Valami körül forog

A gondolataink mindig valami körül forognak… Ezt mondjuk és ezt gondoljuk, de értjük is?

Vajon mi körül tudnak forogni gondolatok és miért forognak valami körül olyan dolgok amik biztosan nem tudnak forogni? Hacsak nem a gondolatok gravitációs vonzásáról van szó, mikor is egyik gondolat vonzza a másikat, pályát ad neki. A fejünkben komplett univerzum van, mely pillanatról pillanatra változik. Új csillagok és naprendszerek születnek benne, intuitív fekete lyukak és nyugodt területek. Az erősebb vonzással bírók maguk köré gyűjtik a gyengébbeket. Egy erőset csak egy másik, még erősebb képes kioltani, a gyengék pedig kötelezően és törvényszerűen csak forognak az erősebbek körül…

A félelem az egyik legerősebb fekete lyuk, mely iszonyatos erővel szippantja be a körülötte álló gondolatokat. Már a félelem létrejöttéhez is kell valami nagy tömegű gondolat, mely magába roskadva létrehozza ezt az erős vonzást. Az ilyen roskadás előtt születik meg és erősödik fel vörös óriássá a ragaszkodás, mely a félelem későbbi táplálékát, erejét szolgáltatja. Tárgyiasult szükséglet nélkül nincs ragaszkodás, ragaszkodás nélkül nincs félelem. Minél nagyobb a tárgyiasult szükséglet elképzelt értéke, annál nagyobb a félelem tömege és ereje. Nem csak kis dolgoknak lehet nagy az elképzelt értéke, hanem nagy dolgoknak is lehet kicsi. Ezt is más gondolatok vonzása határozza meg, minden szükségszerűen valami körül forog, nem tud egyedül lenni.

Mikor az emberek gondolatai a félelem körül forognak, elkezdik megvalósítani azt az állapotot amitől félnek. Olyan erővel képes ez az érzés befolyásolni az összes gondolatot – és ezáltal a tettet is – hogy rendkívül nehéz ellene tenni. Ha háborút szeretnél kirobbantani, érd el, hogy az emberek féljenek tőle. Ha azt szeretnéd, hogy a népedet, fajodat baj érje, érd el, hogy aggódjanak a sorsuk miatt. Az idevágó eredmények szépen kiolvashatók a történelemkönyvekből…

De miért olyan nehéz az ilyen nagy tömegűre hízott gondolatokat kiverni a fejünkből? Hogyan lehet egy még nagyobb tömegű valamit létrehozni, ami kioltja az ilyen erős vonzást?

Ezekre a kérdésekre nem hiszem, hogy lehet általános, örök érvényű választ adni, már csak azért sem, mert az is lehet, hogy a megközelítés rossz. Meg akarunk oldani egy problémát, amit mi magunk hoztunk létre. Mindig létre lehet hozni megoldhatatlan problémákat, ez viszonylag egyszerűen megy bárkinek. Inkább az a kérdés, hogy kell-e nekem a probléma, azaz akarok-e a megoldásával foglalkozni. Ha akarok – kalandvágyból, mazochizmusból, vagy csak azért hogy mások figyelmét magamra vonjam – akkor uccu neki, legyen. De ha nem akarok és tudom azt is, hogy nem vagyok képes úrrá lenni rajta, hát ne hozzam létre. Nem kell mindig megfogni a vasaló talpát, hogy megégesse a kezünket.