Újszülött tudat

Vajon hogyan érezheti magát a Tudat egy újszülött gyermek testében? Talán úgy mint az az egyszerű szerkezetlakatos aki egy Concorde utasszállító vezetőfülkéjében ébred másnaposan, húszezer méter magasan, hangsebességgel rohanva a világ körül.

X-PLANE9Körbetekint maga körül, csupa ismeretlen tárgy, fény és hang veszi körül. Ha kinyitja a szemét és kinéz az ablakon, végtelen fényesség kápráztatja el jobbról, fehér felhőket lát alant és még lejjebb a makett-szerű táj zöldjei, szürkéi és kékjei váltakoznak. Tudja, vonzza valami lefelé, oda, ahol elvileg a hozzá hasonló élőlények többsége van, de ilyen magasról ez számára hihetetlenül valótlannak tűnik.

Az első percekben képtelen bármire is összpontosítani, ez túl sok rendezetlen információ, ráadásul minden folyamatosan változik.

Keresnie kell egy biztos pontot, leül az egyik fotelba. Ezáltal a 360 fokból 180-at kizár a látómezőjéből, továbbá a lábát sem kell egyensúlyozásra használnia, egy méterrel közelebb került a mozgó fedélzethez. Egyszerűsödik a kép, de az előtte mozgó mutató-erdővel továbbra sem tud mit kezdeni. Csupa olyan adatot közölnek vele, amit nem ért, nem tudja ki és miért akarja ezeket vele közölni és annak sem látja értelmét amit ez az adat számszerűen jelent. Ragaszkodik a székéhez, kapaszkodik a karfába. Újabb biztos pontot keres, az ablakon kívül. Ott minden lassabban változik, pedig hangsebesség felett már egy puskagolyó sem tűnik olyan gyorsnak.

A szék adta stabilitás illúziója után most a változatlannak tűnő környezet, a táj illúziójába kapaszkodik. Ha nem lenne olyan másnapos, azt hinné magáról, hogy ő Munchausen báró, aki hajánál fogva emelte fel magát, majd egy ágyúgolyón lovagolva halad a célja felé. Azzal az apró különbséggel, hogy neki fogalma sincs arról, hogy mi a célja, itt ébredt fel ebben a száguldó, információt öntő kabinban és minden történik vele, anélkül, hogy bármit is tehetne ellene. A robotpilóta vezet helyette, ha kell kanyarodik, ha kell emelkedni, vagy süllyedni kezd.

Időbe telik, amíg megérti, hogy a sok műszer azért van, hogy a környezetéről, annak állapotáról tájékoztassa, a kormány és a vezérlő gombok azért, hogy változtathasson a helyzetén. De ehhez meg kell értenie azt, hogy a közvetlen környezete is ő maga, a számára most felfogható dualitásból egységet kell teremtenie azért, hogy később újra létrehozhassa a dualitást, de ekkor már a repülőgép és ő egy lesz – a kinti világ meg egy másik valami. Szorult helyzetében megteremti magának az ÉN illúzióját, hogy később ez az illúzió tarthassa rabságban.

Az újszülött Tudata – legyen az inkarnáció, vagy bármely ok miatt kapcsolatban az őt körülvevő Testtel – minden bizonnyal létezik, talán már a fogantatás pillanatában. Ha nem így van, akkor ki kell alakulnia valami hatására, de akkor is végig kell járnia az alkalmazkodás útját. A csöppség már pár naposan is mosolyog álmában, sokkal előbb és sokkal többször mint éber állapotban. Nem biztos hogy azért, mert többet van alvási mint ébrenléti állapotban, egyszerűen ilyenkor az általa vezetett repülőgép ablakain nem szűrődik be a fény és a műszerek sem mutatnak semmi fölöslegeset számára. Azért boldog, mert ebben az állapotban a teste nélkül is létezik, a bölcsek szerint ilyenkor az őt körülvevő, hozzá hasonló angyalokkal játszik…