Leszokás

Sokszor mondogatom magamnak és a körülöttem élőknek is, hogy változtatni akkor kell, amikor megtehetjük és nem akkor, amikor rákényszerülünk…

Magam is e szerint próbálok élni, ha lehet kísérletezek, változtatok. Nálunk a bútorok sem bírnak ki 1-2 hónapnál többet egy helyen, mindig változtatunk valamit. Vagy azért, mert azt gondoljuk, hogy a jelenlegi állapot nem tetszik – ezt általában pár hónap múlva megcáfoljuk magunknak, mikor meglátjuk a berendezés akkori állapotát egy fotón -, vagy egyszerűen szórakozásból. Mert megtehetjük…

Valamikor a nyár folyamán gondoltam egyet és egyik napról a másikra leszoktam a reggeli és déli kávéról, azóta egy kortyot sem ittam. Bár így téli reggeleken néha jól esne az édes, forró fekete lötty, de annyira nem kívánom, hogy újra elkezdjem iszogatni. Hasonlóképpen tettem a hússal és húskészítményekkel is, egy jól sikerült bográcsozás után döntöttem úgy, hogy eddig tartott nálam a húsevő korszak. Nem kényszerített a döntésre semmi és senki, valójában ez a szép benne.

Az életünk folyamatos rászokásokból áll – húsevésre, dohányzásra, alkohol ivásra, tévézésre, netezésre, vásárlásra könnyedén rászoktunk már. Leszokni sem nehezebb, csak az irányvektor más. Minden leszokás valójában egy átszokás, tehát egy valami másra, újra való rászokás. Mégis azt mondjuk, azt hazudjuk, hogy nehéz…

Ezek a cselekvések – beleértve a táplálkozást, kommunikációt, öltözködést, mindent – tanult, sokszor ellenőrizetlen forrásoktól átvett dolgok, azt gondoljuk róluk, hogy így kell lenniük. De miért, és mi okból kell úgy lenniük, máshogy nem lehetnek? Dehogynem. Egy döntés kell csak és máris mások lesznek. Nem fáj az, minél több ilyen döntést hozunk meg, annál könnyebb lesz a következő és annál nevetségesebbnek tűnik majd az elsőhöz való ragaszkodásunk.

Univerzum a csészében

Csak pörgött, forgott és megjelent az Univerzum egy apró szelete a csészémben. Fenségesen, nyugalmat árasztva, gyönyörű mozdulatokat téve.

Nem kellett hozzá távcső sem, itt volt ebben a meleg kávéval teli csészében, táncolt a gőz alatt a hab csillagrendszere. Dax Johnson “Merciful Dwelling” című zenéjére komponáltam gyorsan ebből az érzésből egy rövid videót.

Nemrégiben fejeztem be John Gribbin, Az idő születése című könyvét – melyben sajnos a helyesírási hibák száma már szemet szúr – és harminchét éves koromra megértettem, hogy miről is szól a csillagászat. A legkevésbé sem arról, amit eddig képzeltem róla, hogy csillagászok bámulják távcsővel az eget, röpködő UFO-kat és életjeleket keresve. A csillagászat valójában a matematika, a fizika, a kémia és egy szint fölött a filozófia is egybegyúrva.