Az álmom ára

Már jó ideje küzdök, egy regénybe próbálom beletuszkolni a gondolataimat, de valahogy nem akar jönni az ihlet mostanában.

Gondoltam, csinálok egy csavart – hátha ettől majd megmozdul valami – és nem a papírformát célzom meg elsőként, hanem virtuálisan lapozgatható verziót csinálok, szépen lassan frissítgetve az új fejezetekkel. Ez azt is jelenti természetesen, hogy ezek még nyersanyagok, azaz a végső korrektúra és lektoráció még várat magára.

The Man from Earth

Az Ember a földről, Richard Schenkman filozofikus tartalmú sci-fi – ha nem az lenne hivatalosan is, biztosan blaszfémia vádját kapná odaát egy pillanat alatt – filmjéről van szó, melyhez a hazai forgalmazónak kemény munkával sikerült kibrénsztormingolni az “Az őslakó” címet.

The Man from EarthAz egész film egy helyszínen játszódik, inkább tudnám elképzelni színházban mint a vásznon. Egy helyszín, egy világ, egy élőhely. Amerikai filmről van szó, de érdemes megnézni, akkor is ha a vallástanárnő sipákolása itt az öreg kontinensen nagyon idegennek tűnik. Egyelőre. Érdemes felülemelkedni a történet konkrétumain, azokra a nézhetőség miatt van szükség. A mondanivalója – számomra – sokkal inkább az új aspektus, ami az emberi történelemre való rálátásra vonatkozik. Két nagyságrenddel nagyobb léptékben nézve a történelmet, biztosan más képet fest minden. Főleg azért, mert a történelem nagy része mese, a győztesek mesélik el benne hőstetteiket. Talán nem sokban különbözik a írott része a mesék és mondák adta valóságtól. Ahogy az író (Jerome Bixby) is szépen kimazsolázta a hindu vallás egyik, a keresztények számára talán legérdekesebb, legvitatottabb részét – miszerint Jézus fiatalkorában jógiktól tanult keleten és ő is azzá vált mielőtt saját tanításait megkezdte volna -, úgy a mesékből is mindig megtalálja a hallgató a számára érdekes, felfogható részeket.

A végletes – nagyon jó, nagyon rossz – dolgokra könnyű emlékezni, azokban könnyű hinni.

A főhős két nagyságrenddel tovább él mint azok akikkel beszélget, próbálják megérteni a bizonyítható és a bizonyíthatatlan közötti azonosságot. A vallásos, pontosabban a monoteista vallások tanításaiban hívő emberek mindig azt mondják, hogy miért kéne az ő istenük létét bizonyítani, hiszen tudható, hogy van. Le is van írva. Minden más hazugság. Azt nehezen veszik észre, hogy ez az állítás magában hordozza a kizárást, ezáltal automatikusan azt is, hogy az állítás valótlan. A hit fontos dolog, de mindig a tárgyával és a liturgiával van a gond. Amint tárgyiasul egy hit, kilép a tudat(alatti) szintről és a tárgyakhoz tartozó, azok marketingjét támogató mesévé válik. A tárgyak mérete, színe és valósága attól függ, milyen mesét írunk hozzá és attól, hogy milyen stratégiát alkalmazunk a mesemondás során.

Azt hiszem, azoknak is érdemes megnézni ezt a filmet, akik számára a hitük és annak tárgya szent és sérthetetlen. Nézzék úgy mint egy mesét, ami az ő valóságuk (hitük) aspektusából nézve hihetetlennek, valótlannak tűnik. Ellenőrizhetik magukat, mennyire függnek a hitük tárgyától, mennyire van nyitva, vagy csukva a szemük…

Sci-fi – Káosz és Hasonmás

Régen a tudományos-fantasztikus könyvek és filmek fő témája az volt, hogy az ember elhagyja a Föld nevű bolygót – ma meg az, hogy itt marad.

Valahogy a régi víziók kevésbé voltak félelmetesek, mint a maiak, azt hiszem mindenki Trantor-ra menne és az Öszvértől félne inkább, mint hogy a Mátrixban kelljen felébrednie.

Nemrég láttam egymás után a Káosz birodalma (Southland Tales) és a Hasonmás (Surrogates) című filmeket, ezeken már nagyon érződik a paradigma-váltás, ami egyrészt megtörtént a társadalom egyes rétegeiben, másrészt robbanásszerűen fog tudatosulni azokban is, akik ezeket mesének képzelik. A technológia és az ahhoz szükséges tudás és eredmények már akkor is exponenciálisan fognak nőni, ha a gazdaságban válságok lesznek. Ezek a válságok a fejlődésben csak irányváltások, nem mennyiségi, csak minőségi változásokat eredményeznek.

SouthlandTalesA Káosz birodalma – amiben a parádés szereposztás mellett maga a történet, illetve annak megjelenítése is piros pontot érdemel nálam – arra világít rá, hogy milyen közel vagyunk ahhoz, hogy a fizikai tudásunkkal gyökeres változást idézzünk elő a minket körülvevő világban, nagyobb változást, mint amit egy atom-bomba felrobbanása tud okozni. A nem-látható tudomány – ezen belül is a kvantummechanika, kvantumfizika – lesz a legnagyobb hatással a látható világra…

surrogatesA Surrogates világa pedig nincs is olyan távol mint ahogy képzelnénk, már sokan vagyunk akik a robotunkat küldjük nap mint nap dolgozni, hiszen a távmunka pontosan arról szól, hogy egy chat program segítségével vagyunk jelen valahol máshol. Csak a tudásunkat, tapasztalatunkat küldjük be a melóhelyre, a fizikai – nyafogós, problémás, beteg, stb. – valónkra nincs ott szükség. Az tesped otthon a fotelben, szeme a monitoron, füle a telefonon és a kezei a billentyűzeten. Be van drótozva, nem kevésbé, mint a film szereplői…