Kellemes és Boldog

Így, az év végének közeledtével minden irányból záporoznak a Kellemes Ünnepeket és Boldog Karácsonyt promótáló levelek, üzenetek, kívánságok. Mint egy spam-kampányban, kívánunk és kívánunk, sok esetben azt se tudjuk hogy mit és azt sem, hogy pontosan kinek…

De mit is jelentenek ezek a mondatok, jelentenek-e egyáltalán valamit?

Kellemes Ünnepeket – hát ez így magában kicsit slendriánul hangzik, egyrészről az ünnephez tartozó többesszám, másrészről az ehhez tartozó kellemeskedés okán. Talán azt akarja jelenteni, hogy Érezd magad kellemesen az elkövetkező ünnepen.  De ez sem biztos.

Boldog Karácsonyt – ez sem gyenge felszólítás arra, hogy igenis tessék boldognak érezni magunkat a Karácsony időpontjában. Hirtelen boldoguljunk meg, ha már az év többi háromszáz-egynéhány napján sikerült boldogtalannak lenni.

Karácsonyi gyertyaMost úgy gondolom, hogy ezek a mondatok a keresztény ipar és a tömörített mondanivaló termékei, ha egy kicsit értelmezni kezdjük őket, nem szólnak semmiről. Talán annyit jelentenek és érnek, mint egy Jó napot, vagy egy Viszlát. Funkciójuk kimerül az ismerősök irányába meglendített üdvözletben – kicsit jobban belegondolva már ez a szó sem azt jelenti, amit a szótöve mondana -, valami olyasmiben, hogy tudom, létezel, ezennel megpingellek. Ha ugyanazt a sablont küldöd vissza, máris rendben az ICMP ECHO…

Ezzel együtt nálunk is szépen teltek az ünnep napjai, igyekeztünk egy kicsit többet figyelni egymásra – zenéltünk, olvastunk, játszottunk. Szegény Jézus, Mária és József gyermeke, akiről ennek az ünnepnek szólnia kellene bizonyára forogna a sírjában, ha megtudná mit adnak el nekünk az ő nevével. Vagy mosolyogna egyet, összekacsintana valamelyik buddhával, vagy jógival a környéken és azt mondaná: “Legalább ennyi időre sikerült ezeket a bárányokat visszaterelnünk az óljukba!”. Az ólon természetesen nem a falakkal körülvett területet, hanem a falak nélküli, pontosabban az ezeken a napokon leomló falaktól megszabaduló, az emberi kapcsolatokat előtérbe helyező teret értené…

Félek, hogy a harcos, hódító kereszténység – szinte az összes divízióját beleértve – közel sem arról szól, amiről az ünnepelt beszélhetett. Óriási, hideg kőtemplomokat építettek a nevében, teljes népeket irtottak ki és számtalan “szent” háborúhoz használták fel, mint motivációt – azzal együtt, hogy tudták, Jézus ezeket nem tűrte volna el. Királyuknak választották, de folyamatosan átverik, és ünnepeltetik mindenkivel, legyen az keresztény, vagy más vallású. Számomra semmi jó érzés nincs ezzel a viselkedéssel kapcsolatban, se kellemes se boldog. Hiába írunk valamit vastag könyvbe, fogalmazunk meg bonyolult módon, attól az még nem hitelesíti a hiteltelenséget. Ha Jézus valóban létezett, akkor nagyon nem figyel már arra, amit okozott a cselekedeteivel, pontosabban amit tettek a cselekedeteire hivatkozva, a nevében. Ha figyelne rá, szétcsapna közöttük, úgy “egyazisten” módján… Külső szemlélőként én úgy látom, hogy ezek a vallások elsősorban a kirekesztésről és nem a befogadásról, az elfogadásról szólnak. Nem a mosolyról és a szeretetről, hanem a komorságról és a haragról, a – pokoltól és az istentől való – félelemről. Talán ez alól csak a Karácsony, pontosabban a Szent este a kivétel, ekkor csak angyalok vannak, szó sincs félelemről… Ekkor még embergyermek a most született gyermek, még nincsenek papjai és követői.

A Karácsony a gyermekekről szól. Nekik még nagyon fontos, hogy jöjjön a Jézuska, hozzon is bármit. Nekik nem számít a szobába tuszkolt fenyőfa mérete, csak az, hogy legyen. Ez a spirituális élmény öröklődik, generációról generációra jön a Jézuska, létezik a várakozás, angyalokkal telik meg a levegő. Kár, hogy ezeket az angyalokat már csak a gyermekek látják, a felnőttek nagy része számára teher a mese megteremtése és a megélése is.

Az, hogy valami Kellemes, vagy Boldog, hogy valaki így érzi-e magát, felnőtt korban már nem ünneptől függ. Sokkal inkább saját magától, a gondolataitól, a világhoz való hozzáállásától. Ha az ember körülveszi magát olyan emberekkel, akik hozzáadnak és nem elvesznek az élményből, megszületik az ünnep. Bármikor, bárhol, kellemesen és boldogan.