A félnivaló ára

Ha éppen nincs mi miatt aggódnod, akkor is van mit tenned, azért hogy legyen. Egyszerűen figyeld az aktuális híradásokat és válassz egy kulcsszót.

Besenyo_MargitSzinte teljesen mindegy, hogy milyen kulcsszót (influenza, bölcsőhalál, csúszós utak okozta balesetek, özönvíz, gáz-hiány, stb.) választasz, ha kicsit jobban utánajársz – például felütöd a mindentudó internetet és keresel, fórumokat böngészel – és elég információt sikerül gyűjtened róla, máris veszélyeztetettnek tudod magad érezni. Lényegében a világon nincs olyan történés, betegség, vagy esemény aminek ne eshetnél áldozatául. Ez meg éppen elég ok a rettegésre és az azonnali cselekvésre!

Ezért lehet tőle félni is és ha már a félelem ott bujkál a buksidban, keresni fogod a megoldást. Azt is meg merem jósolni, hogy ennek a megoldásnak ára van, hiszen ez a világ az értékesítésről szól.

Ezek alapján úgy érdemes belőnöd magadnak a keresett félnivalót, hogy annak az ára összhangban legyen az erőforrásaiddal, így mindenki jól jár majd az üzleten. Te megkapod az a kütyüt, szert, előadást, vagy élményt, ami a generált félelmedet eloszlathatja, a gyártó meg a terméke ellentételezését és egy új ügyfelet általad.

Sőt, abban is biztos lehetsz, hogy ez az érzés újra hatalmába fog keríteni és kezdődik minden elölről, fakad az igény, megtörténik a kiválasztás és létrejön az üzlet, újra, meg újra. A modern világ szép játéka ez, amiben csak azok vehetnek részt, akik megengedhetik maguknak, hogy rémüldözzenek mindentől, mint Margit a savanyúcukortól…

Probléma megoldás

Szépen lassan sikerül felismernem, hogy minden az egyszerűség irányába mutat, illetve ami nem, az valójában egy álca…

Induljunk ki abból az egyszerű élethelyzetből, hogy adott egy boldogtalan ember, akinek külső szemlélő számára nincs oka a boldogtalanságra. Márpedig, ha külső szemlélő számára az adott ember helyzete nem olyan aminek ő érzi, akkor az új aspektust érdemes lenne neki is figyelembe venni, elsősorban a saját érdekében. Ehhez viszont az kell, hogy elismerje a saját boldogtalanságát, ami – valljuk meg – rendkívül nehéz feladat!

A boldogtalanság – mint állapot – mellett említhetnénk az alkoholizmust, a mániákus depressziót, vagy bármely olyan függőséget, ami nem az adott ember épülésére, hanem érzelmi, értelmi és fizikai rombolására szolgál. Az élethelyzet szempontjából ez mellékes, a felismerés, elfogadás és a megváltoztatás igénye amiről szólni szeretnék.

problema-megoldas-1Az első ábrán azt kívántam szemléltetni, hogy egy adott állapot – probléma – hogyan viszonyul annak vélt, vagy valós okaihoz abban az esetben, ha az ember nem akarja megoldani, megváltoztatni a helyzetét. Ebben az esetben a Probléma és az Okok párhuzamosan helyezkednek el, azaz több okra vezethető vissza, több dolog okozza az adott problémát. Ha több dolog okozza, akkor a megoldás is nagyon nehéz, azaz megvan a magyarázat a megoldás hiányára, jobb esetben az alternatív megoldásokra, melyek valójában újabb okok.

Azért ülök egész nap otthon, azért kapcsolgatom és bámulom egész nap a TV-t, mert beteg/munkanélküli/elhagyott (magyarázatból van bőven) vagyok és ennek számtalan további oka is van; le vagyok százalékolva, nem mozoghatok, rosszul látok, stb. Azt persze nem ismerem el, hogy boldogtalan vagyok, hiszen van hol laknom, van mit ennem – miért is lennék az?

Ehhez hozzágondolom a probléma konzerválására szolgáló – ki nem mondott – legfontosabb érvet: “nincs célom az életben”.

Márpedig ha az embernek nincs célja, nincs – felismert – megoldandó problémája, akkor tényleg megtalálta a végső problémáját, amihez már csak az okokat kell sorban megfogalmaznia, megélnie és gyarapítania, hogy az önigazolás is rendben legyen.

problema-megoldas-2Lássuk, hogyan is nézne ki egyszerűen a fenti képlet abban az esetben, ha az adott ember – ugyanabban az állapotban és körülmények között – felismeri a problémáját és meg is akarja oldani!

A sok párhuzamos okot elfordítjuk 90 fokkal és hirtelen értelmét veszti a sok magyarázat is, mert a Probléma és az Ok(ok) merőlegesen állnak, azaz egy ponton kapcsolódnak. Ekkor az embernek mindössze egy okkal kell szembenéznie – vélhetőleg a valódi okkal – és elfogadnia azt. A fenti példa átfogalmazva:

Azért ültem egész nap otthon, azért kapcsolgattam és bámultam egész nap a TV-t, mert azt mondtam magamnak, hogy beteg/munkanélküli/elhagyott (magyarázatból volt bőven) vagyok, persze a külvilág és a magam számára kiegészítettem ezt számtalan további okkal is; leszázalékolás, fáradékonyság, rossz látás, stb. Szántam magamra egy kis időt, megnéztem magamat mások szemével és végül elismertem, hogy boldogtalan vagyok és elfogadtam a FIZIKAI állapotomat úgy ahogy van, a TV-met (pálinkámat, boromat, heroinomat) kidobtam a kukába, és belemosolyogtam a tükörbe. Ma már beszélgetek – tanulok tőlük és tanítom őket, ahogy elvárják tőlem – a családom tagjaival, szomszédaimmal, eljárok színházba, moziba, sokat olvasok, írogatok is. Régi hangjátékokat hallgatok, levelezni is szoktam távoli ismerősökkel rokonokkal. Van célom is az életben – de ez legyen az én titkom! :)

Minden titok és megoldás az egyszerűségben van – aki, vagy ami ennek ellenkezőjét állítja, az meg akar győzni minket valami olyanról, ami az elsősorban az ő érdekét szolgálja…