Itt készült…

Mivel úgy adódott, hogy végre van pár hét/hónap nyugalom munka ügyben, nekiálltam technikai, dokumentációs és ügyviteli oldalon is megvalósítani egy újabb ötletemet.

Az “ITTKÉSZÜLT.HU” néven anyakönyvezett, most induló bolthálózatunkról van szó, mely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy településenként, illetve régiónként kizárólagosan az adott településeken gyártott termékeket értékesíti. Ehhez induláskor egy webshop-hálózatot építünk ki, majd azon helyeken, ahol a forgalom engedi, valódi boltokat is nyitunk. Reményeink és terveink szerint az első boltot sajátunkként nyitjuk meg Budakeszin.

A technikai hátteret WordPress és OpenCart multi-site szolgáltatja, egy bérelt szerveren, saját üzemeltetésben. A WP adja az egyes boltok frontend-jét, hírekkel, hirdetésekkel, információkkal, az OC pedig a webshop felületet és folyamatokat. Ezekhez már megszültük az első színvilágot és logót, de a tesztüzem végeztével alakulhat, hátha addigra valamelyik profi ismerősöm is elkészül az ígért dolgokkal… :)

Itt készült - termékek ellenőrizhető forrásból

A nehezebb az ügyviteli rész, ott minden szükséges dokumentumot elő akarunk állítani, ami a Boltvezetőinknek könnyítheti meg a munkáját. Szerződés minták, átadás-átvételi jegyzőkönyvek, kalkulációs táblák, névjegyek, stb. Ezen túl szeretnénk megállapodni egy könyvelési szolgáltatást nyújtó partnerrel is, aki ezt a terhet is leveheti a Boltvezetők válláról. Az ember akkor tud komoly, minőségi munkát végezni, ha a valódi tevékenységére koncentrálhat.

Amit még kihívásnak gondolok, az a Boltvezetők megtalálása. Olyan embereket keresünk, akik tudnak írni és olvasni, ráadásul van üzleti vénájuk is és képesek emberekkel kommunikálni.

Link: http://ittkeszult.hu

Update: Sajnos a projekt teljes érdektelenségbe fordult, úgy tűnik senkinek nem volt kedve dolgozni…

Jómunkásemberek

A jómunkásember ritka, mint lila holló. Ritkább, mint a fehér, de sűrűbb mint az éter. Viszont bárki lehet jómunkásember…

Jómunkásember, felhőPedig a média tálalásában nagyon úgy tűnik, hogy valamiféle fogyasztási válság van, munkahelyek szűnnek meg, előtérbe kerül a jajmilesz életérzés. Annál rosszabbat el se képzelhet magának a jómunkásember, mint hogy kicsavarják a kezéből a vésőt és a kalapácsot, esetleg kirántják a gépéből a netet és blokkolják az enterét. Ekkor újra a megmérettetés vár rá, újra kell értékelnie önmagát – új szerszámot kell szereznie, új akolba kell befúrnia a fejét, hogy finanszírozhassa a fogyasztásait.

Az esetek túlnyomó részében a jajmilesz szüli a jajt.

Amint belibben a jajmilesz szikrája a gondolatok közé, elkezdi gerjeszteni a mellette álló gondolatokat, egyre többet és egyre erősebben. A kéz már nem a valódi kalapácsot fogja, hanem az új, az ismeretlen és virtuális kalapácsot – és a hiányzó biztonságot – próbálja megtalálni. A szikra meg csak szikrázik, fertőzi a gondolatokat, determinálja azt, amit jaj de nem kéne…

A jómunkásembernek ezért olyan jómunka kell, ahol nincs jajmilesz, vagy ha mégis előkerülne az a szikra, hát önthessen rá egy vödör vizet valahonnan. Egy ilyen jómunka valójában más jómunkásemberek kalapácsa és vésője alatt formálódik, lehetőleg valami nagyon kemény anyagból. Olyanból, amit nem tud megperzselni a szikra, mert lepattan róla. Ez az anyag viszont csak addig lesz kemény, amíg minden jómunkásember képes faragni rajta, képes hozzátenni és a többi faragót is tiszteli azért, hogy közösen dolgoznak a saját védelmükön.

A biztonság csak egy illúzió. A biztonságérzet – vagy a félelemérzet – a környezet és a lelkiállapot rezdüléseinek szuperpozíciója, pillanatról pillanatra él, gondolatról gondolatra változik. Mégis, ez az érzet valami integrálás utáni, valószínűségi érték egy képlékeny inerciarendszerben…

Szociális rabszolgaság

A tegnapi gondolathoz kapcsolódóan eszembe jutott, hogy rabszolgaság, rabszolgatartás ma is van, csak máshogy nevezik.

Büntetés végrehajtási szervezet (BVOP) a becsületes neve, telephelyei pedig a börtönök. Itt olyan embereket tartanak fogva, akiknek meggyűlt a baja az aktuális jogrendben deklarált törvényekkel. A szervezet létének a honlapjáról idézett célja:

A magyar büntetés- végrehajtás legfontosabb célja ma is az, amit a magyar történelem kiemelkedő alakja, Deák Ferenc igazságügy- miniszterként még 1848-ban meghatározott, s ez a fogvatartottak biztonságos őrzése, az emberséges bánásmód és az, hogy szabadulásukat követően lehetőség szerint módjuk legyen beilleszkedni a társadalomba.

Ha a fenti cél szerint működik ez a szervezet, akkor leginkább szociális rabszolgaságnak tekinthető, hiszen aki rosszat csinált azt emberségesen és biztonságosan kell őrizni, azért a nemes célért, hogy ha kiszabadul, be tudjon illeszkedni a társadalomba. Kicsit faramucinak tűnik ez így, hiszen nagyrészt pont azért vannak ott az elítéltek, mert eszük ágában sincs beilleszkedni a társadalomba, ezért annak normáit feledve a békésebb, törvénytisztelő többségnek ártottak. De ha ez a cél, hát fogadjuk el és nézzük meg, hogy lehetne a fenti célok megvalósítását elősegíteni.

A Büntetés-végrehajtás fontos feladatának tekinti a fogvatartottak idejének megfelelő strukturálását. Törekvéseink között szerepel, hogy növeljük a zárkán kívüli programokat, színvonalas munkáltatás, oktatás, szakképzés, terápiás programok biztosításával.

Ha már szolgáltatás, adjuk meg a módját, legyen igazán teljes körű! Nagyon egyetértek azzal, hogy koncentrálni kell a színvonalas munkáltatásra, méghozzá úgy, hogy ez a társadalomnak is jó legyen – hiszen a szolgáltatás finanszírozója, más néven szponzora a társadalom. Azaz ne zacskót tessék ragasztatni a szolgáltatást igénybevevő embertársainkkal, hanem termeljenek élelmiszert. Nagyon sok szegény ember van ebben az országban – a cigány politikusok is előszeretettel szoktak rájuk hivatkozni -, akiknek gondot okoz a napi megélhetéshez szükséges alapvető élelmiszerek megvásárlása, ezeket kisipari módszerekkel kiválóan elő lehet állítani, példaként említhetnénk a vidéki dolgos emberek kiskertjeit, vagy a régi TSZ-eket.

TermőföldA börtönök helyett olyan, állami tulajdonban lévő termőföldeken kell színvonalas, napi munkát adni az elítélteknek, ahol az alapvető élelmiszerek (kenyér, zöldségek, gyümölcsök) előállításán dolgozhatnak. A mezőgazdasági tevékenységet állattartással kiegészítve a tej és húsáru is biztosítható, – jelentősen a piaci ár alatti előállítási költségekkel – a rászorulóknak. Erre kézenfekvő minta lehet a múlt századok vidéki parasztságának élete, számtalan tanulmány foglalkozik ezzel a témával, órára lebontott tevékenység listával, eredmény mutatókkal. Bonyolultabb, nagyobb csoportokat foglalkoztató egységeket nem érdemes kialakítani, meg kell maradni a barakk-szintű termelési egységeknél. Egy barakk felelhetne meg egy háztájinak.

Mindenképpen non-profit módon kell üzemeltetni ezeket a szociális élelmiszer-gyárakat, a többi termelőnek nem konkurenciát jelentve, azaz az itt előállított termékeket közvetlenül a rászorulókhoz eljuttatva, kereskedők és pénz bevonása nélkül. Ezzel akár csökkenthető is a segélyezettek pénzbeli támogatása, hiszen a segélyek jelentős része elméletileg létfenntartásra kerülne elköltésre…

Emellett nagy gondot kell fordítani a szabadidő hasznos eltöltésére, különös tekintettel a sportra, művelődésre, önképzésre, annak érdekében, hogy a szabadulóknak nagyobb esélyei legyenek a társadalom hasznos tagjaivá válni.

földházAz élelmiszer előállítás mellett fontos tevékenység lehet a ház-építés is. Hazánkban évszázados hagyománya van a földházak és vályogházak előállításának, melyek éppen a mai időkben kezdenek újra divatba jönni. Mindkét technológia nagy és folyamatos erőkifejtést igényel az építőktől, mely akár a sport-tevékenység, akár az önképzés érdekében fel is használható. Egy több éves börtönbüntetés alatt az elítélt akár több szegény családot is lakóházhoz juttathat munkájával, ezáltal hasznos tagja lehet a társadalomnak még a büntetési idejében!

Mivel a mezőgazdasági munkák időszakosak, a fennmaradó időben kell megszervezni az oktatást és továbbképzést. Nem nyelveket, jogot és informatikát kell oktatni az elítélteknek – ezt megtanulja mindenki magától, magánszorgalomból ha szeretné -, hanem a fenti munkákhoz tartozó elméleti részeket, ahogy a parasztgyereknek is megtanította az apja. Ezen tudás birtokában volt képes saját lábára állni és életben maradni, családot alapítani, akár rabszolgaként is, a földesúr földjén.

Egy olyan ember, aki azért kerül börtönbe 20 évesen, mert a környezete ezt a példát erőltette rá – nem volt munkalehetősége és az értékrendjében sem szerepeltek a társadalom nagy része által elfogadott és követett normák – megkapja a fenti szolgáltatás keretében a lehetőséget, hogy – közvetve – saját családján segíthessen, azaz saját kezével építsen rászorulóknak házat, ültessen és arasson gabonát, szállítsa el és adja oda nekik, kap egy lehetőséget, hogy szabadulása után máshogy folytassa. Aki meg úgy gondolja, hogy a többségi társadalom dolgozzon, ő meg learatja a termést és ezért büntetésképpen neki is dolgoznia kell, szintén kénytelen lesz máshogy gondolkozni.

Hazánkban a fogvatartottak létszáma az elmúlt esztendőkben 15-16000 között mozgott, míg a büntetés- végrehajtás állományában mintegy 8500 ember teljesít szolgálatot.

A honlapról vett idézetben szereplő számok alapján úgy gondolom van realitása a fenti elképzelésnek, hiszen itt egy több mint 20.000 főt foglakoztató termelő egységről lehetne szó, mely kivehetné részét a mély-szegénységben élő állampolgárok támogatásából. Ha ehhez a létszámhoz 50.000 Ft-os havi bért rendelünk, akkor havonta egymilliárd forintot ér…

Egy ilyen terv megvalósításához egyrészt akarat szükséges, másrészről pedig egy komoly szakértelemmel bíró, a tudását átadni képes csoport, mely a földművelés, az állattenyésztés és a múlt századi házépítés technológiájában jártas. A mérleg egyik serpenyőjében ott van több százezer mély-szegénységben élő ember Magyarországon, a másik serpenyőben pedig lehetne egy komoly, rendelkezésre álló erőforrás, melyet munkára, termelésre lehet szervezni. Ha nem is kerülne egyensúlyba a mérleg nyelve, mindenképpen hasznos lenne mindenki számára ez a megmérettetés…