Sikeres nap – iBook és pakolás

Ma sikerült jól eltávolodnom a melótól, mert már semmi örömet nem okozott…

Helyette megjavítottam a régi iBook G3 clamshell törött tápcsatlakozóját, komoly harcok árán lebontottam a ráöntött műanyagot, majd sikeresen újra-forrasztottam a huszonnégy voltos kábelt. Kapott szép piros szigetelőszalag borítást, működik újra mint a kisangyal – a jojó alakú tápegység és a köré feltekerhető kábel nem semmi találmány. Jó kis gép ez – bár a kölykök már csak a gyorsabbat preferálják, ezért lassan feledésbe is merül szegényke -, talán az egyik legmasszívabb szerkezet amivel eddig találkoztam, főleg a billentyűzete tetszik, nagyon jól használható. Az aksija már nem áll a helyzet magaslatán, de szünetmentes helyett megteszi. A gép DVD olvasója simán viszi a lemezeket, a filmeket is akadozás-mentesen játssza le. Ez a masina tiszta szekszésnyújork-érzés, van kihajtható fém füle, amit megragadva máris egy márkás tatyót vihetünk a soppingba.

A tárolónkat a pincében megtámadta a penészhadsereg, köszönhetően a ház vacak szigetelésének. Ezért a cuccaink nagy része elindul a konténerbe, majd onnan a szeméttelepre. Ebben az a szép, hogy végre megszabadulunk egy csomó vacaktól. Igaz, hogy taknyom-nyálam egybefolyt míg pakoltunk, de ez is jól alakult, van látszatja. Igaz, ez jelenleg nagy rumli formájában testesül meg, de van. Nem olyan mint az IT…