi rajtatok kívüli nem tud nehézségeket okozni nektek. Saját magatok hozzátok létre a hullámokat szellemetekben. Ha úgy hagyjátok szellemeteket, ahogy van, megnyugszik. Ez a szellem az, amit nagy szellemnek neveznek. Ha szellemetek valami rajta kívülivel áll kapcsolatban, akkor az kicsiny szellem, korlátozott szellem. Ha szellemetek nem valami mással van kapcsolatban, akkor szellemetek tevékenységében nincs dualista felfogás. Szellemetek tevékenységét csupán hullámainak fogjátok fel. A nagy szellem mindent magában tapasztal.

Értitek a különbséget a két szellem között? A mindent magába foglaló szellem és a valamivel kapcsolatban lévő szellem között? A kettő valójában ugyanaz, a felfogás az, ami különböző, és az élettel szembeni magatartásotok is felfogásotok szerint alakul különbözőképpen.

Az, hogy minden a szellemben foglaltatik benne, a szellem lényege. Ennek tapasztalása a vallásos érzület. Még ha keletkeznek is hullámok, szellemetek lényege tiszta, olyan tiszta, mint a hullámzó tiszta víz. A víznek valójában mindig vannak hullámai. A hullámok a víz gyakorlata. Víz nélküli hullámokról vagy hullámok nélküli vízről beszélni: tévedés. A víz és a hullám egy.

Egyénként élsz ezen a világon, de még mielőtt emberi lény alakjában jelensz meg, már itt vagy, mindig itt vagy. Mindig itt vagyunk. Értitek? Azt hiszed, hogy születésed előtt még nem voltál itt. De hogy lehet az, hogy megjelensz ezen a világon, ha nincs te? Mivel már vagy, megjelenhetsz a világban. Ugyanígy, az sem lehetséges, hogy eltűnjön olyasmi, ami nem létezik. Mivel van valami, el is tűnhet az a valami. Lehet, hogy azt hiszitek, hogy ha meghaltok, akkor megszűntök, s már nem léteztek többé. Ha eltűntök is, valami, ami létező, nem lehet nem-létező. Ez varázslat. Mi magunk semmilyen varázslattal sem bűvölhetjük meg a világot. A világ önmaga varázsa. Ha nézünk valamit, el tud tűnni szemünk elől, de ha nem igyekszünk meglátni, az a valami nem tud eltűnni. Mert figyelitek, megszűnhet, de ha senki se figyeli, hogyan szűnhet meg bármi is? Ha figyel valaki, megszökhetsz előle, de ha senki sem figyel, nem tudsz megszökni saját magad elől.

Letöltés: Shunryu Suzuki: A Zen Szellem, Az Örök Kezdők Szelleme