Felnőtt telefonok

Még valamikor 2007. januárjában csodálkoztam rá az Apple telefonjára először, úgy mint technológiára, mint megjelenésre és mint ötletre. Azóta eltelt három és fél év, és nem vettem magamnak iPhone-t…

Annak, hogy nem vettem magamnak ilyen almás okoskát, több oka is volt. A legkomolyabb ok, hogy nem akartam vele foglalkozni. Ismerem már magam annyira, hogy egy ilyen kütyüvel a maradék szabadidőmet is ügyesen el tudnám pazarolni, elkezdenék fejleszteni rá, töltögetném rá a jobbnál jobb cuccokat, stb. Az tűnt a legjobb megoldásnak, ha jó messziről nézem. Szép, mint az oroszlán az állatkertben, de otthonra nem kéne. Nem utolsó sorban ez egy önuralmi teszt is, hiszen vehetnék magamnak ha akarnék, csak azon múlik, hogy akarok-e.

Nos, a post gondolatindítója az volt, hogy a héten kezembe került egy Android-os (HTC) masina is és meglepődve tapasztaltam, hogy már – az iPhone-on kívül is – létezik használható állapotú felülettel megvehető telefon! Erre jó sok évet kellett várni, mert a Symbian és WindowsCE/PocketPC/WinMobile (ehh, mennyi vacak név ugyanarra a vacakra) uralta telefonokra mindent el lehet mondani, de azt, hogy használhatóak lennének, semmiképpen. Pontosítok, számomra nem használhatóak, arra semmiképpen, amire kellene. Nem elég hogy lassú, de ronda és nehézkes is benne bármit megtalálni, bónuszként instabil és drága. Megszokta a nép, mert ez van, nyomogatják is bőszen. Sok sikert hozzá.

Jelenleg két telefonom van – eljön majd az az idő is, mikor egy sem lesz, ez egy konkrétan elérendő cél amit már régen kitűztem magamnak – az egyik egy fapad Nokia a másik egy öreg Nokia. No nem azért, mintha a Nokia gumicsizma jobb lenne a többinél, hanem azért mert így alakult. A fapad egy céges eszköz, mikor lehetett választani ezt választottam, mert ez volt a legolcsóbb, legegyszerűbb. Az öreg meg már velem van jó régóta, az egy 9110-es Communicator, GEOS operációs rendszerrel, 486-os processzorral, kapcsolható háttérvilágítással és monokróm kijelzővel. Vasak ezek, jobb lenne ha nem kellenének, de egyelőre kellenek. Adok nekik enni időnként és ennyi.

A héten jelentette be az Apple a legújabb, csili-vili, sokmindenttudó iPhone vasat és a hozzá frissített iOS-t (nekem erről mindig a Cisco jut eszembe, nyomtam én konzolon sok betűt abban a remekben) is. Dupla kamera, dupla mikrofon, dupla felbontás, dupla élvezet. Mindent megy a zsebbe, mindig ott lehetünk a drót végén. Még hogy chip-et rejtenek a vakcinák… Fenét. Rálógatjuk mi magunkat arra a drótra, még fizetünk is érte, csak csillogjon a csipesz. De az se nagy baj ha nem csillog, ha kicsit sárga, kicsit savanyú – csak legyen a mienk. Ha tulajdonlom, akkor az az enyém, akkor az onnantól én vagyok. Csak ezt nem könnyű megérteni.

Egyszóval azt hiszem kockaként kijelenthetem, hogy 2010-re felnőttek a telefonok – pontosabban lehet olyan telefont (operációs rendszert) választani, ami felnőtt, a többi marad a homokozóban továbbra is -, azaz lehet emberi módon használni őket. Immár nem csak egyből és a vacakokból lehet választani, van kettő is, már ha fontos ebben is az alternatíva. Jó érzés az informatikában is azt tapasztalni, hogy ha valami nagyon rossz irányba megy, gyorsan kitermeli azt, ami majd a jó irányt adja. Részben megtörtént ez az asztali operációs rendszerekkel is, bár ott még a Linux/Android platform várat magára. A szerverek tekintetében még nem érzek változást, de azt hiszem, az elkövetkező években ott is történni fog valami “forradalmi”. Ráférne. Ugyanúgy, mint a fejlesztői környezetekre és programnyelvekre is. Az evolúció gonosz dolog, a hullámok úgyszintén.

Simple Video Converter

Egy apró, de mégoly ravasz szerszámot eszkábáltam így saját örömre…

Erre az egyszerű videó konvertáló widget-re elsősorban azért volt szükségem, mert a családi fényképezőgépünkkel készült videókat (QuickTime/Motion JPeG) macerás volt konvertálgatni olyan formátumba, amit az asztali lejátszók is képesek elfogyasztani. Mivel a parancssori ffmpeg használata nem mondható túl elegánsnak a mai időkben, ezért fogtam a DashCode-ot és legyártottam hozzá ezt a frontend-et.

A widget-et igyekeztem a lehető legegyszerűbbre tervezni, ezért van a használata során néhány megkötés. Az első ilyen a videó file típusok listája (*.mov, *.flv, *.mpg, *.divx, *.avi), ezeket a felső legördülő listából lehet kiválasztani. A második megkötés, hogy a videókat csak bizonyos alkönyvtárakon (Downloads, Desktop és Movies) belül keresi meg, így gyorsabb és egyszerűbb lett a konvertálandók kiválasztása, file selector nélkül természetesen. A megjelenő listában egy videó file nevére kattintva az alsó fekete területen elkezdődik annak lejátszása, feltéve ha a QuickTime képes az adott formátumot értelmezni. A kijelölt videó, vagy videók (működik a multi select is) konvertálása a “Start” gomb megnyomása után kezdődik, az DivX videók a forrással megegyező könyvtárban fognak megjelenni a procedúra végén, az eredetivel megegyező néven, “.avi” kiterjesztéssel.

Nagyjából ennyi is a program ismertetője, kár lenne rá több szót vesztegetni, jó szórakozást hozzá…

Letöltés: Simple_Video_Converter.zip

Az asztali lejátszók által támogatott és lejátszott DivX videó formátum előállítására hivatott a Simple Video Converter névre keresztelt Dashboard widget. Az újabb digitális fényképezőgépek közül több (pl. a Panasonic Lumix széria) QuickTime Motion JPeG formátumban rögzíti a videókat, melyek konverzió nélkül igen nagy helyet foglalnak, ráadásul csak számítógépen jeleníthetők meg. Ezen túl a widget a videó-megosztó oldalakon használt Flash videó (flv) formátum konverziójára is alkalmas, így letöltés után ezekből a file-okból is előállítható DivX (Small, Medium, Big) formátumú videó. Ezen túl az Flash alapú videó lejátszók (FLV), az iPhone, a Sony PSP és az iPad által szeretett formátumok előállítására is van lehetőség, csak a megfelelő outputot kell kiválasztani hozzá…

Az alkalmazás megkeresi a felhasználó könyvtáraiban található videókat, majd lehetőséget ad előnézetre, illetve kiválasztható a DivX file mérete – ezáltal a minősége is – ami alapján a konverzió megtörténik.