Kerti házikó

A család már jó ideje nyaggat azzal, hogy népesítsük be a kertet tűzrakó hellyel, homokozóval, hintával, játékokkal, kis kerti házzal… Ezen a nyáron egy része megvalósult ezeknek a vágyaknak, méghozzá mindannyiunk örömére.

Ez azért nem volt egyszerű kérdés, mert az én álláspontom az, hogy nem kell hinta és homokozó a kertbe, hiszen azért van a játszótér. Ráadásul a játszótéren gyerekek is vannak akikkel lehet játszani, meg felnőttek is akikkel lehet cseverészni – a játszótér egy közösségi hely. Nem csak kő, fa és homok. Egyszóval ilyen dolgokért, tárgyakért egy fillért sem vagyok hajlandó kifizetni, egyrészt mert 5 perc sétányira vannak gyönyörű játszóterek a környéken, másrészt meg úgyis kihasználatlan lenne itthon az idő nagy részében.

Ezzel szemben az érem másik oldalán az látszik, hogy a gyerekek most kicsik, most szeretnének ilyen élményeket. Több és több élményt – ahogy mi képzeljük ezt róluk. Az ő fejükben nem tudom ez miként jelenik meg, ők inkább az aktuális pillanatnak élnek, nem a következőnek.

Egy szó mint száz, kompromisszum született, lesz homokozó, meg bunker, meg bármi, de csak a birtokon, vagy a környéken meglévő anyagok felhasználásával, azaz “nulla forintból”. Legyen meg az alkotás, a kreativitás élménye, én már kinőttem abból, hogy berontok egy boltba, kiválasztom, kifizetem és már itt is van. Volt ilyen idő nálunk is, sok pénzből lett sok tárgy, amelyek nagy részétől már sikerül megszabadulni.

Elsőként a tűzrakó hely készült el, a kert végén található földkupacok alól sikerül kiásnunk több nagy sziklát, amelyeket körbe rakva megszületett az eszköz. Ezt már bográcsozással sikerült is tesztelni, jól szerepelt. A következő a homokozó volt, ehhez az egyik kivágott fenyőfánkat használtuk fel, a kugliknak ástam egy kis mélyedést, majd négyzetet formálva alakult ki a homokozó kerete. Nem EU-konform az biztos, de funkcionálisan megfelelő. Homok még nincs benne, majd arra is sor kerül.

A legnagyobb falatnak a “bunki”, azaz a kis kerti ház tűnt, akkorát kellett építeni, hogy beférjenek a csajok, azaz három-négy gyerkőc elbújhasson benne. Agyaltam egy kicsit a megoldáson, de tőlem szokatlan módon kihagytam mindenféle tervezést, elő-tanulmányt. Mikor mások így csinálnak valamit a hajam az égnek áll tőle… Ezt a házikót az intuícióm építette fel, jött minden magától. Akár egyfajta csodának is mondhatnánk, mert egy évvel ezelőtt még egy villanykörtét sem csavartam be, nemhogy fűrészeltem, vagy szereltem volna bármit. Játék volt – az élmény ami miatt érdemes valamit csinálni, az alkotás élménye.

A kertben a kocsibeálló végén a betonozott részt találtuk alkalmasnak mint helyszín, a nagy diófa alatt védve lesz a házikó a naptól is. Technikailag az építményt 11 darab jó minőségű (MÁV, EUR) raklap alkotja, melyet egy barátunktól kaptunk, ahol fölöslegessé vált az építkezésen. Szintén tőle származik a zöld zsindely, melyek egy része ugyan törött volt, de egy ilyen építményen az effajta tökéletesség nem szempont. Négy darab fekvő raklap alkotja az épület alapját, ezekre helyeztem el állítva a hét oldalfalat, ügyelve arra, hogy a súlypontok illeszkedjenek az erős felületekre. Csak a raklapok közel 300 KG súlyúak, ehhez jönnek még a faanyag, illetve a belső padlóhoz használt padlólapok kilói, ami egy közel fél tonnás építményt eredményezett. Még bejárati ajtót is sikerült találni, egy kidobott konyhaszekrényről megmentve. A faanyag kivétel nélkül a felújítás során leszedett lambériából származik, még a szögeket is azokból mentettük meg. A raklapok réseit ezekkel a lambéria elemekkel fedtük be, ezzel egyfajta ruhát is kapott a házikó. A kis teraszt szintén fenyő lambéria borítja, míg a belső 135×160-as padlón alul hungarocell, rajta a konyha burkolásakor megmaradt csempe és padlólapok és legfelül zöld műfű teszi otthonossá és tisztán tarthatóvá. A szellőzésről jópár apró rés és lyuk gondoskodik, nem volt cél a szigetelés.

Az épület áll, elég masszívnak tűnik ahhoz, hogy a gyerekek benne játszanak, remélem valóban élményt fog nekik nyújtani – nekem az volt a vele való munka. Összesen 4 munkanapnyi időbe került az elkészítése, azaz két hétvége alatt megcsinálható – ha az időjárás is úgy akarja. A házikó későbbiekben talán kap még egy kis lakkozást, vagy festést, attól függően, hogy milyen alapanyagra bukkanunk.