Tér és Térszínház

Szombat este az idő a művészetek oltárára került, jól tette aki odatette.

Részemről morgással indult az este, mert az óbudai Főtéren, alig ötven méternyire a színház bejáratától sokkolt az egyetlen hirdetőoszlopon ordítozó “gazdaságos” kiszerelésű, oldalszámra optimalizált, konzum-butáknak és akció-huszároknak készült újramesélt – Jókai (A kőszívű ember fiai, Az arany ember), és Gárdonyi (Egri csillagok) nevével marketingelt – termékek méteres plakátja!

Keresgéltem kicsit és természetesen találtam információt a tisztelt ötletgazdáról, egyetemi óraadóról, főszerkesztőről és bulvár-médiamunkásról – akit bár személyesen nem ismerek – gyorsan sikerült megutáltatnia magát velem. Nem azért mert az aki, hanem azért amit a magyar irodalom klasszikusaival és ezáltal a magyar nyelvi örökséggel csinált. Vessünk egy pillantás a szerző úr könyveit felsoroló oldalon a fenti írók nevével eladni kívánt termék milyen jó csapatba is került:

Talán érdemes lenne a szerző úrnak elgondolkozni azon, hogy Jókai, Gárdonyi, Arany, vagy József Attila művei – ellentétben a fenti képen látható bulvár-termékekkel – nem azért olyanok amilyenek, hogy a buta, butuló, butított gyerekek számára 160 oldalra vágva újra kelljen mesélni! Ahogy a Feszty-körképre sem kell hupikék törpikéket festeni és gondolom a szerző úr óráin, az ELTE kulturális menedzser szakán sem olyan szinten oktat, hogy azt egy tizennyolc évesen az általánossal küzdő honfitársunk is be tudja fogadni. A gyerekeket inkább TANÍTANI kéne, mert a nyelvük az utolsó ami még megmaradt és örökölhető számukra szüleiktől, nagyszüleiktől, dédszüleiktől! Semmi másuk nincs és egyre kevesebb olyan dolog lesz ami az identitásukat megadhatja egy globális, kényelmes világban, értékrendben. Az anyanyelv pedig nem bulvár-termék, nem kell állandóan kézzel optimalizálni rajta, megteszi azt magától…

Nincs kétségem arról, hogy a termék jó profitot fog hozni, sőt abban is biztos vagyok, hogy a fizetőképes kereslet is megvan rá – hiszen az egészet egy profi szervezi, a háta mögött a szükséges média támogatással. Gondolom az is segíti a nemes cél – profit – elérésében, hogy a borítón az eredeti művek szerzője és címe szerepel, vélhetőleg valahol az apróbetűs részben lehet eldugva, hogy a kedves vásárló át van verve. Talán nem is az ő hibája, hogy a célcsoportba rendezett entitások megveszik majd ezt a kiváló termékét, hiszen a vevők spórolhatnak vele, egyrészről pénzt, másrészről időt, hogy több maradjon a tévénézésére.

Másoktól:
Jókai blog / Átdolgozott Jókai művek
Mászógép.hu / Nógrádi, az idióta
KING_ARANARTH / Klasszikusok újramesélve?

Gondolom – és félek tőle – más szerző urakkal karöltve már dolgoznak az új projekten, ahol a Himnusz zenéjét hipphopp-ritmusban, rap-szöveggel, lehetőleg 5-10 szó szlengben is érthető variálásával fogják emészthetővé tenni gyermekeink számára…

Kontrasztként a Térszínház apró terme tele volt szívvel és lélekkel, csönddel és szavakkal. A darabban maszkokkal tompított mimika, ősi magyar hangszerekkel és dallamokkal hangszerelt énekek, könnyező színészek és kitűnő dramaturgia.

Szophoklész Antigoné című darabja – Mészöly Dezső fordításában – varázslatos köntösbe bújt, a hatvan fős teremben a hetven perc egy pillanatnyi, tömör időutazásnak tűnt.

Az író a majd 2500 évvel ezelőtt uralkodni próbáló Kreón szájába adja azokat a sorokat, melyek azóta is, évszázadról évszázadra és kultúráról kultúrára érvényesek – ezáltal valami örök érvényű, alapvető értéket teremt (egyes fordításokban a város és a haza más-más helyen szerepel):

Mert nincs a pénznél emberek között nagyobb
Gonosz, miatta városok pusztultak el,
S miatta lettek emberek földönfutók,
Aljas tettekre ez tanít, a lelkeket
Mikéntha megcserélné, jót gonoszra vált,
Az embereknek megmutatja, hogy legyen
Minden lépés istentől elrugaszkodott.

És azt, ki bármi jó barátot többre tart
Saját hazájánál, becsülni nem tudom.
Mert én, a mindent látó Zeusz legyen a tanum,
Nem hallgatok, ha látom, hogy leselkedik
Romlás a polgárokra üdv helyett, s aki
A város ellenségének mutatkozik,
Az én barátom nem lehet, mivel tudom,
A város ment meg minket is; hajója míg
Békén halad, barátunk lesz, amennyi kell.

Letöltés: Magyar Elektronikus Könyvtár