Quimby

A Quimby zenéje, valója sokkal inkább része a kortárs magyar művészetnek, mint azt most képzeljük… Az írás apropója ez a halom, ami megérte a pénzét – ezt jó néha kimondani, az ablakon vasvillával lapátolt, szemétre költött filléreinkkel szemben.

„Mikor letértem az útról, pontosan tudtam,
hogy ahova lépek, ott nem nő virág
Néztem jobbra, balra, és a lidércfény
kicsalta szememből a lámpavilág-romantikát”

Mindegyik albumukat vesézhetném, de nem teszem – célkeresztben a Family Tugedör, annak is DVD melléklete. Ha ez a lemez nem lett volna benne a dobozban, vinnyognék, hogy besztoffot sóztak rám, mert azt. De benne van és ez kárpótol!

Nos, nem a film – legyen az a family -, hanem a koncertek. Mert azok festik le igazán a tugedört, valami teljeset, egységest, a hibáival is kifogástalan produkciót. Aminek van eleje, vége és ereje; basszusa, ritmusa, improvizációja és dinamikája, kiegészülve mondanivalóval és egyéniséggel. Mondhatnánk rá, hogy elemi profizmus, vagy magabiztos értékérzet. A szövegek kortalanok – húzzák magukkal a zenét is, ezáltal az is kortalanná válik.

A DVD-re is igaz ami a Quimby termékeire úgy általában, nem találok benne fikázni valót – pedig ez elég ritka eset nálam! A tartalom és a forma nagyon egyben van, a kép és a hang is olyan amilyennek lennie kell. Ezt sem torrent site-okról kellene beszerezni, tessék elmenni érte a boltba!

Gyertek szerelmesek, na rajta, rajta!
Játsszuk el, hogy van pokol!
Nem én vagyok az ördög,
csak a magyar hangja.
Rendezte: vér és alkohol.

Irigy vagyok, nagyon. No nem a színpad miatt, hanem ami mögötte van, egymást erősítő, kiegészítő és munkájukra igényes emberekre. Számomra az az üzenete a lemeznek, hogy ezért érdemes…

Borizás – MüPa

Tegnap este (2007. július 8.) a Művészetek Palotájában zengtek a húrok, egy amorfördögökrivájvölbendnek induló hangulatban. Sajnos a sorok kicsit foghíjasak lettek a beülés után, ami csak azoknak baj, akik a foghíjon lettek volna, azaz nem jöttek el.

Ami azért érthetetlen is kicsit, egy ördögös bulin megjelentek a széles néptömegek mindig, talán nem tudták, hogy ez se nagyon más – vagy tudták, hogy az… Ilyen esetekben a mennyiség azért nem mérvadó szerencsére, de a fellépők szempontjából a “teltház” mégiscsak telt ház.

Most ugyanis Péterfy Bori töltötte be a színpadot, a légteret és a hangteret is. Persze nem egyedül, mert úgy nehéz – de lassan úgy is menni fog majd. Bár nehezen vizuálom gitárral a kézben, vagy zongora mögött, de ki tudja mit hoz a jövő, talán hárfa lesz a párja.

Központnak pedig lennie kell, mert anélkül összevissza forognak a bolygók. A nőtlen Amorf Ördögök koncertek miatt mekkora hiszti volt, most meg ez van, nős lett, fiúkkal a zengedában.

Nekem a hangzás – úgy tűnik az utóbbi időben erre egyre kényesebb vagyok – nem volt az igazi, jobbat vártam a Palotától. A megszokott “amorfos” szintet azért hozta, de Bori hangjára érdemes lett volna jobban hangosítani, sokkal jobban. A trombita szintén gyengus volt, ezzel szemben az ütősök nagyon betaláltak. Brusi akkordjairól nem nyilatkozom, az egy külön tanulmány lenne… :) Lovasi úr és Bori úrhölgy duettjéből szinte semmit nem lehetett érteni, pedig minden bizonnyal azért volt szövege, hogy értsük.

Tehát a környezet adott volt, a lendület is, szépen kerekedett a dolog, az első számtól rendben volt minden azoknak, akiknek volt szívük és fülük hozzá. Ez a rendbenség szép teljesítmény a harmadik koncerten – komoly iróniával persze, mert itt már mindenki profi, de a kezdők tüzével akarnak perzselni, a végén még le sem akarnak menni a színpadról.

Aki ördögöt várt, meglepődött, mert ez nem az az ördög. Egy lépéssel tovább van, szerintem a jó irányban. Egyszerre letisztultabb és kuszább, gyorsabb és lassabb – lehet hogy felnőttesebb, a szó jó értelmében.

A befogadók azért befogadták, annyian amennyien voltak. Az eset utáni, padsorok közüli kivonuláson csupa dicséret és élményeső hangzott el, már ami a fülembe jutott, úgy a menet közben. Reprezentatíve.

Ha javasolhatnék, javasolnék még egy kis lassulást, tisztulást a hangzásban, Bori hangjára érdemes lenne nagyobb fókuszt tolni, hadd zengjen, van még benne tartalék. A mondanivaló adott lesz, abban biztos vagyok, azt hallani és érteni is jó volna. A tiszta ütősökkel, virtuóz trombitával és persze az elengedhetetlen háttérrel – ami Brusi zenetudománya és remélem továbbra is Szabi rímparádéja – lesz új kedvencünk. És nem baj ha ülős a buli, ami szép az szép, szóljon szépen, tisztán és hangosan, táncikálni otthon is lehet…

Szabi, a rímekből meg faragjunk fokost és csapjunk szét a betűtésztás húslevesben!

Fotók: ErikSumo

Continue reading Borizás – MüPa