Zene füleimnek?

Időnként zenéket is tákolok…

Lehet, hogy nem ezzel kéne foglalatoskodnom, de időnként jól érzem magam úgy is, hogy közben hangbiteket invertálgatok, vagy hangmintákat toldozok-foldozok. Nem úgy mint azt a tudomány szerint kéne, hanem úgy, ahogy kútfejből, tapasztalati úton sikerül.

Azt hitettem el magammal, hogy ehhez a tevékenységhez, időtöltéshez kell nekem egy rakás jó drága szerkentyű, hangkeltő, hangformáló és légrezgető eszközök képében. Nem úgy ám mint a régi időkben, amikor még a jó öreg Amiga 500-asomon és a nagyképernyős, fekete-fehér Videoton televízión váltott-sorosan vibráló SoundTracker és a tévébe épített monó hangszóró adta az eszközlistát! Manapság sznobulunk és azt képzeljük, hogy ami audiophile, az jó – bizonyára az is, ha van hozzá fülünk és agyunk is.

Mi tagadás, szeretem ha valami szépen szól, és ha egyszer már megszoktam a szépen szólót, nehéz újra a Szokolra hangolódni. A nappaliban rejtőző hangkeltőmre nem lehet panaszom, az úgy jó ahogy van, elégedett vagyok vele, viszont azzal nem lehet órákon keresztül hangokat faragni – nehezen viselné a család.

Jó ideig kutattam fejhallgató után, sőt vettem is magamnak a fáradtságot, hogy meghallgassam a kiszemelteket, máskülönben nehéz eldönteni, hogy melyiket akarom és melyiket nem. A marketing szövegekre nem érdemes adni, azok szerint a legolcsóbb noname vacak is HiFi és audiophile minősítést hazudik magának, ráadásul emellett a legjobb ár-érték arányt produkálja. A szemlére el kell vinni a fülünket magunkkal és lehetőleg ugyanazon hangforrással meghallgatni a szerkezeteket.

Megfutottam ezt a kört, többször is. Kis hifi boltban – ahol legalább az értelem és a hozzáértés szikrája megvan az eladókban – és nagyokban is, ez utóbbiak közül csak a budaörsi Elektro World tudott felmutatni tesztelhető környezetet (igaz csak Sennheiser fejhallgatókra), ahol nem üvöltött a nyálrádió tucituci adása a háttérben. Lépésről lépésre haladtam, előbb az az alacsonyabb kategóriájú hangforrásokkal szenvedtetve magam, majd lépegetve egyre feljebb. Szerencsére meglett az a lépcső a szintek között, ahol meg tudtam állni, ez lett a Sennheiser HD 555. A próbálgatott HD 595 és a HD 555 között nem éreztem akkora különbséget, amiért áldoztam volna egyetlen pengőt is, a HD 600-as sorozat pedig már az a szint volt, amire úgy éreztem nincs szükségem.

Sennheiser HD-555

Azt ugyan nem értem, hogy miért írják egyes helyeken audiophile-nek ezt a fejhallgatót, szerintem egyszerűen egy jó, közép kategóriás terméket kap az ember a pénzéért. A MacBook Pro-ból (a beépített hangkártyáján) szivárgó hangok és a Luxman-ból áramló hangok – ugyanazt a CD-t lejátszva – érezhetően különböznek, ez talán jelentheti azt, hogy a fejhallgató többet tud, mint egy hagyományos számítógép kimenete, azaz van benne tartalék.

Kis és közép hangerőn kimondottan szép, teljes hangot produkál, de nagy hangerővel hajtva nekem már nem tetszik az eredmény. A Luxman által hajtott LC1-en ezzel szemben pont a közepes, illetve a nagy hangerő az, amitől élménnyé válik a zenehallgatás.

Néhány jó pont a HD 555-nek:

  • – rendkívül kényelmes viselet, plüss párnák
  • – nincs vákuum, elmarad a fülzúgás, fejfájás (nyitott rendszer)
  • – a dobozába visszarakható
  • – részletes, szép hang, élvezhető dinamika

Összefoglalva, nem bántam meg a vásárlást, úgy gondolom, hogy ilyen amatőr számítógépes zene-tákolásra tökéletesen megfelelő eszközhöz jutottam.

Sennheiser HD-555

Talán azt is érdemes megemlítenem, hogy az ebbe a 80 Euro alatti kategóriába tartozó Sony, Philips és AKG fejhallgatók mekkora csalódást okoztak számomra. Egyiknek a marketingje jó, a másiknak a neve, de összesítve nem sok értelmét látom pénzt adni értük. Ha jót akar az ember, hasonlítson össze saját füllel, semmiképpen ne a brossúráknak, paramétereknek és fórumozóknak dőljön be!

Sennheiser HD-555

Egyesek már azon is dolgoznak, hogy mod-olják, jobb minőségű hangot érve el ezzel: Soundstage mod for HD 555, 595

Korongforgató futómű

Ma egy szép karcmentes Onkyo DX-7511 került kapcsolatba kedvenc Luxman erősítőmmel és 5-10 CD meghallgatása után nem is bánjuk ezt a frigyet.

dscn5274.jpg

Beházasodott a pezsgőszínű mellé az új futómű… Jó páros alkotnak, szerethető hangot ácsolnak. Most így maradnak jó ideig, legalábbis remélem. Nagykorúak, ráadásul szerintem ellenkező neműek is – mivel az egyik digitális a másik meg analóg – tehát gond egy szál se.

Continue reading Korongforgató futómű

Csöves és tranyós

Tegnap összeeresztettünk egy Luxman L-210 Duo erősítőt és egy Bozó (APX100) gyártmányú csöves szerkentyűt, hangteszt gyanánt. A hangforrás egy Thomson Scenium DTH460 digitális szutyok volt, illetve a sugárzásról két Pioneer S-LC1-es hangfal gondoskodott. Nagyjából az lett az eredmény amit vártunk, a csöves erősítő – eltekintve a nagyon idegesítő alap brummtól – érezhetően életszerűbb hangot produkált, sőt míg Bozó az elején leszarozta az LC1-et, a végén már “nem is olyan szar” jelzőt ragasztott rá. :)

Kis hangerőnél nem volt érezhető különbség, viszont mikor elkezdett élni a hangfal akkor a két hangkép között kb. akkora volt a különbség, mint egy analóg és egy digitális lemez hangzása között.

Számomra a konklúzió, ez a Luxman és LC1 kombó teljesen jó a tranzisztoros világban, főleg, hogy az egész kóceráj kevesebb mint 60.000 Ft-ba került. Egy brumm nélküli csöves erősítőt elfogadnék, de csak akkor, ha a zene hallgatáshoz mindig garantálható egy visszhangmentes szoba és teljes csönd a környezettől, más esetben lényegtelen, hogy tranzisztoros (audiophile) a cucc, vagy csöves. Persze ez az én véleményem, ha valaki vájtfülűbb, az alkosson magának jobbat. :)

apx100_kulso0.jpg